Brigi szemszöge*
Nem hallottam először mást csak Nóri sikolyát. Aztán Zayn őríjtő hangja, ahogy Justin-t szidja, és Nórira kiabál, hogy ne védje azt a "férget".
Nem nyílt még alkalom, nem akadt még olyan helyzet, amiben Zayn ennyire kiakadt volna, és így Nórira támadt.. Nem túl jól, de azért átláttam a szoba ablakán leeresztett reluxa rései között. Justin teste megfeszül, ugrásra készen mered Zayn felé. Zayn pedig ugyan így tántorodik előre, csakhogy Nóri közöttük áll. Eltörpül köztük. Ugyan a két srác könnyűszerrel át tudna nyúlni a feje felett, hogy egymás torkának essenek, de nem teszik. Nem tudom miért, de nem. Na nem mintha bánnám. Az idegeim pattanásig feszülnek. Ha a gépek és a csövek nem szegeznének az ágyhoz - és meg tudnék mozdulni anélkül, hogy ne haljak bele a fájdalomba -, már rég kint lennék a folyóson.
És ekkor veszem észre, hogy mi a tétlenség oka. Nóri úgy fordult, úgy állt meg Zayn és Justin között, hogy mindkettejükhöz hozzá tudjon bújni. Mintha egyszerre ölelné minkét fiút. Justin ökölbe szorított kezét, a Zayn-ével együtt a mellkasára szorítja, és magához öleli. Az ajkai lassan mozognak de nem elég hangos ahhoz, hogy halljam. A szemét lehunyja, mintha rettegne, és az a két erős kéz jelentené neki a megnyugvást.
A semmiből jelennek meg az izmos, kigyúrt férfiak akik olyan gyorsan távolítják, és szakítják el Nóritól a bátyját és az egyik legjobb barátját, hogy észre se veszem, csak akkor amikor pöttöm, vézna kis testéből sikoly tör föl. Egyedül marad, és vergődni kezd.
Egyre idegesebb leszek, a szívem majd ki ugrik. Nóri ott áll elveszetten, nem tudja mit tegyen. Elveszett állapotban van. Egyébként sincs teljesen magánál. Nem tudna ellenállni a feltörekvő érzéseinek, és most sem tud elég gyorsan gátat építeni az előtörő könnyeknek... Újabb emberek jelennek meg. Felkapják a vézna lányt. Kapálózik, tehetetlen.
- Nem! Nem! - ordítozok. - Nem vihetik sehová! - átfut az agyamon: mi van ha az orvosok rájönnek, hogy valami nem oké vele? Ha bezárják egy gumiszobába? - Eresszék el!
Erő... Hogy honnan jött? Fogalmam sincs. Pár perce még a legkisebb mozdulattól is halálos fájdalmakat éreztem a bal oldalamon, ahol eltört két bordám. De most sikerült annyi energiát magamba szívnom, hogy a béna kórházi pizsimben ki tudjak szaladni, Nóri után tudjam vetni magam. A csövek egyszeribe kiszakadtak karomból, a gépek ritmusa már közel sem volt olyan pontos mint eddig.
Az lehet, hogy az adrenalin elnyomta az értést, és úgy gondoltam, hogy bírni fogom a fájdalmat, a testem szembe szállt az akaratommal. A küszöbön kiérve orra buktam. Nem tudtam tartani a saját súlyomat.
- Nóri! Eresszék! Azonnal eresszék el! - csak ordítoztam, de minden hiába. Nóri alakja eltűnt, kapálózó alakja a folyosó végén elveszett.
Fél óra múlva a gépeket visszaállították, a csövek újra a helyükön voltak. A doki beadott egy adag nyugtatót, miután túl voltam a második szökési kísérleten. Nem bírtam ki, hogy ne tegyek akár egy próbát. Nem hagyhatom Nórit egy gumiszobába zárva. Az orvos nem engedte be az ügyvédet, és bár mennyire is szerettem volna, hogy beszélni vele, és kihozni Niall-t a sittről, most nagyon hálás voltam a dokinak. Elégvolt ennyi egy napra. Gyengének érzem magam. Elfáradtam. A nyugtató is teljesen kiütött.
Ébren voltam ugyan, de simán azt hihették volna, hogy nyitott szemmel alszom. Pedig csak Liam-et bámultam. Mintha azon elmélkedne amin én.
Mi lesz most? Most, hogy megint egy emberrel kevesebben vagyunk? Ki lesz a következő? Miért történik mindez? Valaki összeesküdött ellenünk?
A kérdések sora végtelen. És tudom, hogy Liam se tud válaszolni egyre sem. Szegény. Oda egy barát. Aztán még egy. Úgy érzi, hogy a sors hamarosan elragadja a következőt, gondoltam.
Aztán ott van Zayn, akin teljesen érhető a reakciója. Időközben visszatért közénk. És amikor mindenki távozni készült megkértem Matthew, hogy vigyázzon Sky-ra, Liam-et, hogy legyen velük amikor csak tud, és keresse meg Louis-t, akiről fogalmam sincs hogy hová lett, és Zayn-t, hogy maradjon velem.
- Mi volt az ami megakadályozott abban, hogy a földdel tedd egyenlővé Justin Bieber-t? - kérdeztem, miután mindenki elment, és Zayn kényelmesen elhelyezkedett.
- Nóri fura suttogása.
- Nem értelek...
- Amikor ott álltunk, kint a folyóson, Justin csak egy karnyújtásnyira volt tőlem. Simán kitekerhettem volna a nyakát. Nóri annyira kicsi hozzánk képest. Feleslegesen állt közénk. De magához ölelte az öklömet, meg a Justin-ét, és... Motyogni kezdett. Akkor értettem meg, hogy mit is mondott Sky.
- Mit motyogott Nóri? - erre már akkor kíváncsi voltam.
- Valami olyasmit, hogy ne bántsam Justin-t, meg hogy Justin se bántson engem. És azt, hogy mondta hogy: "Ne vigyorogj. Zayn szeret engem, és nem bántja Justin-t.". Kiráz tőle a hideg. - pillanatnyi szünet. - De...valahogy..annyira elveszett, és úgy érzem, hogy meg kell védenem, érted?
- Pontosan tudom mire gondolsz...
