Brigi szemszöge*
Sky elé siettem, de túl késő volt. Belépett a nappaliba és megakadt a szeme a füstölgő, lyukas tévén. A szeme ide oda járt köztem és a készülék között. Végül megállapodott rajtam, és válaszra várt.
- Ööö....hát...szóval...tudod...- dadogtam valami válasz után kutakodva.- Belecsapódott egy meteor.
- Ahan.... Valami jobbat mondj.- vigyorgott.
- Vagyis egy busz. Ez így már..."hihető"? - kérdeztem én is egy jól színlelt mosollyal az arcomon. Az évek során megtanultam álcázni az érzéseimet és tökéletesre csiszolgattam. Fejcsóválva átölelt, majd együtt felmentünk a lépcsőn. Egy kisebb köralakra hasonlító előtérbe érkeztünk amiből 4 ajtón nyílt. Balról az első a vendégszoba, a második a Niall és az én szobám, harmadik a fürdő. Sky szobája volt legszélen. Bementünk és leültem az ágyra, Ő pedig levetette magát az íróasztal előtti gurulós székbe. Előre hajoltam és vártam, hogy belekezdjen a szokásos beszámolóba, amit minden egyes Matt-tel töltött nap után elmond.
- Először mondjam a jót aztán a rosszat? - kérdezte és közelebb gurult hozzám. Hirtelen rossz érzés fogott el, ami az anyai ösztön válthatott ki belőlem.
- Kezd az elején.- mondtam, minden hangsúlyt nélkülözve.
- Oké...hát az egész azzal kezdődött, hogy sétálgattunk, majd elmentünk a Nando's-ba. Ettünk aztán úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a pályára, mer az nincs olyan messze és Matty-nél nála volt a deszkája. Beszélgettünk, ott volt pár haverunk, aztán amikor sötétedni kezdett Matty elkezdett unszolni, hogy menjünk haza mert még a végén valami bajom eshet. És meg mondtam neki, hogy ugysem lesz semmi bajom, mert ott van ő. Akkor csak nem rabolnak el. De aztán csak rávett, hogy menjünk haza.- imádom ezt a gyereket! Amilyen bajkeverő....az ember azt sem tudja ilyenkor, hogy mi lenne rá a jó szó. Talán...a védelmező. Igen, ő határozottan egy védelmező típus. Az anyjával és Sky-al szemben is. Lemerném fogadni, ha azt látná, hogy bajban vagyok azonnal segíteni...még nekem is.- Aztán elmentünk hozzájuk....- elhallgatott. Lehajtotta a fejét és nagyot nyelt.
- És? - kérdeztem amikor láttam, hogy nem biztos, hogy tudja folytatni.
- Most jön a rossz része.... Amikor beléptünk.... Nóri ott feküdt Harry ölében, a földön. Minden véres volt! - és sírni kezdett. Nagyon szereti Nórit, mintha a nővére lenne. Jól megértik egymást, mert Nóriban még mindig ott van az a kelekótya, butácska, hangos gyerek aki régen. Legalább ennyi megmaradt azokból az évekből amikből túl kevés adatott meg. Előrehajoltam és a széknél fogva húztam.magamhoz az én egyetlen kincsemet. Egy percig csak a vállamba zokogott majd elhúzódott és ismét mesélni kezdett.- Ott álltam az ajtóban, nem tudtam, hogy mit tegyek. Matty odarohant letérdelt, és kivette Nórit az apja karjából. Üvölteni kezdett, aztán kereszt apu is. Kereszt anyu meg csak feküdt Matty ölében, megpróbált rájuk szólni, de nem tudott elég hangosan kiabálni.- ismét elhalhatott.- Matty csak azért nem ment az apja után mert Nóri ott feküdt az ölében. Mintha a lány lett volna. Nóri annyira picinek tűnt Matt mellett. Kisebbnek mint általában. Aztán én is odamentem. Akkora már Harry könnyes szemekkel távozott. Felment a lépcsőn és onnantól kezdve nem láttuk. Matty és én felsegítettük Nórit, aki tiltakozni kezdett és azt hajtotta, hogy egyedül is menni fog. És hogy össze kell takarítania. Azt mondta, hogy menjünk fel Matty szobájába és maradjunk ott. De nem mentünk. Pontosabban....én már elindultam de Matty nem. Segítettünk Nórinak, aki előbb lemosta a vért az arcáról és a karjáról. Majd elkezdtünk rendet rakni. Nem tudtam úgy eljönni, hogy ne segítsek, pedig felajánlották, hogy ha gondolom akkor hazajöhetek. Vagyis...Nóri még marasztani akart. Nem azért, hogy takarítsak hanem, hogy...nem is tudom. Aztán Matty elkísért mert félt, hogy bajom esik mire két utcával arrébb beesek az ajtón.- végig szipogott. Aztán én sem bírtam tovább, de mielőtt könnyeket eresztettem volna félholt barátnőmért a mellkasomra vontam Skyler-t, hogy legalább azt ne lássa ahogy sírok.
Sky elé siettem, de túl késő volt. Belépett a nappaliba és megakadt a szeme a füstölgő, lyukas tévén. A szeme ide oda járt köztem és a készülék között. Végül megállapodott rajtam, és válaszra várt.
- Ööö....hát...szóval...tudod...- dadogtam valami válasz után kutakodva.- Belecsapódott egy meteor.
- Ahan.... Valami jobbat mondj.- vigyorgott.
- Vagyis egy busz. Ez így már..."hihető"? - kérdeztem én is egy jól színlelt mosollyal az arcomon. Az évek során megtanultam álcázni az érzéseimet és tökéletesre csiszolgattam. Fejcsóválva átölelt, majd együtt felmentünk a lépcsőn. Egy kisebb köralakra hasonlító előtérbe érkeztünk amiből 4 ajtón nyílt. Balról az első a vendégszoba, a második a Niall és az én szobám, harmadik a fürdő. Sky szobája volt legszélen. Bementünk és leültem az ágyra, Ő pedig levetette magát az íróasztal előtti gurulós székbe. Előre hajoltam és vártam, hogy belekezdjen a szokásos beszámolóba, amit minden egyes Matt-tel töltött nap után elmond.
- Először mondjam a jót aztán a rosszat? - kérdezte és közelebb gurult hozzám. Hirtelen rossz érzés fogott el, ami az anyai ösztön válthatott ki belőlem.
- Kezd az elején.- mondtam, minden hangsúlyt nélkülözve.
- Oké...hát az egész azzal kezdődött, hogy sétálgattunk, majd elmentünk a Nando's-ba. Ettünk aztán úgy döntöttünk, hogy kimegyünk a pályára, mer az nincs olyan messze és Matty-nél nála volt a deszkája. Beszélgettünk, ott volt pár haverunk, aztán amikor sötétedni kezdett Matty elkezdett unszolni, hogy menjünk haza mert még a végén valami bajom eshet. És meg mondtam neki, hogy ugysem lesz semmi bajom, mert ott van ő. Akkor csak nem rabolnak el. De aztán csak rávett, hogy menjünk haza.- imádom ezt a gyereket! Amilyen bajkeverő....az ember azt sem tudja ilyenkor, hogy mi lenne rá a jó szó. Talán...a védelmező. Igen, ő határozottan egy védelmező típus. Az anyjával és Sky-al szemben is. Lemerném fogadni, ha azt látná, hogy bajban vagyok azonnal segíteni...még nekem is.- Aztán elmentünk hozzájuk....- elhallgatott. Lehajtotta a fejét és nagyot nyelt.
- És? - kérdeztem amikor láttam, hogy nem biztos, hogy tudja folytatni.
