51.fejezet

Brigi szemszöge*

Órákig agyaltunk, hogy hogyan történhetett. Egyszerűen nem tudtuk felfogni, hogy a meleg víz, hogyan égetheti sebesre az ember bőrét. De a gondolatmenetünket megszakította valami. Nóri Zayn ölében ült, már nem sírt, de úgy tűnt a grimasz már soha nem tűnik el az arcáról. Hirtelen Zayn nyögésére lettünk figyelmesek. A szeme ide-oda cikázott a keze, és Nóri között. Majd feljebb emelte és a látóterembe került férfias tenyere... Vérvörösre váltott.

- Te vérzel. - szólalt meg végül a rémült tekintetű, borostás srác.

Egy fél pillanat elteltével már mindenki ott állt. Zavaros elméjű barátnőm nem értett semmit az egészből. Felállítottam, és megfordítottam, hogy nekem háttal álljon.

- A pólód teljesen átázott. - mondtam.

- Mitől? Mi van? - kérdezte.

- Vérzenek a sebeid. - mondta Louis.

- Gyere. - azzal az emelet felé irányítgattam. - Skyler gyere fel te is.

- Én is segíteni akarok. - mondta Matty.

- Matthew... Figyelj...- megálltam és visszafordultam, de nem mentem oda. - Nem hiszem, hogy előtted kellene levetkőztetnem az anyádat.

- Oh.. Hát...akkor.. Azt hiszem én, itt maradok. - mondta kissé szégyenlősködve.

- Liam. - szaladt le Skyler, aki időközben felment Nórival.

- Igen? - emelte rá csillogó, mégis bús szemeit Liam.

- A fertőtlenítőt és a kötszert hol találom? - kérdezte sietősen Sky.

- A gyógyszeres szekrényben. - hangzott a válasz, majd Sky-jal együtt felmentem az emeletre.

- Hozom a kötszert. - mondta Skyler, és elvált tőlem a folyosón.

- Oké.

Benyitottam Harry szobájába, majd tovább mentem a fürdőig. Nóri ott állt a tükör előtt, egy melltartóban, és a vért törölte le a karjáról, amit valószínűleg vetkőzés közben kent össze.

- Jól vagy? - kérdeztem az ajtóban állva.

- Nem igazán. - mondta hidegen, fájdalmasan, és megvizezte a törölközőt.

- Mi ez az egész...? - suttogtam inkább csak magamnak. Elkezdte letakarítani a vért a többi testrészéről is, de inkább csak szétkente.

- Megjöttem. - jelent meg Skyler.

Én is beléptem az ajtón, majd nekiálltam megtisztítani a sebeket a vértől a hátán. - Kicsit csípni fog. - mondta Skyler, és bekente azokat a sebeket amik a hasa fölött voltak. A szer neve megjegyezhetetlen, de felismerem ha meglátom. Valami fura kenőm szerű oldat, ami megállítja a vérzést, vagy legalábbis csillapítja.

- Sky! - üvöltött fel Nóri és térdre rogyott. Skyler-rel egyszerre kaptunk utána, de mindkettőnk keze tele volt. 

- Kereszt anyu! Ne haragudj. - térdelt le Sky. Én is leguggoltam. - Én nem akartam... Ne..

- Semmi baj...- nyögte Nóri.

- Be kell mennünk a kórházba. - jelentettem be.

- Nem! - ordította Nóri rémülten és sietősen feltápászkodott. - Inkább meghalok itt, minthogy be kelljen mennem! - elnézett mellettem. Követtem a tekintetét, de nem láttam semmi különöset, így újra őt figyeltem. Mintha hallgatna valakit... Aztán leesett. Harry újra "itt van". Nem is zavartam, és amikor Sky ki akarta zökkenteni a keresztanyját a képzelődésből, rázni kezdtem a fejem.

- Menj. Mindjárt megyünk mi is. - súgtam oda neki, és egy engedelmes bólintással távozott is.

- Jól van. Te nyertél. Nem bírom tovább. - hunyta le Nóri a szemeit. A könnyei még így is utat törtek maguknak, majd mélyet lélegezve felém fordult, és felnyitotta a szemeit. - Zack volt.

- Micsoda?

- Zack tette ezt velem.

- Micsoda?!

Annyira biztos voltam benne, hogy Nóri odabent jó kezekben van. Hát ezért ellenkezett, ha a kórházról volt szó... Nem viszem oda többet. És igen, most már én is úgy gondolom, hogy inkább halljon meg itt, ebben a fürdőszobában mint ott...

- Zack és az áramos kis szerkentyűi. Azt mondta olyan leszek, mint amilyennek ti szeretnétek engem. Jó leszek..

- De mi nem akarjuk, hogy jó legyél. - mondtam könnyes szemekkel.

Így álltunk egy percig, majd ismét elkezdtem kitisztítani a sebeket. Fájdalmas úton, de sikerült bekennem azzal a valamivel a sebeit. Befektettem az ágyba és lementem, hogy hozzak fel neki zabpelyhet. Nem evett semmit napok óta.

Amikor leértem mindenki a beszámolómra várt. De nem tudtam semmi mondani. A müzli készítése közben elkapott a sírás, ami hamar átcsapott zokogásba. Leültem a székre, és pillanatokon belül gyengéd kezek simogattak.

- Anya..? - suttogta Sky.

- Semmi baj...- emeltem fel a fejem szipogva. - De még ma este, mielőtt elalszik... Búcsúzzatok el tőle...

50.fejezet

Brigi szemszöge*
Talán mégis létezik a boldogság?
Hát.. Minden esetre, nem kaptam belölle túl sokat az elmúlt időszakban. De vannak pillanatok, amiért igenis érdemes élnem, harcolnom, mégha csak a enyhe esélyt látok is arra, hogy valami jó történjen velem. De ez a kis enyhe bájcsevej Niall-el segített meglátnom azokat a dolgokat, amik egykor sosem kerülték el a figyelmemet, most pedig észre sem veszem őket.
Mint például: a rengeteg kérdés, ami a gondoskodásra utal. Hogy Niall igenes törödik velünk, annak ellenére, hogy teljesen megváltozott. A rengeteg kérdés, aminek alanya többinyire Skyler, Matty, Zayn, Louis, Liam és Én. A rengeteg kérdés, aminek a válasza minding a lelki állapotomat tükrözi. És mindig úgy válogatja a szavakat, hogy a válaszból még csak ki se maradhasson a véleményem.
Szeret minket. Segítenem kell neki. Az utóbbi teljesen egyértelmű volt, ahogy az előbbi is. Csak éppen... Mostanában nem vállalta ilyen nyíltan. De nem is baj.
Nem az a lényeg, hogy ezerszer elmondja mennyire szeret. Hanem az, hogy ezerszer kimutassa szavak nélkül.
Lejárt az időm, az őr az ajtóban várt. De valahogy nem mozdultak a lábaim. Nem akartam elhagyni Őt. Mert most Ő volt. Nem kábította el sem az alkohol, sem a drogok. Csak beszélt, kérdezett, és válaszolt.
De fel kellett állnom. Niall hamarabb kapcsolt, mint én. Ott állt mellettem. Kifordúltam a széken, és csak bámúltam felfelé. Bámúltam az arcát, a tekintetét, ami ugyanúgy nézett le rám, mint egykor, régen. Megdöbbentem és lehajtottam a fejem.
-Nem soká hazamegyek.-megfogta a kezemet, hátrébb lépett és felálltam.
-Úgylegyen.-mondtam ki leegyszerűsítve az érzéseimet. Szorosan a nyakam köré fonta a karjait, és kis fáziskéséssel, de én is hozzábújtam.
-A te dolgod az, hogy odafigyelj a családra. Tartsd össze őket.-kissé eltólt magától, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam egyet, és folytatta.-Egyszerre csak egy dologra kell figyelned...-mély lélegzetet vett. Nagyot nyelt és lehunyta a szemét. Egy darabig rákcsálta az ajkait, majd egy hatalmas sóhaj kiséretében kinyitotta a szemét.-Nehezemre esik ezt mondanom. Sőt. Megőrít. De ez az egy dolog...most Nóri. Össze kell kaparnod. És ami legrosszabb. Nem lehetek most veled.
A szemem könnybelábadt. Egy szót sem tudtam szólni. Bólintottam, hogy megértettem, majd ismét hozzábújtam. Most nem ölelt olyan szorosan. Így én is hamarabb elengedtem. Egy utolsó, jelentőségteljes pillantást vetettünk egymástra, majd lehajtott fejjel kivonultam.
Késő délutáni órákban a rádió mindig gagyi, ezeréves popszámokat nyom, éppen ezért, amint beültm az ülésre, becsatoltam magam, ki is kapcsoltam, hogy ne szóljon feleslegesen.
Csak most jöttem rá. Niall tekintetéből, abból, hogy milyen fájdalmas ez neki.. Nóri már nem húzza sokáig. Niall kevesebbet tud a dologról. Az aprócska részletek, a felesleges infók nem ködösítik el az agyát. Hamarabb rájött, mint én pedig csak egy éjszaka állt a rendelkezésére. Olyan érzés mintha közeledne az apokalipszis. Elveszítettem egy barátomat, akit a bátyjámnak is nevezhetnék. Elveszítem a szerelmemet. Ès most elveszítem azt, akit szintén testvéremnek nevezhetnék. Mi ez?! Mi jön még?! Ki lesz a következő?! Skyler, vagy talán Matty?! Lou, Liam vagy esetleg Zayn?!
Nyugi, ne agyalj ezen. Nyugi.-próbáltam visszanyerni a lelki békémet parkolás közben. Úgy döntöttem, ha már úgyis erre járok, bevásárolok.
Hogy is gondoltam, hogy ez majd olyan simán megy...? A pénztárnál egy dagi, szakállas paparazzi megállított. És feltette azokat az irritáló kérdéseket.
-Hogy bírta elviselni, hogy Harry meghalt?-kérdezte. Épp a szatyorba pakoltam, a pénztáros nő meg szinte lefagyott.
-Hagyja figyelmen kívül.-legyintettem, és a keze újra járni kezdett.
-Lelkileg összeomlott, vagy Nóri segítette önt?-kérdezősködött a szőrös, dagi, kamerás törpe.
-Csak kopjon le.-utasítottam, de a vaku egyre csak villogott.
-169.21£.-mondta a pénztáros.
-Paracsoljon.-megkaptam a visszajárót, majd el is viharzottam.
-És ha már itt járunk, igaz hogy Nóri rákos?-megtorpantam és hitettlenkedve néztem a törpét.
-Mi?
-Rákos. Vagy nem?
-Nem.-ráztam a fejem és újra megindúltam.
-De valami betegsége van. Talán összeomlott Harry halála miatt?-egészen a kocsimig követett. De nem törődtem vele. Beraktam a hátsó ülésre a két zacskó frissen vásárolt kaját, majd beülni készültem.
-Nézze. Erről sem én, és senki más nem fog nyilatkozni.-azzal magamra csuktam az ajtót és elhajtottam.
De legalább egyedül volt. Na nem mintha ez sokat segített volna a helyzeten. A kérdései így is szíven szúrtak.
Förtelmes bűz csapta meg az orromat, ahogy beléptm az ajtón. Alkohol. Berontottam a konyhába, és csak azt láttam, ahogy a fiúk, névszerint Matthew, Liam, Louis és Zayn, elterülnek a részegségtől.
-Ez mi?-kérdeztem és lepakoltam a konyhapúltra. Kissé kezdet besötétedni így felkapcsoltam a villanyt. Megcsilant az asztallapra borított ital, amit elkezdtem feltörölni.
-Hát..mi csak..beszélgettünk.-mondta Zayn.-Nyugi.
-Jó, jó, persze.-forgattam a szemem. Matty felé fordultam.-Matthew, hol van... Teszed le!-épp meg akartam tudakolni, hogy hol van Nóri és Sky, amikor az elsőt szippantotta a...füves cigiből.
