Bevezetés

Brigi szemszöge*

A nappali kanapén kucorogtam reszketve, amikor lépéseket hallottam a lépcső irányából. Felkaptam a fejem és vártam, hogy a vékonyka tinilány alakja megjelenjen. Sietve szedte a lábát, a tornacipőjének is csak az árnyékát láttam. Felvezettem a tekintetemet az arcára: hosszú, barna haja a háta mögött, kieresztve lengedezett.

- Anyu! - kiáltotta, és egész testemmel felé fordultam. A karomat a háttámlára helyeztem, hátha enyhül a kezem remegése, és nem tűnik fel neki. Nem láthatta, nem érezhette, hogy valami baj van. De olyan okos, mint amilyen szép. Büszkén néztem, de néha el is szomorított, mert így a feszültség okozta problémák sem kerülték el a figyelmét.

Csillogó szemmel, mosolyogva nézett rám. Az izgatottsága és boldogsága elárulta, és már tudtam mire készül. De minden esetre hagytam, hogy szavakban is kifejezze magát.

- Elmehetek Matt-tel? - kérdezte és a hatalmas fülig érő mosolya szétterjedt sima arcán.

- Persze.- engedélyt adtam, mert tudtam, ha Matt-tel megy semmi baja nem eshet. 
Elrejtettem a rettegésemet, ami az idő múlásával egyre csak nőtt.
- És merre mentek? - kérdeztem lelkesen.

- Azt még nem tudom.- sóhajtott, mintha tényleg bánatos lenne, de tudtam, hogy csak mű. Egy szívdobbanásnyi idő múlva újra mosolygott.- De majd kitalál valamit.- megvonta a vállát és felém szökdécselt.

Arcon puszilt, és integetve indult a bejárat felé.

- Mikor jössz? - kiáltottam utána.

- Nem tudom. Majd hívj ha sokálsz.- választ nem várva becsapta maga mögött az ajtót.

Mikor változtak meg így a dolgok? Nem is olyan rég volt, amikor Niall és én azon fáradoztunk, hogy egyensúlyban tartsuk Nóri és Harry kapcsolatát, miközben a milyénkről, félig megfeledkezve gondoskodtunk. Minden áron megpróbáltuk megvédeni őket, ha ez lehetséges. És azt hiszem, jó munkát végeztünk. Sokkal nagyobb bajok is lehettek volna, ahogy Nórit ismerem. De már nem kell félteni...pontosabban nem saját magától kell félteni. Harry jelent rá veszélyt. Még mielőtt a bajok lavinaként zúdultak volna ránk, megszületett Matthew. Elképesztő, hogy mennyire hasonlít a szüleire. Állandóan bajban van, de Nóri ahelyett, hogy megnevelné, csak játszadozik vele.

Matthew születésekor 25 éves volt. Az ember azt gondolná, hogy egy nő ennyi idős korára felkészül az anyaszerepre. De neki valahogy ez nem megy, és hogy őszinte legyek nem is terveztek gyereket. Matty csak jött, és maradt. Nóri egyszerűen beleszeretett. És mindent megtesz, hogy jól érezze magát a bőrében. Kezdve az öltözködéssel, a csajozással.... Azt viszont tudja hol a határ, tudja mit nem szabad, mikor kell a háttérben maradni, hogy ne égesse le a kicsi fiát, aki már nem is olyan kicsi. Közel állnak egymáshoz, ha Matt éppen úgy véli, hogy a szülei vitájában az anyja szenvedő alanyként tűnik fel, szembeszáll Harry-vel. Talán más helyzetben azt mondaná az ember, hogy pofátlan kamasz aki semmibe nézi az apját.... De most, hogy az életünk romokban hever.... hősiesnek mondanám, mintsem tiszteletnek.

Hálás vagyok Matty-nek, hogy mindig ott van Sky-nak.... Ha Ő nem lenne az én kislányom is összetört volna. És most is örülök, hogy nincs itthon. Nem kell látnia amikor Niall hazaér....

A gyomrom ugrál és reszketek a félelemtől és fájdalomtól ami rám vár. Az idő rohamosan telik és nincs hova mennem. Nóri sincs jobb helyzetben.... A turné végeztével anya visszament Budapestre, és fogalma sincs minderről. Talán jobb is így. Csak halálra aggódná magát, és az utóbbi években beteltem az aggodalommal. Torkig vagyok a sajnálattal. Nincs szükségem rá. Bár, az igaz, hogy több halálközeli élményben volt részem, mint amennyi kijár egy embernek, és ez nem olyasmi mint amihez hozzá lehet szokni. Mégis úgy tűnt, újra elkerülhetetlenül szembe kell néznem vele. Elmenekültem előle újra és újra, de mindig visszajött értem.

Az ember elmenekülhet valaki elöl akitől fél, és megpróbálhatja legyőzni az ellenségeit. Ám ha végtelenül szereted azt akit legyőzni készülsz, aki végezni készül veled, nincs választásod. Hogyan küzdhetnél ellene, hogyan menekülhetnél meg tőle, ha a szereteted mindig visszahúz? Ha nincs másod amit nekiadhatsz, mint az életed? Hogyan foszthatnád meg tőle? Ha igazán szereted....