1.fejezet

Nóri szemszöge*

Hosszú ujjai a torkom köré fonódtak és a falhoz szegeztek. Nem szorított, egyáltalán nem fájt. Ha felszisszentem, az is csak azért  történt, mert a szívásokat sértette hatalmas tenyere. A szemébe a szokott tűz égett, kiolthatatlanul. A pupillája kitágult, és szinte elnyelte a szeme zöldjét. A teste remegett, a háta megfeszült. A drog utáni vágya és az irántam érzett szerelme mardosta a belsőjét.

Tudtam, hogy a szerelme nem győzheti le a vágyát. De azt is jól tudtam, hogy ez a bizonyos szerelem, nem hagyná, hogy kioltsa az életemet. Legalább is fizikailag...

- Ha még egyszer el mered dugni előlem a cuccot a te kis karrier romboló fiacskád fogja bánni! - szűrte a fogaink között. Az idegei pattanásig feszültek, az állkapcsa megmerevedett és a nyakát behálózó erek kidudorodtak vékony bőre alatt.

- Ha hozzá mersz érni garantálom, hogy az utcán ébreszt! - köptem oda neki savanyún.

Egyik kezét leengedte és megmarkolta a fenekemet. Másik kezét feljebb tolta a nyakamon, és felemelte vele az államat. Közelebb hajolt és a fülem tövéhez illesztette az ajkait.

- Tudom, hogy nem tennéd meg, Manó! - suttogta. Nagyot nyeltem, tudtam, hogy most jön a fájdalmas része. És lehunytam a szememet. - hová dugtad?

- Harry, ennek nem kell így lennie. - szuszogtam félve. Nem adhatom adhatom oda neki, így soha nem lesz vége.

- De én így akarom.

- Nem adhatom oda, értsd meg. Tudom, hogy te sem akarod, nem akarsz bántani. Kérlek, eressz el! - a csípőjét az enyémhez nyomta és az ajkait a nyakamra tapasztotta. Lassan szívni kezdte. A kezemért nyúlt - miután eleresztette a fenekem. A fejem mellett, a falhoz préselte.

A lélegzésem szakadozott, a nyakam égett. Mielőtt végleg elengedett volna, a fogával óvatosan összecsípte a bőrömet, mire ismét felszisszentem. Csukott szememen át könnyek gördültek ki. Lassan elhúzódott és letörölte a könnycseppeket az arcomról. Kinyitottam a szememet és fájdalmas, bágyadt pillantásomat az övébe fúrtam.

- Kérlek! - suttogtam.

- Hol van? - kérdezte halkan.

- Kérlek!

- Hol van? - ordította.

Elengedte a csuklómat és a mellettem elterülő üvegszilánkok egyikét kézbe vette. A kezem még mindig a falhoz tapasztottam. Kerültem minden féle mozdulatot. Most Ő a főnök. Most Ő uralkodik felettem.... 

- Utoljára kérdezem. Hol van? - színlelt kiegyensúlyozott hangja még jobban megrémített. Újra lehunytam a szemeimet. Felkészültem a következő adag megpróbáltatásra. Mintha a tűrőképességemet tesztelné.

- Kérlek! - hirtelen szúró fájdalom hasított a falat támasztó alkaromba, ahogy az üvegszilánk végighasította a bőrömet.

- Harry! - sikoltottam.

- Hol van?! - lassan húzta végig, már így is sebes karomon. Bár, nem láttam, mégis éreztem ahogy a vér végigfolyik vékony bőrömön.

- Harry! Kérlek szépen! Könyörgöm, engedj el! - hirtelen, hosszú ujjai eleresztettek, a csípőjét nem szorította az enyémhez, az üvegszilánk sem karcolta tovább a bőrömet. Zokogva rogytam a földre, egyenesen a lába elé.

- Hol van? - a szemem felnyitottam, a fejem a falnak döntöttem, majd tekintetem felvezettem égő arcára.

- A gardróbban, egy télikabát belső zsebében. - elismerően bólintott, majd eltűnt a lépcsőn felfelé.

Zokogva kapkodtam a levegőt. A jobb karomon húzódó vágást vizslattam, majd a hófehér falon végig csöpögő vért bámultam. A seb égett, szúrt és a fájdalomtól belém szorult a levegő.

Hála Istennek, Matthew most Skyler-rel rója az utcákat. Össze kell kapnom magam, már körülbelül 2 órája elmentek. Nemsoká visszatérnek és ha meglátja ezt a felfordulást, megint nekimegy az apjának. Kezd besötétedni. Ez talán, még az előnyömre is válhat. Ha nem lesz makulátlan a felfordult nappali akkor sem fog neki szemet szúrni. Az első dolgom az lesz, hogy felküldöm Őket Matty szobájába, az emeletre. Megpróbálom minél tovább itt tartani Sky-t. Nem szeretném, ha Ő is azt látná amit Matt. Legalább Ő élhessen "normálisan".

Lassan eldőltem és véres karomra borultam, hogy az üvegszilánkok ne sértsék fel az arcomat. Bár így is véres lett. Lépteket hallottam és ismét lehunytam könnyes szemeimet. Egy pillanatnyi csönd.....majd Harry léptei kétszer olyan gyorsan zakatoltak felém. Az üveg ropogott a talpa alatt. Letérdelt elém és az arcomat két keze közzé fogta.

- Mit tettem! -az ölébe vonszolt és a fejemet a mellkasára hajtotta.

Csak ki kellett elégíteni azt az égő, mohó vágyát....

- Jól vagyok. - hazudtam suttogva....