-Most mi van?-kérdezte. Kikaptam a kezéből, ledobtam a földre és széttiportam.
-Az van, hogy ha már a fiúk be vannak b*szva, akkor te figyelsz anyádra meg Skyler-re!
-Most miért üvöltesz?-kérdezte.
-Mert azt hittem, hogy benned megbízhatok annyira, hogy vigyázol rájuk!-elgondolkoztam egy perce.-Ugye, Nórinak nem adtatok semmit? Ugye nem?
-Nem...
-Persze, hogy nem.-vágott közbe Zayn.-Hogy gondoltad? Tudhatnád, hogy akár milyen segg részeg is vagyok, ne hozom közelebb a halálához.-ők is rájöttek.
Igaza volt Zayn-nek. Tudhattam volna, hogy ha senki más nem, akkor ő oda fog figyelni rá.
-Bocs, Zayn...-újra Matty-re koncentráltam.-Ha még egyszer meglátom, a seggedbe dugom. Honnan szetted?!
-Kaptam.-mondta flegmán, de nem lepett meg. Tudtam, hogy így fog válaszolni.
-Kitől?
-Egy haveromtól.
-Justin adta, mi?-nem válaszolt, így igennek tekintettem.-Hát akkor jegyezd meg szépen,-közelebb hajóltam hozzá.- ide többet Bieber be nem teszi a lábát.
-Anyuék fent vannak.-hangzott a válasz. Szép kis terelés..de bevált.
Szótlanul felballagtam az emeltre. Bementem Harry szobájába, de teljesen üres volt. Átmentem a Niall-ébe, és ott üldögélt Sky, a laptopjával.
-Szia, kicsim.-ültem le mellé.
-Szia, anyu.-mosolygott rám, majd megölelt.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kibontakozva az ölelésből, a monitort fürkészve.
-Logannel chatelek.-vigyorgott.
-Ahan.. Szóval akkor ne olvassam el?-kérdeztem huncutkodva, miután beleolvastam.
-Anya.-bökött oldalba kuncogva.
-Jól van. Akkor mond meg, hogy hol van keresztanyu.
-Sok volt neki amit a fiúk művelnek. Nem bírta volna. Kísértésbe esett, így vesz egy forró zuhanyt.
-Akkor inkább békén hagyom.-csendben ültünk egy percig, csak Sky gépelése hallatszott.-Melyik fürdőben van?
-A keresztapujéba. Miért?
-Azt nem használta senki egy ideje. Viszek be törölközőt.-azzal feltápászkodtam az ágyról.
-Ez elég béna kifogás. Azt is mondhattad volna, hogy "lekopok, nem zavarok, mert tudom, hogy kínosan érzed magad."-mondta Skyler.
-Mindegy.-vontam vállat.-De egy törölközőt tényleg vinnem kell.
Esküszöm, hogy nem szándékos volt. De láttam. Annak ellenére, hogy azt kivánom, bár elkerűlte volna a figyelmemet.
Nóri a zuhany alatt állt, a fülke ajtaja pedig nem volt teljesen elhúzva. A gőzfelhőn keresztűl is tökéletesen kivehető volt. Háttal állt nekem, a háta pedig tele sebekkel, hegekkel és égesnyomokkal. Borzalmasan nézett ki. Még a látványa is fájdalmas volt. Hát akkor neki milyen lehetett... Mintha egy bőrréteget cibáltak volna le róla cafatokban... Elzárta a vizet, és szembe fordult velem. A bordái messziről kivehetők voltak... Ès sebesek. Az alsó lengőbordái körül ugyanolyan sebek voltak mint a hátán.
A légzése gyorsúlni kezdett.
-Nóri...-mondtam halkan, alig érthetően. Az arca eltorzult.
-Nagyon fáj...-nyögte könnyezve. Odarohantam hozzá és a vállára terítettem a törölközőt. Csak állt, a karjait lógatta maga mellett, az arca sápadt volt, könnyes és még mindig fájdalmas grimaszba torzúlt.
-Úr Isten...-suttogtam.-Nem lesz semmi baj. Gyere.-mondtam ezúttal rendes hangon.
-Nagyon fáj...-mondta újra.
-Csss...-kilépet a zuhany alól, majd csurom vizesen becsoszogott Hazza szobájába.
Segítettem neki felöltözni, óvatosan megtörölgettem hátát és felvette Harry egyik pólóját.
-Menjünk le.-mondtam. Elindult mellettem, a folyosón hallottam a csupasz lépteket magam mellett. Nem csattogtak. Mint egy balerina, olyan finoman közlekedett mellettem.
A konyhában, nagy meglepetésemre és örömömre rend volt. És ezt persze Skylernek köszönhettem. Mert, habár a fiúk takarítottak és Zayn csinált vacsorát, Skyler is ott volt. 100% hogy ő vette rá őket. De sajnos ott volt Nóri, és a probléma, a látvány, ami nem hagyot nyugodni.
-Srácok.-mondtam és mind rámfigyeltek.-Mutatni akarunk valamit.
-Nem. Nem szabad. Brii... Ezt nem lehet.-könyörgött mellettem lesoványodott barátnőm.
-De segíteni fognak. Legalábbis remélem.
-Nem! Kérlek. Ne csináld.-sírt.
-De fájdalmaid vannak, Nóri!-mondtam határozott hangon. Bár megengedhettem volna magamnak, hogy fejet hajtok az akaratának, de nem olyan időket élünk.-Fordulj meg.-mondtam halkan. Feljebb húztam a pólóját.
-Szent sz*r...-suttogta Skyler és odaszaladt hozzánk.
-Anya...-mondta Matty.
-Ez mi?-kérdezte Louis. Nóri megfordult, a poló széle kicsúszott a kezemből és újra elfedte a testét. Felszisszent ahogy az anyag érintkezett a bőrével.
-Lou, segíts.-sírt és közelebb lépett. Louis a közre fogta Nórit, hogy magához húzzhassa és megölelhesse, de a törpe lány ismét felszisszent. Lou felhúzta a pólót rajta, mellalá, és elképedve bámúlta. Zavartan pislogott, majd a lehető leggyorsabban, de legóvatosabban leengedte a felsőt.
-Nem tudok.-mondta.
-Zayn?-sírt Nóri. De Zayn nem válaszolt.-Nagyon fáj...-közelebb lépkedett a bátyjához, de az csak megrázta a fejét.
-Ha tudnám mi ez, segítenék. De én sem tudok.-mondta Zayn és Nórit a mellkasára húzzta...
-Nagyon fáj...-zokogott tovább a mi kis sebzett vadunk. És lassan elveszítettem minden  önuralmamat..

