Brigi szemszöge*
Beültem az kormány mögé, az ételhordót az anyósülre raktam, majd bedugtam a kulcsot a gyújtásba és a kocsi életre kelt. Újabb hét telt el a katasztrofális kirándulásunk óta. Nóri lassan gyógyulgat. És már nem csak a karja törött... Legbelül is összeomlott. Persze ez rajtam kívül senkinek sem tűnt fel. Jól álcázza a sikongó, összetört, gyermeket, aki csak sír és sír egy egyletszett plüssmaci után. Harry-t Nóri kórházba szállításának napján láttuk utoljára...
A reggeli napfény szúrta a szememet, de nem vettem le Nóri ájult, törött testéről a szememet. A mentősök először stabilizálták, hogy a keze ne mozogjon majd hordágyastól betolták a kocsiba. Matthew beült mellé, a szeme villámokat szórt az apja felé. Harry nem mozdult, majd csak akkor sétált el közülünk amikor a mentősök elhajtottak. Mindenki izegni mozogni kezdett, beültünk a kocsiba, gyerekestől, mert nem volt hajlandó senki a tábor helyen maradni velük. Egyedül Harry nem jött... A gyerekek nem szívesen maradtak ott, aggódtak Nóriért, és nem akartak Hazza-val maradni. A folyosón ültünk amikor közölte az orvos, hogy bemehetünk hozzá, felébredt, de egyszerre csak ketten mehetünk be hozzá. Én voltam az első, majd amikor mindenki végzett ismét bementem, miután a többiek elmentek. Ott ültem vele, majd amikor az orvos a késő délután megjelent, olyan hírt hozott amire nem számítottam. Közölte velem, hogy Nórinak szilánkosra tört a karja, begipszelték és egy hét múlva elhagyhatja a kórházat. Ekkor megjelent az ajtóban Harry...ép jókor. A doktor úr feltette Nórinak azt a kérdést ami igazán meglepett. "Testi sértés nyomait találtuk a karokon, lábakon, a nyakon és a lapockákon. Szeretne feljelentést tenni?" Harry csak meredt Nórira. Nóri pedig rá, majd kijelentette: Nem. Az orvos bólintott majd ismét magunkra hagyott, Harry-nek pedig nyoma veszett. Azóta se látta senki. Nóri egyre csak fogy, és kezdek félni, hogy a végén nem marad belőle semmi. Matty gondoskodik róla, éjjel-nappal. A nappali műszakban néha leváltom, és amikor csak tehetjük, Sky és én ott vagyunk. Skyler is velem szokott jönni, mivel Matthew nem hajlandó elhagyni a házat, akkor sem ha ott vagyok Nórival. Behajtottam az utcába, majd leparkoltam a nagy, fehér ház előtt. Kikapcsoltam az övet, elvettem a még langyos ennivalót az ülésről és kiszálltam. Az ajtóban megtorpantam - ahogy már négy napja inden egy alkalommal - és mély levegőt vettem. Felkészültem, hogy úgy lássam Nórit ahogy még sohasem. Összetörten... Ő egy nagyon erős, és akaratos ember. Mindent túl él. Legalábbis eddig azt hittem. Amikor összejött Harry-vel és börtönbe került, nem tört meg. Csak ment a saját feje után. Határozott léptekkel haladt előre. Az utóbbi években is mindent kibírt. Nem tudom, hogy volt rá képes. Én nem kapok akkora pofonokat mint ő, de ha mégis úgy lenne már rég a pszichés betegként kezelnének valamelyik klinikán. És bár erős, néha neki is vannak/voltak olyan problémái amik felzaklatták. Láttam sírni a boldogságtól és a fájdalomtól. De így még soha... Soha nem láttam még könnyek nélkül sírni... Beléptem és Mia-t láttam meg előszór. Matty után ment a konyhába, de mire láthatóvá váltam addigra eltűntek. Aztán a tv előtt ülő Nórit és Sky figyeltem.
- Sziasztok! - köszöntem. - Hoztam kaját.
- Szia, anyu! - üdvözölt Skyler. Hamarabb érkezett mint én mert nekem még meg is kellett főznöm.
- Helló! Köszi, vidd csak be a konyhába. - mondta Nóri.
- Oké. - de a konyha ajtóban megálltam. Nem akartam megzavarni Matt és Mia beszélgetését. De vagyok olyan sunyi, hogy végig hallgattam.
- Most akkor mi történik? - hallatszott Mia vékony hangja.
