11. fejezet

Brigi szemszöge*

- Az amikor úgy érzed nincs más akivel élni tudnál, akivel együtt tudnál létezni és nincs veled, borzasztó... Mintha két felé vágnád a szívem és az egyik darabot elvennéd. Nem lehetséges. Nem vághatod ketté, nem veheted el a másik létfontosságú oldalát. - mondta csillogó szemekkel.
- Segítek. Csak engedd, hogy fogjam a kezed. - vontam a mellkasomra önző módon. Nem akartam látni ahogy egyre romlik az állapota, ahogy lassan felemészti a végtelen, őrült, meggondoltan szeretet, ami benne dúl. De ott kellett hagynom. Nem szívesen tettem, de haza kellett mennem.
Niall még mindig nem ért haza. Befeküdtem a félig üres francia ágyba és éreztem a hiányát... A szemem lehunytam de nem segített. Mintha erről beszélt volna Nóri... Hajnalban lopakodott be a szobába, bujt be mellém az ágyba és magára húzta a takarót.
- Merre jártál? - kérdeztem suttogva.
- Úr Isten! Te nem alszol? - ugrott meg mellettem.
- Nem tudtam elaludni.
- Justin-nál voltam.
- Justin-nál?
- Aha. Kipróbáltuk az új Ferrarit de közel sem olyan jó mint a régi.
- Értem.
- Nem, nem érted.
- Persze, hogy nem. - vigyorogtam.
- Nőből vagy.
Éreztem az enyhe alkoholszagot, de nem lehetett több két-három pohár bornál. És most, hogy már tudtam, mellett van és nincs semmi baja, álomba merülve nyúltam el mellette.
"Ott álok a sötétség közepén, és meglepően nyugodtan sétálgatok. Hirtelen megtorpanok egy felvillanó kép előtt. A négyzet alakú, elmosott képkeretű, fátyolos emlék ott lebegett előttem. Egy kép a múltból.

Közelebb léptem a fényes képhez az pedig egyszerűen magába szippantott és életre kelt. Ott álltam a régi nappalinkban. Láttam magamat ahogy vigyorogva állok az ajtóban Zayn mellett és Nórit bámulom aki a szőnyegen ülve, vörös fejjel versenyzik. Alaposan megnéztem mindenkit. Megnéztem Liam-et, aki mosolyogva és némiképp hitetlenkedve üldögélt a kanapén a vég kifejlettre várva. Ott volt Louis, aki pipacsvörös fejjel hunyorgott Nórira. Zayn, mellettem állva magyarázott. Nem hallottam semmit, csak azt láttam hogy mozog a szájuk, amiből beszélgetésre következtettem. Aztán Niall... Kócos mégis tökéletesen belőtt haja az égnek meredt, kék szeme engem figyelt. De nem vettem észre. Lefoglalt, hogy Lou-n és Nórin vihorásszak. Majd oda léptem a két óvodáshoz és véget vetettem a játéknak. Ezzel egy időben vége szakadt a valósághű mozinak is. Ismét a sötétben voltam egyedül. De nem tartott sokáig. Egy újabb kép jelent meg kicsivel messzebb. El sétáltam és magával rántott. Egy furgont láttam, az út szélén, este a sötétben. A sofőr felőli oldalon Louis lába kandikált. A hátsó utasülés felőli ajtó kinyílt és Harry távozott rajta. Leült az árok partjára, majd néhány másodperc múlva Nóri ugrott ki a kocsiból....sírva. Elért a kocsi és Harry közötti távolság feléig és zokogva térdre rogyott. Nem akartam látni és szinte reflex szerűen legyeztem egyet magam előtt és a kezemet a szemem elé kaptam. Mintha elfújta volna a szél... A kép eltűnt, elhessegettem magam elől és kerestem a következőt. Nem telt bele két másodpercbe, új kép jelent meg. A fénye a hátam mögül érkezett, így sarkon fordultam és elindultam felé. Magával rántott és egy folyóson találtam magam. Annak a hotelnek a folyosóján amibe a fiúk megszálltak. Két lift száguldott felfelé. Megérkezett az első, majd a másik ajtaja is kinyílt kis fáziskéséssel. Az elsőből Niall és én léptünk ki, miközben egy ölelésből bontakoztunk ki. Majd a másikból Nóri esett ki hassal, hátán Lou-val...."
Bárcsak ne lett volna vége. Bárcsak élvezhettem volna az emlékek áradatát. A csengő örült kiáltozása keltett fel. Kimásztam, a már félig üres ágyból, komásan lépkedtem lefelé a lépcsőn és azt vártam, hogy hallgasson el a csengő. Mintha beragadt volna a gomb. De egészen addig nem hallgatott el amíg ajtót nem nyitottam.
- Nem fogod elhinni! - nyomult be mellettem Nóri. Becsuktam az ajtót majd szembe fordultam vele.
- Hogy beragadt a csengő? De, elhiszem. - mondtam gúnyosan. Ő is szembe fordult velem és az arca meglepett. Kissé rémült, boldog, ideges, reményteljes...
- Haza jött. - mondta rövid szünet után.
- Mi? Mikor?
- Amikor Matty-vel reggel elmentünk a starbucks-ba.
- És mit mondott? Hol volt?
- Nem tudom. Nem találkoztam vele.
- Akkor honnan...
- Onnan, hogy mikor hazamentünk a ház fel volt durva, pontosabban a hálószobánk. Keresett valamit. Még nem tudom pontosan hogy mit, de ki fogom deríteni.
- Nem is biztos, hogy ő volt. Mi van ha betörtek hozzátok?!
- Semmi! Tudom, hogy ő járt ott! Ha betörtek volna akkor mindent féldúrnak nem csak a hálót.
- Üljünk le. - javasoltam és bevezettem a konyhába. - Nyugodj meg. - mondtam miközben leült és végigsimítottam a hátát.
- Mit csináljak?

- Fogalmam sincs.
- De miért nem akkor jött amikor otthon vagyunk....? Miért nem akart látni?
- Nem tudom. - leültem mellé és elgondolkozva bámultam az asztallapot. Hazudtam. Tudtam a választ. Hazza egyszerűen elakarta kerülni Nórit. Félt, ha találkoznak Nórinak újabb baja esik. De ezt azért még sem mondhattam. Csak még jobban összetörném szegényt. És talán Harry is rájön, hogy mindez hiába való. Ez a módszer nem válik be egy olyan embernél mint Nóri. Amikor összejöttek és veszekedtek, Nórinak fájdalmai voltak. Akkor is megpróbált vele szakítani, annak fényében, hogy nem akarja megsérteni, nem akar fájdalmat okozni neki. De azt még most sem tudom felfogni, hogy ha akkor még a lelki sérelmektől is meg akarta védeni, akkor most, hogy képes ilyesmire...
- Nem tudom. Nem tudom... - ismételgette felrázva. Lehajtotta fejét az asztalra és csendben várta az ítéletemet.
- Jó reggelt! - kocogott be Sky.
- Szia, kincsem! - odaszaladt hozzám, megállt mellettem és a derekán körülfontam egyik kezemet. Megkapta a reggeli pusziját és arra vártam, hogy elmenjen mellőlem, előkapja a müzlit és szokásához híven tejjel izésítette. De nem tette így csak vártam.
- Alszik? - kérdezte Nórira mutatva.
- Nem alszik. - dünnyögte Nóri az asztalnak.
- Akkor mi...? - kezdett bele Skyler de lassan csóválni kezdtem a fejem és elharapta a mondatot.
- Éhesek vagytok? - kérdeztem.
- Én igen. - araszolt be az ajtón Matty.
- Helló! - üdvözölte Sky mosolyogva.
- Jó reggelt! - köszöntem, miközben felálltam, hogy készítsek valami ehetőt. Mire a palacsinták megsültek az ég elborult és esni kezdett. Tipikus londoni időjárás. Skyler és Matthew az emeleten időztek mi pedig megprobáltunk rájönni, hogy mit akarhatott Harry...