Kedves olvasók!
Ismét elmondjuk, hogy nem magunknak írjuk a blogot. Nektek. A tietek. És rengeteg időt elvesz, hogy kitaláljunk egy új fejezetet, alkossunk valamit a semmiből. Szóval...örülnénk, ha kommentelnétek, mert ha nem...akkor sajnos a We Are Not Afraid -Twenty Years Later bezárja kapuit. Legalábbis részemről. xXNóriXx

49.fejezet

Brigi szemszöge*
Reggel Nóri gitározása keltett. Nem zavart. Igazából nagyon megnyugtató volt, ahogy tompán átszűrődött a dal. A dal, ami a fiúk utolsó albumáról, a Midnight Memories-ről volt. Ahogy lassan eljutott a tudatomig, hogy mi is ez a dal, amolyan doppingszerként hatott rám. Elég nyugtalan voltam már így is. Aztán mikor harmadjára énekelte a refrént, kimásztam az ágyból és lezuhanyoztam.
You and I...
De a dal csak egyere szólt a fejembe. Mintha kergetett volna. A forró víz sem mosta ki a fejemből az ismerős hangzást. A megnyugtató hangulatot árasztó dal, kezdett elhatalmasodni minden más gondolat felett.
És rájöttem: nem menekülhetek. Így is tettem, persze csak miután felöltöztem. Kinyitottam a szobaajtót, hogy jobban halljam. De nem hallottam semmit. Felvontam a szemöldökömet, majd hunyorogva indultam lefelé a lépcsőn.
-Odafent volt. Nem is tudom mikor láttam utóljára.-magyarázta Nóri Justinnak, amikor beléptem. Csak ketten voltak a konyhában. Nóri háttal állt nekem, így csak akkor vett észre amikor feltünt neki, hogy Justin elnéz a válla fölött, nem figyel rá és egyenesen engem bámúl.-Oh, szia!-üdvözölt vidám barátnőm.
-Sziasztok..-mondtam dörmögős reggeli hangon.-Hol vannak a többiek?-kérdeztem körbepillantva. A dal még mindig ott motoszkált a fejemben. De ha beszéltem, a hangok elnyomták azt, így pár másodpercig tudtam másra is koncentrálni.
-Zayn és Liam elmemtek...kikapcsolódni.-mondta Justin "szerényen".
-Hol van az a bizonyos kikapcsolódni?-kérdeztem vissza és leültem velük szembe az egyik bárszékre.
-Passz. Nem mondtak többet.
-Matty? Sky?
-Még fent vannak. Alszanak.-mondta Nóri.-Én is el akarok menni.-jelentette be, kis fáziskéséssel.
-Hova?-néztem rá. Justin-nal jelentőség teljes pillantást váltottunk, amiből azonnal rájöttem, hogy neki sem tetszik az ötlet.
-Nem tudom. "Kikapcsolódni".-vont vállat.
-Nem lehet.-szögeztem le egész egyszerűen fogalmazva.-Ma elmegyek. Bemegyek Niall-höz.-gondolkodtam egy pillanatig.
Nem bizhatom a srácokra. Még csak gyerekek. Justin-ra pedig nem akarom. Pedig ő az egyetlen esélyem. Biznom kell benne... A francba... Reméltem, hogy soha nem jön el ez a pillanat...de segítséget kell kérnem..Bieber-től.
-Justin addig itt lesz veled.-közöltem Nórival.
Justin zavartan pislogott rám. Nem tudta elhinni. Nem is akarta elhinni. Még én is hallottam,hogy milyen furcsám hangzik az én számból..
-Oké.-vigyorgott Nóri.
-Csinálok valami reggelit.-mondtam.
*
Mi lenne a legmegfelelőbb ruha? Nem mehetek kihívóan. Nem öltözhetek ki, de nem lehetek alulöltözött sem.-agyaltam a szekrény előtt állva. Végül egy farmernél és egy kapucnis pulcsinál maradva, lófarokba kötött hajjal ibdultam neki.
A kocsiba szólt a zene.
You and I...
Folyamatosan erre koncentráltam. Próbáltam elnyomni az izgalmamat, elvégre eddig minden mást elnyomott, akkor most miért nem?
*
Azt gondolná az ember, hogy van még idő felkészülnie mindenre. Aztán az utolsó percekben rájön, hogy nem így kellett volna. El kelletg volna kezdeni a tréninget. De vannak dolgok amikre nem lehet felkészülni. Egy családtag elvesztése... Egy barát/testvér elvesztése... Egy szerelem elvesztése... Mutasd meg, hogy hogy kell minderre felkészülni és én megteszem!
De nem lehet. Mert nem tudod mikor jön el.
Én viszont pontosan tudtam mikor jön el ez a nap. De nem vagyok felkészüve. Érzem, tudom, akarom. De valami nem enged. Valami, ami nem hagyja hogy nyugodt szívvel járjam végig a kopár folyosókat. És már a dal sincs velem... Már nem tud elnyomni semmit... Semmit.
Ahogy egy örrel az oldalamon várakoztam a folyosón, elgondolkoztam, hogy miért nem mentünk még be. De nem tartottam érdekesnek amíg egy kis "csini", színes ruciban ki nem lépett az a csajszi akivel a múltkor Niall-t láttam.. Most viszont alúlöltözöttnek és bénának éreztem magam. És persze egy vad amazonnak is, aki bármelyik pillanatban támadhat. Rám se nézett, de ennek ellenére ott ült az a piszkos mosoly azon a rusnya képén..
Felszaladt bennem a pumpa. Engedjenek be!
-Parancsoljon.-nyitotta ki előttem az ajtót az őr.
-Köszönöm.-bólintottam majd bementem.
Ott ült a kopár szobában melynek közepén egy asztal volt, két székkel. Hatalmas kék szemei rámeredtek és visszaült a székre. Távozni készülhetett. Megleptem. Nagyon. Végignézett rajtam, ahogy lassan közelebb mentem és leültem a székemre. Az ideg rohangált a testemben. Az a nőcske...
-Szia.-jelentettem ki közömbösen. Holott egy cseppet sem volt az.
-Brigi...Szerel...-nem fejezte be. Rázni kezdtem a fejem mire abbahagyta.
-Miért volt itt?-kérdeztem. A hangom élettelenebb volt mint valaha.
Ha ez "nő" itt volt, akkor biztos nem lehet közömbös számára.
-Nem tudom. Csak bejött. De kit érdekel? Engem nem. Itt vagy Te. Mesélj el mimdent ami az elmúlt egy hónapban történt.-megfogta az asztalon pihenő kezeimet, de kihúzztam az övéiből. Nem fogdosson azzal a kézzel, amivel a prostiját simogatta..
-Hát...-kezdtem bele. Nem akartam veszekedni. Elvégre most találkoztunk. Egy hónapja még csak nem is láttam.. És a vele kapcsolatos utolsó emlékem nem valami kellemes. Úgy döntöttem, hogy inkább beszélgetek vele, hogy ne úgy kelljen elvállnunk mint legutóbb.-Kórházba kerültem. Ott volt egy kis zűr. Nórit elvitték, gumiszobába zárták. Engem kezeltek, még szedem a gyógyszereket, de már jól vagyok. Matty és Sky nagyon jól megvannak a körülményekhez képest. Jó támaszt nyújtanak egymásnak. Liam és Zayn nagyon sokat segítenek. Most elmentek. Buliznak egyet, vagy mi.
-Várj egy percet. Az este beszéltem Nórival. Azt mondta a bandalakban vagytok. Vagy csak totál becsavarodott?
-Nem. Tényleg ott vagyunk. Zack, a dilidoki, elhozta hozzánk látogatóba. Ott volt egy kissebb bunyó. Justin majdnem megfolytotta Zack-et. Liam majdnem lecsapta, Zayn meg majdnem halálra verte.-magyaráztam.
-De miért?
-Mert csinált valamit Nórival. Valamit amitől újra "17" lett.
-És?
-És?-zavarodtam össze. Úgy látszik nem emlékszik rá, hogy mennyit szendvedtünk miatta....-Te komolyan nem tartanád furcsának, ha egy majd 40 éves nő félmeztelen, pajkos tinilány módra, happy-n rohangálna körülötted?
-Hát..
-Ja meg van valami olyasmi...hogy a teste hőmérsékelete...sokkal magasabb. Folyamatosan azt hiszem hogy lázas, közben meg teljesen normális.
Niall rágódott a hallottakan. Nem tudom...talán... Ki kellett volna hagynom ezt a részt. Vagy talán bele se kellett volna kezdenem.
-Megtaláta a gitárját?-kérdezte néhány perc múlva.
-Az az övé?-kérdeztem furcsálva.
-Igen. Annó, mikor ideköltöztetek akkor karácsonyra kapott tőlem egyet, ezt pedig elraktam. Nekem is megvan még az első, így az ő kis törpe, "Bieber" matricás, fényes gitárját is elraktam...

48.fejezet/2

Nóri szemszöge*
Hiányzott a gitárom. Unatkoztam. Tehetlen voltam. Harry sem szólt egy szót sem. Mintha duzzogott volna. Csak ült mellettem, miközben a párnát a fejem alá gyűrve bámúltam. Komoran meredt maga elé. Nem bírtam. Ügy éreztem, hogy mondanom kell valamit, mert megpusztulok.
-Mi bajod?-kérdeztem halkan végül. Valami nyomte a szívét, látszott rajta. De abban is biztos voltam, hogy nem fogja önként a tudtomra adni.
-Te.-jelentette ki másodpercek múlva.
-Mit csináltam már megint?-forgattam a szememet, és éreztem ahogy a homlokom ráncbaszalad.
-Semmit.
-Azon kivűl?
Természetesen nem válaszolt. Míj meglepő... Tudni akartam,meg nem is. Tudni akartam, mert akkor talán kiküszöbölhetem a csorbát. És nem akartam tudni,mert nem akartam csalódni...magamban. Újra meg újra. Elég rossz érzés tud lenni egy idő után..
-Nem is kérdezősködsz?-mondta kimért, közömbös hangon.
-Kéne?
-Szoktál.
-De unom. Ha el akarod mondani, elmonhatod anélkül, hogy harapófogóval kellene kihúzznom belölled a szavakat.-arra tippeltem, hogy az ezután következő néhány csendes percben megpróbálja összeszedni a szavakat. És igazam lett..
-Te...és Justin.-modta percek múlva. Nem lepett meg. Tudtam, hogy féltékeny, de azt hittem, hogy azon már túlvagyunk.
-Elmondtam egymillió egyszer..de ha szeretnéd elmondom még százszor.-mély levegőt vettem.-Justin. Csak. A. Haverom.
-Jobban szereted mint egy havert.-jelentette ki. Egyszer sem volt hajlandó rámnézni. Elég zavaró volt, de nem akartam még ezt is a szemére hányni. Csak olaj lenne a tűzre.
-Igen.-hangzott a válasz a számból, majd elagytam a szobát. Becsuktam magam mögött az ajtót, megfordultam és az ijedtségtől megtorpantam. Harry ott állt előttem, és a frászt hozta rám.
-Mit csinált jobban, mint én?-kérdezte dörmögve. Zöld szemei lenéztek rám, és az enyémbe fúrodtak.
-Semmit. Nálad senki nem csinál jobban semmit.-megindultam a födszint felé, de ismét utamat állta. Nem hagyta, hogy kikerüljem, hiába lépkedtem jobbra-balra.
-Akkor?-kérdezte élesen.
-Mit akkor?-vágtam vissza zavartan.
-Milye van neki, ami nekem nincs?
-Harry, hagyjál már.-megpróbáltam kikerülni. De nem ment.
-Milye?!
-Semmilye! Senki nem tud olyan lenni mint te...voltál.-hajtottam le a fejem. Most elengedett, én pedig lehajtott fejjel ballagtam le a konyhába. Elkullogtam a telefonig, majd bepötyögtem a rendőrkapitányság számát.
Néhány búgás után egy segítőkész férfi vette fel. Megadtam az általam keresett férfi adatait, mint pl. a nevét. Majd várnom kellett pár percet.
-Szia, Nóri vagyok.-mondtam óvatosan. Nem szerettem volna megíjeszteni, ennek ellenére mégis kikelt magából.
-Nóri! Te vagy az?! Hogy lehet ez?!
-Nem vagyok süket. Csak kicsit agybajos.-mosolyodtam el.-Figyu...csak azt szeretném kérdezni, hogy kölcsön vehetem-e a régi gitárt? Ami a szobádban van?-nem is tudtam igazán, hogy hogy is kellne feltennem ezt a kérdést. Tudom, hogy Niall-nek is a mindene a gitárja. Amit teljesen meg tudok érteni. És azt is meg tudom érteni ha nemet mond. Én sem szívesen adom oda bárkinek is.
-Ott vagytok nálunk?
-Nem. Itt a ...bandalakban.
-A régi lakásban?
-Ahan.
-Hát...ami azt illeti, azt inkább szeretném, ha ott maradna. De a padláson találsz egyet.-mondta kedvesen. Nekem teljesen mindegy volt, hogy milyen. Csak gitár legyen, amin játszhatok.
-Hol? A padláson?-kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.
-Ja.
-Oké.
-Hogy vagy? Mi van veled? Ugye már nem szomorkodsz?
-Megvagyok. Mondjuk az kicsit kiakaszt, hogy itt lógok a srácok nyakán. Tudom, hogy teher vagyok.. De nem tehetek ellene... Ugye, hamar visszajössz?-tereltem. Ne akartam elkezdni nyafogni. Elég furán nézett volna ki. Elvégre ő van börtönbe...
-Hát...ami azt illeti..Brigin múlik... Azon, hogy mit mond.-kissé csalódott volt.
-Miért múlik rajta?
-Ő volt az akit...tudod...bántottam.-mintha kihalt volna belölle minden. Minden olyan érzés aminek az imént, az üdvözlésemnél hangot adott.
-Akkor tuti itt leszel.
-Nem. Nem hiszem. Ezt még Ő sem tudná megbocsájtani.-reményvesztett hangjától végig futott rajtam a hideg.
-Ne csináld!-biztattam talán kissé hangosan.
-De csinálom. Mégis miért tenne ilyet?
-Egyrészt miattad, másrészt meg maga miatt. Ja meg Sky miatt is. Nem fog a hűvösre juttatni.-Eddig nagyon sok mindenben nem voltam biztos. De ebben igen. Ismerem Brigit. Hülye lenne, ha hagyná bent rohadni Niall-t. Attól is mindig ki volt akadva ha engem előzetesben látott, nem hogy Niall-t! Tudom, hogy most nagyon szenved. Nagyon szenvednek mintketten. És Brigi lassan összeomlik.
-Figyelj, Törpilla...most mennem kell.
-Mi? Miért?
-Lejárt az idő.
-Ne már!
-Jó éjt!
-Figyu...Gyorsan... Még csak annyit, hogy... Vigyázz odabent. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Komolyan. És a srácok...Brigi...Sky és Matty...a családod...mi...már nagyon...aggódunk.-próbáltam sietni, de a szavak nem akartak a számra jönni.
-Nagyon hiányzól te is, és a többiek is. Bár csak megölelgethetnélek titeket! Mond meg a többieknek, hogy szeretem őket.... És téged is. Próbáld összeszedni magad. Matty-ért... Viszlát, Törpike!-köszönt el szomorúan. Rossz volt hallni mindezt. Nem azt, hogy szeret minket. Hanem azt, hogy mind-e mögött mi van: egy szenvedő ember.
-Oké...Szia...
A vonal megszakadt, a szívemmel együtt. Elgondolkodva ültem fel a konyhapúltra. Harry az asztalnak támaszkodott és felém fordúlt.
-Szenved. Szereted. De meglepő. És neki sem mondtad el.
-Tudom...-forgattam a szememet.-De... Nem fogok senkinek semmit mondani. Nem vagyok elég kegyetlen....
-Penge élen táncolsz. Ha nem vigyázól neked annyi.
-És? Ha Ők jól vannak, akkor nem érdekel...
-Én is hánykódom.
-Igen, azt is tudom, hogy szenvedsz. De nyugodj meg. Egy ideig úgy sem fogok visszamenni.... Mert nem fogok mindent elmondani. Főleg nem Liam-nek. Ő olyan...szeretnivaló. Nem törhetem össze.
-De én persze nem érdekellek.
-Csak várj nyugodtan... A srácokon mulik, meg Justin-on...
-Justin-on! Mindeig minden tőlle függ!-fakadt ki. A szemeit az enyémbe mélyesztette, ellökte magàt az asztaltól és felháborodva lépett közelebb.
-Jaj, ne rinyálj már. Justin csak haver....
-Persze.Mégis lefeküdtél vele.
-Mert, szeretem. Nem annyira mint téged, de jobban mint egy havert. Azt hiszem...
Összezavarodtam. Kezdtem ismét elveszíteni az irányítást. De nem tehettem. Tartanom kellett magamat. Megígértem Niall-nek. Mélyet sóhajtottam, majd elindultam felfelé, hogy előkeressem azt a bizonyos gitárt. De a lépcsőn belebotlonttam egy alvó Brigibe. A falnak tamásztott fejjel aludt a lépcsőn. Óvatosan felkeltettem, majd felgardíroztam a szobájába. És elindultam a "keressünkgitárt" hadjáratra....

48.fejezet/1

Brigi szemszöge*
Este mindenki elfoglalta a szobáját. Skyler és Matty a Niall-ében, Nóri a Hazza-éban, én pedig a vendékszobában hánykolódtam. Niall-re és a holnapra gondoltam. Mi lesz majd vajon? El sem tudom képzelni. És...vajon érdemes ezen agyalnom? Mi van ha semmi sem fog történni? Ha miden így marad? Vagy ha nem tudom kihozni...?
Elhesegettem minden Niall-el kapcsolatos gondolatot. Vagyis megpróbáltam. Úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába, csinálok egy bögre kakaót, hátha ettől megnyugszom. Tudom, elég gyerekes. De engem mindig megnyugtat. Kellemes, forró, és meleg.
Lassú léptékkel vándoróltam le a lépcsőn, majd az utolsó lépcsőfoknál megtorpantam. Halk beszéd hallatszott, ami kísértetiesen töltötte be a helyiséget.
-A neve? Niall Horan.-mondta Nóri halkan.-Igen. Persze. Várok.-majd elhallgatott. Telefonált. De kivel? És miért kérte Niall nevét?-Szia, Nóri vagyok.-a hangja kedves,szinte már szerény volt.-Nem vagyok süket. Csak kicsit agybajos.-kuncogott.-Figyu...csak azt szeretném kérdezni, hogy kölcsön vehetem-e a régi gitárt? Ami a szobádban van?-szünet. Várt, a válaszra, amit sajnos én nem hallottam.
Szóval Niall-el telefonon is lehet beszélni. Ez eddig, hogy nem jutott eszembe?! Voltam már ilyen helyzetbe... De persze akkor Nórinak telefonalgattam. És nem jutott eszembe! Pfuuu... Ekkora barmot..
-Nem. Itt a ...bandalakban.-szomorodott el.-Ahan. Hol? A padláson? Oké.-szünet.-Megvagyok. Mondjuk az kicsit kiakaszt, hogy itt logok a srácok nyakán. Tudom, hogy teher vagyok.. De nem tehetek elene... Ugye, hamar visszajössz?-bárcsak hallanám! Kíváncsi lennék rá, hogy vajon kitér-e a válaszadás elől..-Miért múlik rajta?-kicsodán? Micsoda?-Akkor tuti itt leszel.-...-Ne csináld!-hangosabban folytatta.-Egyrészt miattad, másrészt meg maga miatt. Ja meg Sky miatt is. Nem fog a hűvösre juttatni.
Ekkor belém hasított a felismerés, hogy rólam van szó. Rajtam múlik minden? Azon hogy én mit mondok? Remélem. De hogy gondolhatja azt Niall hogy hagynám, hogy lecsukják. Idegesség dogott el, és a szívem egy ütemmel gyorsabban vert.
Gyilkosság lenne.
A szerelemmel, a gyerekemmel...és magammal szemben..
-Mi? Miért?-csattant fel.-Ne már! Figyu...Gyorsan... Még csak annyit, hogy... Vigyázz odabent. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Komolyan. És a srácok...Brigi...Sky és Matty...a családod...mi...már nagyon...aggódunk.-dadogta óvatosan.-Oké. Szia..-fejezte be szomorkásan.
Be kéne mennem? Meg kellene kérdeznem, hogy mit mondott neki Niall? Vagy hagyjam?
A lustábbik megoldásnál maradtam és leültem a lépcsőre. A fejemet a falnak támasztva lehunytam a szememet.
-Tudom...-mondta Nóri olyan halkan, hogy alig értettem.-De... Nem fogok senkimek semmit mondani. Nem vagyok elég kegyetlen.... És? Ha Ők jól vannak, akkor nem érdekel... Igen, azt is tudom, hogy szenvedsz. De nyugodj meg. Egy ideig úgy sem fogok visszamenni.... Mert nem fogok mindent elmondani. Főleg nem Liam-nek. Ő olyan...szeretnivaló. Nem törhetem össze. Csak várj nyugodtan... A srácokon múlik, meg Justin-on...Jaj, ne rinyálj már. Justin csak haver.... Mert, szeretem. Nem annyira mint téged, de jobban mint egy havert. Azt hiszem...
Magában beszélt. Legalábbis kivűlről úgy nézett ki. Szüneteket tartott. Mintha valakivel beszélgetett volna. És volt egy tippem, hogy ki lehetett az. Lehet, hogy Zack hazudik...de az biztos, hogy Nóri látja Harry-t. Nem Zack közölte ezt velem elsőként. Hanem egy, a korához képest nagyon érett, felelősségteljes, okos kislány. A kislányom, akiben a keresztanyja még ilyen állapotban is megbízott...
-Brigi...-hallatszott egy suttogó hangocska.-Brigi, kelj fel. Az ágyadban jobb lesz. Gyere velem.-kinyitottam a szememet és Nóri térdelt velem szemben. Biztos a "Harry-s beszélgetést" is csak álmodtam... Legalábbis remélem.
-Gyere, segítek.-mosolygott tovább, és felém nyújtotta halvány bőrrel borított, vékonyka kezét...

47.fejezet

Brigi szemszöge*

Elegem van! Elegem van az egész, nyomorult, életnek nevezett valamiből! Mindig csak egyre rosszabb és rosszabb lesz .. Persze, nem bánom, hogy Nóri itt van velem -velünk-, de most, hogy még azt sem tudja eldönteni, hogy Justin menjen-e vele Harry-hez vagy nem, és csak azt hajtogatja, hogy "Nem! De! Nem! De!", még úgy se tudom hogy mit kezdjek vele. Eddig se voltam biztos benne, de legalább eltudott dönteni rém egyszerű dolgokat. És arról nem is beszélve, hogy keresztül húzta a számításaimat. Azt hittem, hogy a mai nap végére lesz valami infóm Nóriról -akár jó, akár rossz-, és letudhatom. Aztán pedig koncentrálhattam volna Niall-re. De most ugyan ott vagyok, ahol két nappal ezelőtt: egyszerre ordítanak a fejemben.
Jó gyerekek módjára ültek a konyhában a többiek, és azt figyelték ahogy idegbetegen rohangálok fel-alá.
- Jól van... Akkor most..-dúrtam a hajamba. Szembe fordultam a srácokkal, de nem tudtam rájuk nézni.-Fogalmam sincs,hogy mit tegyünk...- vallottam be kétségbeesve, és leengedtem a kezemet magam mellé.
- Miért? Tennünk kellene valamit?-kérdezte Liam.
- Hát...egyszer vissza kell vinnünk.-mutattam Nórira, aki hevesen rázni kezdte a fejét.
- Minek?-kérdezte Liam zavartan.
- Mert nem jó neki itt.
- Dehogy nem.
- Liam, kérlek, te is tudod, hogy ez így nincs rendben.
- De igen, így tökéletes.
- Tudom min mész most keresztül.-néztem a szemébe. A szemöldökömet ráncolva gondoltam vissza.-Én is átestem ezen. De...neki nem jó itt.-ekkor Nóri felállt és elsétált. Matthew és Justin egyszerre ugrottak fel.
- Nyugi. Nem megy el. Nem tud. Bezártam az ajtót amikor kiraktam a dilidokit. - adta tudtunkra Liam.
- Valaki menjen utána...- dünnyögte Justin és visszaült a székére.
- Majd én.-és megindultam felfelé.
Benéztem a vendégszobába, majd a fiúkéba. Harry ajtaja zárva volt. Sejthettem volna. Óvatosan kopogtam az ajtón, de nem érkezett válasz. Megforgattam a szemem, majd újra kopogtam. Semmi.
- Tudom, hogy ott vagy.-mondtam.
- Bocs.-hallatszott a válasz.
- Mi?-zavarodtam össze.
- Bocs, hogy itt vagyok.
- Jaj, ne csináld már! Csak engedj be.-könyörögtem.
- Minek?
- Mert ajtón keresztül nem valami kényelmes beszélgetni. Na, nyisd ki szépen.-ráncos szemöldökkel nyitotta ki az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre már nem volt rajta nadrág. Egy ismerős, férfi pólóban, mezitláb állt előttem.-Miért vetted le a ruhád?-kérdeztem.
- Melegem van.
- Ja. Vagy úgy.-emeltem a magasba a szemöldökömet. Beléptem és becsukta mögöttem az ajtót. A szobában félhomály uralkodott. Biccentettem az ágy felé. Megindult abba az irányba, és leült a földre. Helyet foglaltam mellette és csendben ültünk pár percig.
- Miért akarod hogy elmenjek?-kérdezte maga elé bámulva.
- Nem azt akarom,hogy elmenj. Hanem azt, hogy jó kezekben legyél.-magyaráztam. Teljesen őszinte voltam vele. Minden szó szívből jött. Ha elmenne valószínűleg rosszul érezném magam. De valamilyen szinten megnyugtató lenne biztonságba tudni.
- De ott nem vagyok jó kezekben.-mormolta az orra alatt.
- Miért?
- Itt jobb... Minden szempontból.
- De miért?
- Nem szabad megmondanom.
- Hát jó..ha nem akarod.
Hosszú csend következet. Alattomosan töltötte be a helyiség mindn szegletét. Egykor Harry uralkodott itt. Amikor a One Direction a fénykorát élte, amikor mindenki élt, senki sem ült előzetesben, és nem volt elmebeteg. Most viszont...minden olyan rossz! Nem élem túl ezt az időszakot. Már előre látom...
- Emlékszel arra amikor eltévedtünk?-mosolygott. Nóri mosolygott. Az ÉN Nórim...
Ha elveszítesz egy olyan valamit, amit normális körülmények között figyelembe se veszel..és visszakapod... Elképesztő.. Nem a mosoly a lényeg. Hanem az aki mosolyog. Aki mögötte van. Nem sűrűn láthatom ezt a valakit. De mindig örülök ha benéz hozzám..
- Igen.-kuncogtam.-Lelopták Louis cipőjét.
- Tényleg.-nevetett velem.
- Ja,és arra emlékszel amikor Zayn-ék elraboltak?-kérdeztem.
- Harry a szellőzőből mászott elő.-elgondolkodott. Mintha látná maga előtt.-És a ha kuna ma tata.-nevette el magát ismét.
- Azt hitted, hogy Hazza hallucinál.-mosolyogtam.-Neked is hiányoznak ezek? Mármint... Az egész. Ami velünk történt.
- El sem tudod képzelni mennyire...
- Hát..minden esetre van egy tippem...
Itt van. Velem ...

46.fejezet

Nóri szemszöge*

Kicsit kezdtem unni a jópofázást. De tudtam, ha nem teszek eleget a dolognak, Zack újra belém mélyeszti elvetemült tekintetét, és ismét átkel élnem azokat a fájdalmakat. Hihetetlen, hogy egy kupac aprócska szerkentyű mennyi sikolyt és vért tud kicsalni az emberből.
Louis csak ült velem szembe az ágyon és bámult. De csak  türelmesen vártam, törökülésben. Ma mindenki így viselkedett velem. Pedig arra számítottam, hogy jobban fognak örülni annak, hogy újra itt vagyok- vagyis nagyjából. És nem élek abban a hittben, hogy meghaltam. Így visszagondolva elég cikis a dolog. De akkor annyira valósnak tűnt minden.

- Na? Kibámultad magad? - kérdeztem pajkosan.

- Nem. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mit csinált.. Hogy ..mitől lettél olyan mint egy tini...

- Nem vagyok tini. És olyan sem vagyok mint egy tini.-magyaráztam égbeszökő szemöldökkel.

- De igen..

- Tudod mit? Menjünk le. - kérdeztem barátságosan és megszorítottam a kezét. Megvonaglott, amitől azonnal visszarántottam a kezemet.

Zack fájdalmas kis játékszere a testem átlagos hőjét is megnövelte. Amikor Brigi hozzámért átfutott az agyamon, hogy mi van ha rákérdez? Aztán rájöttem, hogy semmi. Zack nem vallana be semmit. Ami egy bizonyos szempontból nekem is jó. Muszáj vagyok jól viselkedni. Brigi azt hiszi, hogy minden rendben. Mindenki azt hiszi,hogy minden rendben, ebből következik, hogy senki sem aggódik.

- Bocsi. - hajtottam le a fejem.

- Ez meg mi? Szuper erőt is kaptál a dilidokitól, vagy mi?

- Mi? Nem, dehogy! Ez...ezt..csak a gyógyszerek teszik. - hazudtam gyorsan valami elfogadhatónak mondhatót, majd leugrottam az ágyról.

- Ja, persze. - forgatta a szemét.

- Gyere már! - már nyúltam volna érte, hogy magam után vonszoljam, de a mozdulatot hívogató intéssé változtattam.

- Megyek..megyek..- dünnyögött elgondolkozva.

Mindenki bezsúfolódott a konyhába. Akárhányan is voltak nem voltak nagy zajjal. Sőt! Mondhatni csendben ültek. Brigi felkapta eddig lehajtott fejét, és rám nézett. Pislogott kettőt és összeszedte magát. Nem volt hozzászokva az új énhez.

- Lassan mennünk kellene. Ha most elmegyünk Hazza-hoz, még vissza tudunk jönni és dumálhatunk. Este pedig ha...- haza...majdnem kimondta...- visszaviszlek titeket. - mosolygott bágyadtan. Annyira nem szerettem rájuk nézni, de az igazság az ha mindent elmondok csak rosszabb lesz..

- Justin-nal szeretnék elmenni. - jelentettem be.

Azt akartam, hogy béküljenek ki Harry-vel. Aki mostanában inkább idegbetegként szokott meglátogatni, mint gyilkosként. Már nem tesz gyilkossági kísérleteket. Sokkal inkább aggódik afelől, hogy életben maradjak. És nem tehetek semmit. Nem leszek soha elég erős, hogy elmondjam. Nem leszek elég bátor -és kegyetlen- soha. Pedig akkor vége lehetne. Csak az tartja bennem a lelket, hogy ezzel jót teszek. Na meg...ha kibírtam egy teljes hónapot -vagy többet, kitudja-, akkor többet is túlélek. Legalább addig míg ki nem múlok...

Justin felkapta a fejét, és elkerekedett, mogyoróbarna szemeit rám szegezte. Mindenki őt figyelte, és a tekintete ide oda járt a szobában tartózkodók között. Zack-nél megállapodott.

- Ez így...oké? Mármint...- dadogott. Puha ajkai között megakadtak a szavakat. Nem tudta hogy hogyan is kéne reagálnia.

- Menjetek. - vont vállat Zack. Jelentőségteljesen rám pillantott, majd bólintottam, úgy hogy csak Zack lássa.

- Jól van! Ez azért egy kicsit sok. - fakadt ki Brigi. - Nem hiszem el, hogy ez így rendben van. Láttam milyen állapotban volt. Egy röpke hónap nem elég ahhoz, hogy újra egész legyen! - magyarázott. A szívem hevesebben kezdett verni. Felállt a székéről, közelebb lépett hozzám és széttárta a karjait. Mindössze két lépés választott el minket egymástól.

Harry. Nem láttam, mert a hátam mögötti konyhapultnak támaszkodott. De tudtam, hogy ott van. Ott áll, figyel és csak arra vár, hogy mindent elmondjak. De ha térdre kényszerít egy korbáccsal, akkor sem mondok semmit.

Hátra néztem. Talán kissé hevesen. De kezdett eluralkodni rajtam az ideg. Harry olyan nyomást gyakorolt rám amire nem számítottam. A srácok jelenléte sem segített.

Mondd el. - szól Harry dörmögő, bársonyos hangja.

Nem lehet. - gondolom. Tudom, hogy hallja, még ha ki sem mondom.

- Nem kell elmennem vele. - javasolta Justin Briginek. Visszafordultam. És mire Justin szemébe néztem Harry ott állt a háta mögött.

Tudatnod kell vele.

- De! - szakítottam félbe a beszélgetést éles hangon.

Tudnia kell.

- Nem! - ordítottam Harry-re. Nem haragosan, inkább kétségbeesetten.

- Nóri...- kezdte Brigi és a kezét nyugtatón a vállamra tette. De ellöktem. Az érintésétől csak még nagyobb lett a bűntudatom.

- Eljön velem, és kész! - a kezem remegni kezdett. Az arcom égni. A szívem még hevesebben verni. Harry közelebb lépett Justinhoz.

Ha annyira szereted, nem hazudsz neki. El kell mondanod.

- Nem! Soha! Nem bántom..! - fakadtam ki újból.

- Nóri, cssss! - csitított Liam. Lassan lépkedett felém.

Úgy éreztem magam, mintha egyedül lennék. Egyedül állnék a csatatér közepén, amelynek egyik oldalán Harry áll, másik oldalon Brigi, a fiúk és a gyerekek. Zack csak egy néző volt. Nem tett semmit az ellen, hogy rosszabbá, esetleg jobbá tegye a kialakult helyzetet.

- De én azt akarom, hogy velem gyere...- mondtam elhaló hangon.

- Nóri...- Liam odaállt elém, forró arcom két keze közzé fogta. - Semmi baj. Nem kell semmi olyasmit tenned amit nem akarsz.-mondta lassan.

- Nem kell lassítva beszélni. Még mindig beszélem a nyelvet. - mondtam. Nagyot sóhajtott, majd szorosan magához ölelt. Befészkeltem magam a karjaiba, és hozzábújtam. Egy újabb sóhaj hagyta el a száját, és kissé leeresztett..megkönnyebbült.

- Mit csináltál vele? - kérdezte Zayn.

- Azt én is szeretném tudni. - mondta Lou. Nem láttam őket. De úgy képzeltem, hogy vele szemben állhatnak, mert a hang Zack irányából jött.

- Liam - suttogtam. Könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy ezt csak Ő hallja.

- Igen? - súgott vissza.

- Tudsz titkot tartani, ugye?

- Igen.

- Van valami, amit nem mondhatok el. De a lényeg, hogy tarts ki mellettem. Állj az oldalamra. Mond, hogy Zack nem tett semmit.

- Mi?! - nézett a szemembe.

- Cssss. - kérlelve pillantottam fel rá.

- De Nórten..Nóri...- kezdett bele esdeklőn. Nórtenilla? Tényleg ennyire hasonlítanék régi önmagamra?

- Tedd meg nekem, hogy nem mondod el...kérlek. Kérlek szépen! Ha elmondod nekik, úgy fognak reagálni, mint te... Kérlek állj ki mellettem..

- Persze.

-..és mond azt hogy Zack csak segített rajtam.-könyörögtem és visszafeküdtem Liam mellkasára.

Mindenki egyszerre kiabált. Ordítottak. Nem is értettem, hogy mit mondanak. Liam szívverésére koncentráltam. Számolni kezdtem, hátha eltereli a figyelmemet. De ekkor elszakadt tőlem.

- Bieber! - órdította. Csak másodpercekkel később nyitottam ki a szememet...

Justin Zack nyakát szorongatta, miközben a srácok megpróbálták letépni róla. Harry ekkor már Zack mögött állt. Matty, Lou és Liam azon ügyködtek, hogy leszedjék Justint a dilidokiról. Harry azzal a kacér, féloldalas mosollyal dicsérte Justint. Most nem az volt a célja, hogy bárkit elcsábítson, de engem sikerült. Csak álltam, és néztem ahogy a fény áramlik a háta mögötti ablakon és hátulról megvilágítja.

- Menjünk innen. - jött oda Brigi.

- Kereszt anyu, menjünk. - noszogatott Sky.

- Hallod? - kérdezte Brii.

- Húgi, nem kell ezt nézned. Menjünk. - fogta meg a kezemet Zayn.

- Justin nélkül sehova. - jelentettem ki.

- Oké, de ahogy elnézem most nem ér rá. - noszogatott tovább Zayn.

Ne menj sehova. - szól Harry.

Felé néztem.

- Nóri! Az Isten szerelmére! Hagyd már! - Zayn az ujjait szorosan a csuklom köré fonta.

- Nem! - kirántottam a kezemet az övéből. Odarohantam az őrjöngő Justin-hoz, és beszélni kezdtem neki. -Nem tett semmit. Csak jót akar. Ugye nem fogod bántani? Ugye nem? Ugye megteszed nekem? A kedvemért? Értem? - suttogtam. A kezemet a mellkasára fektettem. Lassan felegyenesedett és leengedte a kezét, amit Liam és Louis szorongatott. A válla már kevésbé feszült meg.-Justin... Kérlek... Csak..csak jót akar..- sutyorogtam tovább, így még jobban leeresztett. A szemem sarkából láttam ahogy Liam fintorog.

- De...Te..annyira..-nyöszörgött.

- Csak gyere velem.

- Nem.

- De.. De...Miért..?-a könnyek újra felgyülemlettek könyörgő szemeimben. A fenébe! Nehogy elbőgd magad..

Ne sírj... Csak ne sírj. - súgja Harry a vállam fölött.

Köztük álltam. Az enyémek voltak. Ők ..

- Ha most elmegyek veled, nem fogom kibírni amikor elmész azzal a szeméttel. Nem akarom végignézni, érted? Inkább menj Brigivel. És ígérem, hogy mire visszajössz itt se leszek...

Liam és Lou időközben elengedték. Liam a vállára rakta a kezét, és hátrébb húzta. Justin arrébb lépett kettőt, majd Liam engem gyengéden előrébb tolt, Justin-hoz. Megállt Zack előtt és ellentmondást nem tűrően bámult rá.

- Állj fel. - mondta. Zack csak bámulta hatalmas szemekkel. - Állj fel!

- Oké, oké! Nyugi haver. - állt talpra a doki kezét maga elé tartva.

- És most tűnj el. - mutatott Liam a bejárat felé.

- Pazar...- forgatta a szemét. - Nóri. - biccentett az ajtó felé. Előre léptem egyet, mire Justin visszatartott a vállamnál fogva. Louis azonnal megfogta a kezemet, Liam pedig kirakta elém a karját.

- Nóri nem megy sehová. - mondta Liam.

- Liam...- mondta halkan.

- Nem, Nóri! Megígértem hogy nem teszem, és úgy is lesz. De el nem vihet. Nem tudom hogy milyen dilibogyókkal tömi a fejed, de többet nem kaphatsz!

- Akkor is legyén ilyen heves, ha a kezed közt fog meghalni! - tromfolt rá Zack.

Liam Louis-ra és Justin-ra nézett, jóval a vállam fölött. Bólintott és már csak azt vettem észre hogy Justin mellkasára fektetem az arcom. Louis eltűnt. A következőkben kiabálás és ajtócsapkodás volt, amit már csak fél fülel hallottam, mert Brigire koncentráltam....