- Teát főzök. Szerintem elég egyértelmű. - mondta Matthew.
- Nem arra gondoltam....hanem ránk.
- Ja. Semmi. Mi történne?
- Hát...én azt hittem, hogy...nem barátok vagyunk...
- Mert nem azok vagyunk. De nem is akarok kapcsolatot.
- Mi?
- Addig nem akarok senkitől semmit amíg anyu helyre nem jön....
- Ahan...
- ...mert nem lenne elég időm foglalkozni veled.
- Senki nem mondta, hogy feltétlenül pesztrálnod kell.
- Nem fogom magára hagyni. És lehet, hogy most ez sz*rul esik, de hidd el, hogy neked lesz így jobb.- Nem vagy valami meggyőző.
- Gondolj bele... Ha együtt lennének, jobban mint most, akkor folyton azon menne a vita, hogy nem foglalkozok veled, meg hogy ez milyen szarul esik neked.
Beültem az kormány mögé, az ételhordót az anyósülre raktam, majd bedugtam a kulcsot a gyújtásba és a kocsi életre kelt. Újabb hét telt el a katasztrofális kirándulásunk óta. Nóri lassan gyógyulgat. És már nem csak a karja törött... Legbelül is összeomlott. Persze ez rajtam kívül senkinek sem tűnt fel. Jól álcázza a sikongó, összetört, gyermeket, aki csak sír és sír egy egyletszett plüssmaci után. Harry-t Nóri kórházba szállításának napján láttuk utoljára...
A reggeli napfény szúrta a szememet, de nem vettem le Nóri ájult, törött testéről a szememet. A mentősök először stabilizálták, hogy a keze ne mozogjon majd hordágyastól betolták a kocsiba. Matthew beült mellé, a szeme villámokat szórt az apja felé. Harry nem mozdult, majd csak akkor sétált el közülünk amikor a mentősök elhajtottak. Mindenki izegni mozogni kezdett, beültünk a kocsiba, gyerekestől, mert nem volt hajlandó senki a tábor helyen maradni velük. Egyedül Harry nem jött... A gyerekek nem szívesen maradtak ott, aggódtak Nóriért, és nem akartak Hazza-val maradni. A folyosón ültünk amikor közölte az orvos, hogy bemehetünk hozzá, felébredt, de egyszerre csak ketten mehetünk be hozzá. Én voltam az első, majd amikor mindenki végzett ismét bementem, miután a többiek elmentek. Ott ültem vele, majd amikor az orvos a késő délután megjelent, olyan hírt hozott amire nem számítottam. Közölte velem, hogy Nórinak szilánkosra tört a karja, begipszelték és egy hét múlva elhagyhatja a kórházat. Ekkor megjelent az ajtóban Harry...ép jókor. A doktor úr feltette Nórinak azt a kérdést ami igazán meglepett. "Testi sértés nyomait találtuk a karokon, lábakon, a nyakon és a lapockákon. Szeretne feljelentést tenni?" Harry csak meredt Nórira. Nóri pedig rá, majd kijelentette: Nem. Az orvos bólintott majd ismét magunkra hagyott, Harry-nek pedig nyoma veszett. Azóta se látta senki. Nóri egyre csak fogy, és kezdek félni, hogy a végén nem marad belőle semmi. Matty gondoskodik róla, éjjel-nappal. A nappali műszakban néha leváltom, és amikor csak tehetjük, Sky és én ott vagyunk. Skyler is velem szokott jönni, mivel Matthew nem hajlandó elhagyni a házat, akkor sem ha ott vagyok Nórival. Behajtottam az utcába, majd leparkoltam a nagy, fehér ház előtt. Kikapcsoltam az övet, elvettem a még langyos ennivalót az ülésről és kiszálltam. Az ajtóban megtorpantam - ahogy már négy napja inden egy alkalommal - és mély levegőt vettem. Felkészültem, hogy úgy lássam Nórit ahogy még sohasem. Összetörten... Ő egy nagyon erős, és akaratos ember. Mindent túl él. Legalábbis eddig azt hittem. Amikor összejött Harry-vel és börtönbe került, nem tört meg. Csak ment a saját feje után. Határozott léptekkel haladt előre. Az utóbbi években is mindent kibírt. Nem tudom, hogy volt rá képes. Én nem kapok akkora pofonokat mint ő, de ha mégis úgy lenne már rég a pszichés betegként kezelnének valamelyik klinikán. És bár erős, néha neki is vannak/voltak olyan problémái amik felzaklatták. Láttam sírni a boldogságtól és a fájdalomtól. De így még soha... Soha nem láttam még könnyek nélkül sírni... Beléptem és Mia-t láttam meg előszór. Matty után ment a konyhába, de mire láthatóvá váltam addigra eltűntek. Aztán a tv előtt ülő Nórit és Sky figyeltem.
- Sziasztok! - köszöntem. - Hoztam kaját.
- Szia, anyu! - üdvözölt Skyler. Hamarabb érkezett mint én mert nekem még meg is kellett főznöm.
- Helló! Köszi, vidd csak be a konyhába. - mondta Nóri.
- Oké. - de a konyha ajtóban megálltam. Nem akartam megzavarni Matt és Mia beszélgetését. De vagyok olyan sunyi, hogy végig hallgattam.
- Most akkor mi történik? - hallatszott Mia vékony hangja.
- Teát főzök. Szerintem elég egyértelmű. - mondta Matthew.
- Nem arra gondoltam....hanem ránk.
- Ja. Semmi. Mi történne?
- Hát...én azt hittem, hogy...nem barátok vagyunk...
- Mert nem azok vagyunk. De nem is akarok kapcsolatot.
- Mi?
- Addig nem akarok senkitől semmit amíg anyu helyre nem jön....
- Ahan...
- ...mert nem lenne elég időm foglalkozni veled.
- Senki nem mondta, hogy feltétlenül pesztrálnod kell.
- Nem fogom magára hagyni. És lehet, hogy most ez sz*rul esik, de hidd el, hogy neked lesz így jobb.- Nem vagy valami meggyőző.
- Gondolj bele... Ha együtt lennének, jobban mint most, akkor folyton azon menne a vita, hogy nem foglalkozok veled, meg hogy ez milyen szarul esik neked.
- Gyere ide! - mondta Matty mire kikukucskáltam az ajtófélfa mögül. Kíváncsi voltam, hogy vajon csókolóznak vagy csak ölelkeznek.
- Helló, srácok! - köszöntem amikor bementem. Csak ölelkeztek így nem gondoltam, hogy ha bemegyek az pofátlanság lenne. - Hoztam kaját. Szerintem mindenkinek elég lesz.
Estig ücsörögtünk majd amikor Louis felhívott, haza vittem Mia-t. Visszamentem Sky-ért. Niall nem volt még otthon, de mostanában nem látom őt olyan agresszívnak. Mintha tanult volna Harry hibájából...
- Szép álmokat. - nyomtam egy puszit Sky homlokára.
- Még visszamész? - kérdezte a takaró alól.
- Szeretnék megbeszélni Nórival egy-két dolgot.
- Akkor miért jöttünk haza?
- Mert neked már rég fellőtték a pizsamát, és nem is szeretném ha hallanád azokat a bizonyos dolgokat.
- De...
- Szép álmokat!
- ....akkor...
- Szép álmokat, Skyler!
- ...mik azok a ...
- Skyler Horan! Tessék becsukni a szemedet és aludni. - újabb csókot hintettem selymes hajára majd elindultam Nórihoz. Matty lefeküdt amikor látta, hogy visszajöttem és az anyja mellett ülök, és megnézem vele ezredjére a Hamupipőkét. Bele van bolondulva abba a mesébe.
- Szóval miről akartál beszélgetni? - fordult felém, gipszes kezét a karfára támasztva. A mesét megállította.
- Miért nem tudod elfelejteni?
- Hogy tudnám elfejteni? - válaszolt kérdéssel a kérdésre.
- Tönkre fogsz menni. Már kezdesz fogyni, nem csinálsz semmit csak ezt a hülyeséget nézed.
- Nem hülyeség.
- Nem...csak egy szerelmes baromság amit ilyen helyzetben nem szabadna nézned.
- Mert van olyan film vagy mese ami nem az szerelemről szol?
- Ez most nem lényeg. Négy napja itt ülsz. Nem zsibbadt még el a lábad?
- Nem.
- Na jó, komoly leszek.
- Te... Mindig az vagy. - ironizált szem forgatva.
- Mi a baj? Miért nem tudsz tovább lépni?
- Mert még csak két hét telt el. Ennyi idő alatt nem lehet túltenni magad valakin akivel évekig együtt éltél. Lassan két hete nem láttam, azt sem tudom hogy él e még. És ha tudnám hogy él, és boldog mert megtalálta azt akire vagy amire vágyott, én is boldog lennék mert tudom, hogy ő az. Na meg persze van tőle egy gyerekem és szeretem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése