8. fejezet

Nóri szemszöge*

Bebujtunk a sátorba, összebujtunk hogy ne fázzunk. Csendben ültünk és vártunk, hogy csendesedjen a vihar. De ehelyett csak még vadabbul kezdte rázni a sátrat. A gyerekek is összebújtak és kettesével betakargattuk őket. Sky és Matty, Mia és Leeroy, Logan és Justin együtt vacogtak. Justin is közéjük tartozott. Mint egy nagy gyerek. Már a család része. Brii összebujt Niall-el, Én Dani-vel kerültem egy takaró alá. Liam, Louis és Harry be sem takarózott. Egy más mellett, sorban, törökülésben kuporogtak. Mintha nem is fáztak volna. Este 11 óra tájékán az ég zengeni kezdett és villámokat szórt. Dani odabujt Liam-hez, és betakarta őt is. Én sem akartam egyedül lenni - na, nem mintha féltem volna - és beleültem Harry ölébe és a fejemet a mellkasára hajtottam. Matthew szükségét érezte, hogy mindkét lány bújón egy takaró alá vele, így az ikrek is párokba rendeződtek. Zayn és Louis nem volt hajlandó együtt melegedni, külön pokrócot terítettek magukra.
- Unatkozok. -  jelentette ki Lee.
- Én is. - értett egyet vele Logan. Feljebb húzta magán a takarót és összefogta maga előtt.
- Mit csináljunk? - kérdezte Lee Matty-től.
- Verjétek a seggeteket a földhöz. - mormolta Justin.
- Én is unatkozok. - mondta Mia, Matthew karja alól kukucskálva.
- Hozhattál volna valami társasjátékot, vagy mit tudom én. - mondta Hazza.
- Miért nem te hoztál? - kérdeztem vissza. - Te pakoltál.
- De mondtam, hogy nézd át a cuccokat.
- Benne volt minden amiről úgy gondoltam, hogy szükség lesz rá.
- Persze. Mert a telefontöltőre és a hajszárítóra olyan nagy szükség van.
- Nekem szükségem van rá. - kimásztam az öléből és szembe ültem vele.
- És azt miért nem raktad el amire nekünk van szükségünk? - kezdett veszekedéssé fajulnia dolog. Nem akartam balhét és meg is állíthattam volna de a belső én, a tipikus Nóri, nem engedte. Ösztön szerűen cselekedtem. Nem engedhettem. hogy én maradjak alul.
- Honnan tudjam hogy neked mire van szükséged?
- Ha nem tűnt volna fel, pont annyi ideje vagyunk együtt amennyi idő alatt kilehet ismerni a másikat, annyira, hogy kimondatlanul is értsd a szavát!
- Érdekes. Én azt hallottam, hogy néma gyereknek az anyja se érti a szavát!
- Fejezzétek be! - üvöltött Matty. Már csak ez hiányzott.
- Te maradj ki ebből, Matthew! - mutogatott az apja.
- Srácok, nyugi! - szólalt meg Brigi.
- Aszem többet nem teszem közzé ha unatkozom. - mondta az ikrek egyike.
- Mindegy. - Harry elmászott az ajtóig majd kiment a szakadó esőbe.
- Most meg hova mész? - kérdeztem de választ nem kaptam.
- Majd visszajön. - legyintett Zayn.
- Persze. - magamra húztam a takarót és durcásan néztem magam elé. Hajnali kettőkor, mintha nem verdeste volna annyira az eső a sátrat ami kezdett beázni. Harry még mindig nem jött vissza, úgy döntöttem megnézem mi lehet vele. - Mindjárt jövök. - mondtam és elindultam a kijárat felé. Négykézláb csoszogtam el odáig mire Justin megszólalt.
- Hová mész? - kérdezte.
- Anyu, ha utána mész én... - kezdte Matty.
- Pisiszünet, oké? - fordultam vissza hitetlenkedve. Majd ujra meglodultam előre és kiléptem az esőbe. Körülnéztem de nem láttam semmit. Benéztem a sátrunkba de ott sem láttam. Végignéztem az össze kis vackot, majd amikor kibújtam az utolsóból egy véletlen folytán megláttam Harry-t. Ott álldogált a dokkon végén, a tavat bámulta a szakadó esőben. A pulcsim kapucniát feldobtam a fejemre, de teljesen feleslegesen, és zsebre dugott kézzel ballagtam el odáig. Pár lépésnyire megálltam tőle. Nem mozdult, nem reagált az érkezésemre így mellé sétáltam.
- Ezt jól el csesztük. - mondtam egy perc elteltével.
- Elcseszted. - hangsúlyozta. Felém fordult és szembe álltunk egymással.
- Miért én? Te kezdtél el vitatkozni.
- Persze.
- Ne perszézél. Te is tudod, hogy így van.
- Igen, mert nem kellenek felesleges dolgok
- Nem feleslegesek
- Nézz már körül! Itt még egy b*szos konnektort sincs!
- De máshol van.

- Olyanokat kellett volna a hülyeség helyet bepakolni, amikre nekem meg a gyereknek van szüksége!

- Persze! Akkor a gördeszkán és a heroinon kívül semmit sem kellett volna elpakolni! - üvöltöttem és a következő pillanatban Harry keze csattant az arcomon, majd a testem a vízbe.

- Elment az eszed! - láttam meg Matty lökdösődő alakját amint felértem a víz alól. Ordítozni kezdtek de egy szót sem értettem mert minden amit mondtak, összefolyt.

-Nóri, kapaszkodj belém. - utasított Brigi. Beugrott utánam a vízbe, ezért hálás voltam neki de nem volt időm megköszönni a segítségét. A dokkon álló 6 embert bámultam. Louis és Zayn Matty-t cibálták el, Niall és Liam Harry-t. Justin Matthew-t, Danielle Harry-t próbálta csitítani.
- Elrontottam a vakációt. - súgtam amint kiértünk a partra.
- Skyler, segíts egy kicsit! - kiáltotta Brii.
- Hagyd, majd mi megyünk! - hallatszott Logan segítőkész hangja. A sátor felé kezdtek ráncigálni.
- Nem megyek! Matty, Harry! - kiabáltam de egyre csak távolodtak.
- Nóri, pihenj le! - utasított Brii.
- Nem! Oda kell mennem! A gyerekem! - magyaráztam, de addigra már visszavittek a sátorba. Újra dörögni és villámlani kezdett. Hátborzongató. A körülmények, a jelenet...minden. A gyerekem nekimegy a szerelmemnek, a szerelmem meg lepofozza gyerekem. Ebben az egészben mindig is ez fájt a legjobban. Látni ahogy veszekednek... A fájdalom gondolatától hirtelen égő arcomra kaptam a kezem.
- Nagyon fájt? - kérdezte Logan. Brigi és Leeroy kiment, hogy lerendezze a többieket. Mia és Sky is elment velük.
- Nem. - motyogtam rá. Jól esett a gyermekded aggodalma. - Volt már rosszabb is. - legyintettem.
- Mint például az? - mutatott a karomra.
- Igen. Mint az.
- Biztos nagyon fájt. Nekem is szokott fájni amikor anya ad egy pofont amiért rossz voltam.
- Hát...igen.
- Szomori vagy?
- Egy kicsit. Nem szerettem volna elrontani az első kirándulásunkat amit veletek töltünk.
- Nem rontottad el. Ez volt eddig a legizgalmasabb. - biztosított.
- Ennek örülök.
- Na de Logi! Ilyet nem szabad mondani. - bujt be Dani is mellénk. - Jól vagy?
- Persze! Ne aggódjatok már! Minden a legnagyobb rendben.... - hazudtam. De Dani megérezte és szorosan átölelt...