- Most jön a rossz része.... Amikor beléptünk.... Nóri ott feküdt Harry ölében, a földön. Minden véres volt! - és sírni kezdett. Nagyon szereti Nórit, mintha a nővére lenne. Jól megértik egymást, mert Nóriban még mindig ott van az a kelekótya, butácska, hangos gyerek aki régen. Legalább ennyi megmaradt azokból az évekből amikből túl kevés adatott meg. Előrehajoltam és a széknél fogva húztam.magamhoz az én egyetlen kincsemet. Egy percig csak a vállamba zokogott majd elhúzódott és ismét mesélni kezdett.- Ott álltam az ajtóban, nem tudtam, hogy mit tegyek. Matty odarohant letérdelt, és kivette Nórit az apja karjából. Üvölteni kezdett, aztán kereszt apu is. Kereszt anyu meg csak feküdt Matty ölében, megpróbált rájuk szólni, de nem tudott elég hangosan kiabálni.- ismét elhalhatott.- Matty csak azért nem ment az apja után mert Nóri ott feküdt az ölében. Mintha a lány lett volna. Nóri annyira picinek tűnt Matt mellett. Kisebbnek mint általában. Aztán én is odamentem. Akkora már Harry könnyes szemekkel távozott. Felment a lépcsőn és onnantól kezdve nem láttuk. Matty és én felsegítettük Nórit, aki tiltakozni kezdett és azt hajtotta, hogy egyedül is menni fog. És hogy össze kell takarítania. Azt mondta, hogy menjünk fel Matty szobájába és maradjunk ott. De nem mentünk. Pontosabban....én már elindultam de Matty nem. Segítettünk Nórinak, aki előbb lemosta a vért az arcáról és a karjáról. Majd elkezdtünk rendet rakni. Nem tudtam úgy eljönni, hogy ne segítsek, pedig felajánlották, hogy ha gondolom akkor hazajöhetek. Vagyis...Nóri még marasztani akart. Nem azért, hogy takarítsak hanem, hogy...nem is tudom. Aztán Matty elkísért mert félt, hogy bajom esik mire két utcával arrébb beesek az ajtón.- végig szipogott. Aztán én sem bírtam tovább, de mielőtt könnyeket eresztettem volna félholt barátnőmért a mellkasomra vontam Skyler-t, hogy legalább azt ne lássa ahogy sírok.
- Szia, Matty! - intettem. Hallottam ahogy az üveg éles koppanással éri el a szemetes alját és megremegtem. - Helló! Bent van. Pihen. Menj be nyugodtan.- bólogatott készségesen.
- Köszi.- azzal beléptem a nyitott ajtón. Megdermedten álltam ott egy percig. Minden szép és rendezett volt, de a falon hatalmas vérfolt éktelenkedett. Inamba szállt a bátorságom. Nem mertem tovább menni.
- Na? Bemész? - kérdezte Matty kedves hangon a hátam mögül. Tudta, hogy lesokkolt a látvány és most nem próbálkozott a flegmasággal.
- Persze. Bocs.- ráztam meg a fejem. Beljebb léptem, hogy Matty elférjen mellettem, de ugyan úgy lecövekeltem mint a küszöbön. Nóri ott ült kanapén, nekem háttal, felhúzott lábakkal. A tv-t kapcsolgatta. Megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek és elindultam felé.- Szia...- köszöntem halkan. Mosolyogva fordult felém, a levegő torkomon akadt. Rosszabbul nézett ki mint reggel, pedig azt hittem azt már nem tudj túlszárnyalni.... A nyaka lila foltos, a szeme kisírva, vörösen nézett vissza rám. A haja nem takarta el a vállát amin hatalmas folt éktelenkedett. Majd a szemem újra a nyakára tévedt és hosszú lila csíkok fonódtak rajta körbe. Tisztán ki tudtam venni Hazza ujjainak nyomát...
- Ennyire szarul néz ki? - kérdezte. Elindultam felé, nem válaszoltam, ami felért egy igennel. Leültem mellé, és csak ekkor tűnt fel a bekötözött keze. Bekötözték de a vér átitatta a kötést. Feltűnt neki, hogy a kezét bámulom és elgondolkozva nézte ő is.- Matty! Segítenél lecserélni a kötést? - kiáltozott.
- Ahan.- jelent meg a tinisrác egy gurigával és egy ollóval.
- Mi történt? - kérdeztem miközben a fiú gyakorlott mozdulatait figyeltem.
- Semmi. Csak elestem és lelöktem egy vázát az meg elvágta a kezemet.
- Miért véded? Amúgy is tudok mindent. Sky elmesélte mit látott.
- Ne haragudj.
- Már miért haragudnék.
- Azért, hogy ezt kellett látni Sky-nak. Nem akartam, hogy bármit is lássanak, és fel is akartam takarítani mire jönnek de hamarabb megjöttek mint gondoltam.
- Nem haragszom, sőt... Köszönöm.
- Mit is?
- Azt, hogy itt tartottad még egy ideig. Így nem kellett látni ahogy az apja üvölt és szétveri a tv-t....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése