2013. szeptember 23., hétfő
Figyelem!!
31.fejezet
Nóri szemszöge*
-Kész a vacsora.-dugta be Brigi a fejét a szobába néhány röpke ora elteltével.
Az ágyon ücsörögtem törökülésbe. Gondolkoztam. Vajon Harry miért jött el? Elvégre meg sem érdemlem... Egyszerűen nem értettem... De azt sem tudtam teljesen felfogni, hogy, hogy lehetett ennyire valoságos. Talán..még itt van? Nem halt meg? Szinte biztos voltam a válaszban. Ès abban is, hogy talán csak nekem ilyen valoságos a jelenléte. Görcsösen vájtam bele az ujjaimat az emlékébe. Nem eresztettem, mert nem akartam elereszteni.
Rápillantottam Brigire anélkül hogy a fejem is forditottam volna. Pislogtam párat, majd nyeltem egyet.
-Nem vagyok éhes.-jelentettem ki monoton hangon.
Lesütötte a szemét,majd nagyot sohajtott és bolintva távozott. A szoba sötétje ismét körül ölelt. Csak az éjjeli lámpa fénye segített valamit. Talán ha nincs felkapcsolva, meg sem látom az ajto melletti üres falrésznek támaszkodó,fekete öltönyös Hazza-t...
-Harry ...-súgtam. A tekintetét a padlóra szegezte, kezeit a zsebébe rejtette. Heves reakciómra csak egy huncut mosollyal válaszolt. Elökte magát a faltól, majd zsebre dugott kézzel,a padlót bámulva hanyagon elbóklászolt az ágy végéhez. Szembe állt velem, de csak akkor nézett rám amint össze szedte a gondolatait.
-Nem teheted ezt.-jelentette ki. Olya kemény volt a hangja... Mintha nem is ő lett volna.
-Mit?-kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Nem éhezhetsz, nem vonhatod meg magadtól a létfonotsságú dolgokat.
-Nem vagyok éhes, és mindenem meg van ami az életbenmaradáshoz szükséges.-válaszoltam ugyan olyan keményen.
-Menj le enni.
Nem is értem hogy hogyan, vagy miképp kerültem a szoba ajtajába majd a konyhába. Lesütött szemmel ácsorogtam. Néha felpillantottamaz asztalnál ülő csapatra ... Matty, Sky, Niall és Brii ... Úgy éreztem, hogy nem vagyok közzéjük való.
Amint megláttak, abba hagyták a beszédet és egy percig csak engem bámultak. A következő pillanatban már a villa hangja hallatszott amint éles, fémes hangal koppan a tányéron. Brigi kitólta maga alatt a széket, majd a konyhaszekrényből levett egy tányért és megtöltötte kajával.
-Gyere nyugodtan.-bátorított Brigi mint amikor a kisgyereket elöször viszik óvodába és bisztatásra van szüksége.
-Köszi.-súgtam. Elhúzztam a tányéromat az asztal tulsó végéhez, hogy ne "másszak" bele a kis társaságukba. Nem éreztem hogy jó helyen lennék ha közelebb foglaltam volna helyet ...
Egyik lábam felhúzztam és a szabad kezzemmel magamhoz fogtam. A villám beleszúrtam a még langyos fasirtba majd a számhoz emeltem. Az íze pont olyan volt mint amilyennek lennie kellett. Ennek ellnére mégsem mondhatom, hogy túlzottan jól esett volna.
-Mi a baj? Nem ízlik?-kérdezte Brigi miután Matthew hatalmas puffanással ejtette bele a tányérba a villáját. Hátradőlt a széken és a szemöldökét ráncolta. Brigi türelmesen várt a válaszra.
-Elment az étvágyam.-jelentette ki Matty...
Borzasztó rosszul esett... Ennyire utálna...? Lesütöttem a szemem, óvatosan visszaengedtem a tányéromba az evőeszközömet, majd lassan kitóltam a széket...
-Köszönöm, finom volt.-mondtam félénken. Brigi zavartan - szinte hitetlenkedve - nézett hol rám, hol Matty-re.
-Nem is ettél szinte semmit.-mutatott a tányéromra.
Nem válaszoltam csak elballagtam. Hallottam amint Skyler lehúrrogja Matthew-t.
-Ez meg mire volt jó?-kérdezte gyermekded, mégis nőies és határozott hangján.
-Nincs gusztusom az ilyen undoritó emberekhez ...-mondta Matty.
-Te nem az én Matty-m vagy.-Skyler a következő pillanatban ott állt mellettem és együtt vettük a lépcsőfokokat. Azon kaptam magam hogy a vendègszobában ücsörgök vele, amint vigasztalni probál ...
2013. szeptember 22., vasárnap
30.fejezet
2013. szeptember 19., csütörtök
29.fejezet
2013. szeptember 18., szerda
28. fejezet
- Minden rendbe jön. - mondtam halkan.
- Anya is mindig ezt mondta amikor apu megverte. - húzódott el egy röpke perc elteltével. Közelebb éreztem magamhoz mint valaha. Matty mindig is jó gyerek volt az én szemembe, még ha máséban nem is. Nagyon nagy szíve van, csak sosem mutatja meg. Nem is illene a férfias külsejéhez... - Majd mi segítünk, rendben? - kérdeztem mielőtt visszaült volna az ágyra. - Oké. - mondta majd leereszkedett a matracra. Skyler azonnal megfogta a kezét, és olyan szorosan fogta mintha az ő tulajdona lenne. - Megyek csinálok valami vacsit. - azzal magukra hagytam őket. Megkentem a melegszendvicseket, és épp a sajtot reszeltem amikor csengettek. Megtöröltem a kezemet egy konyharuhába majd ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre Logan volt az. A szeme kedvesen csillogott, ám amikor meglátta Matt cipőjét az arca egy pillanatra borongós lett. - Fent vannak az emeleten. - mutattam a lépcső fele kedvesen. Negyed óra múlva a lépcső aljáról kiabáltam, hogy a vacsora elkészült, de a kiabálásomat félbeszakította Logan rohanása. Szélsebesen száguldott lefelé a hófehér lépcsőn. - Máris mész? - kérdeztem zavartan. - Igen. És egy darabig nem is biztos, hogy jövök. - húzta a cipőjét. - Logan! - kiabált Sky rohanás közben. Majdnem elgázolt de sikerült kikerülnie az utolsó pillanatban. - Logan! Haver, állj már meg! - szaladt Matty is. Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy alig volt időm lereagálni. -Mi bajod van? - Az, hogy át vagyok verve. - jelentette ki Logi flegmán, miközben felegyenesedett. Skyler és Matthew vele szembe próbált ellenkezni.
2013. szeptember 15., vasárnap
27. fejezet
2013. szeptember 13., péntek
26. fejezet
- Ahan.
2013. szeptember 12., csütörtök
25. fejezet
2013. szeptember 10., kedd
24. fejezet
- Minden rendben? - láttam ahogy a résnyire nyílt ajtón beszökik egy fénycsík a sötétszobába, belép rajta egy férfi alak, majd a fény eltűnik és a reggeli homály veszi birtokába a szobát. Nem válaszoltam, csak a légzésemre ügyeltem. Justin leült mellém, átkarolta a vállamat és magához húzott. - Nóri, mi a baj?
A hideg ismét rázni kezdett. Újra és újra hozzámér, én pedig újra és újra elvesztettem az eszemet. Mit tegyek? Zavarjam el, és veszítsek el egy barátot, akit a fiam a testvére ként szeret és legyek haragba a fiammal is? Vagy hagyjam? Szenvedjek, csak amiatt mert jót akart? Teljesíteni akarta az egyetlen, igazi álmomat?
23. fejezet
- Nem voltam rá képes.
- Mire?
Ui.: Úristen nagyon nagyon sajnálom, hogy eddig nem osztottunk!! Ne haragudjatok érte! Kár pótlásul ma két fejezetet hozunk (a másik olyan 30-35 perc múlva várható).
Kérlek titeket olvassátok a fejezeteket, komizzatok és iratkozzatok fel. Mondjátok ismerősöknek, barátok akik szeretnek blogot olvasni, hogy iratkozzanak fel rendszeres olvasóknak és kövessék velünk a történet folytatását!:)xx
Ui2.: Tegnap volt egy hónapos a blog (*o*) nagyon köszönjük a több mint 3000 megtekintést és a 10 db feliratkozót!:) Nagyon örülünk nektek.
Mikor szombatra ígértem a fejezetet azért nem hoztuk mert mentünk Debrecenbe megnézni a TIU-t!*-* Fenomenális egy film. Mindenkinek ajánljuk aki még nem látta! Higgyétek el megéri megnézni. Utána vasárnap meg hétfőn más elfoglaltság miatt (tanulás) nem tuddtunk ujjat hozni... Szóval kérünk titeket hozzatok nekünk olvasókat és komizzatok! És mialőtt azt hinétak, hogy ilyen önző semmire kellő vagyok, nem! Csak szeretnénk ha sokan lenétek és támogatnátok minket!
Jó olvasást, így utólag is!:)xx
xxBrigixx
2013. szeptember 6., péntek
22. fejezet
Skyler ráncos szemöldökkel nézte a koporsót amit hatalmas virághalom fedett le.
- Jól vagy? - kérdeztem suttogva.
- Nem. Haza mehetek? - suttogott ő is. Nem lepett meg, hogy nem bírja. Engedékenyen bólintottam. Nagyot sóhajtva sarkon fordult.
- Elkísérlek. - hallottam egy sutyorgó fiú hangját. Hátranéztem és figyelemmel kísértem ahogy Logi és Skyler elhagyja a temetőt. Majd ismét a szertartásra összpontosítottam. Borzasztó dolog eltemetni egy elhunyt szerettünket. Nincs nehezebb mint megszervezni egy temetést, kiválasztani egy ruhát és rendbe tenni egy holtestet... Sem nekem, sem Nórinak nem volt elég erőnk felöltöztetni.... Így hát másra bíztuk. Nehéz. Nehéz látni azt ahogy mindenki siratja. Érezni, hogy már nincsenek könnyeid, mégis sírsz és a szemed ég... Leróttam a tiszteletemet, anyuval az oldalamon. Majd a One Direction többi tagjával távozni készültünk.
- Azt hiszem...elfelejtettem valamit. - mondta Lou a fiúknak. Zayn és Liam egyszerre bólintott majd Louis sarkon fordult és eltűnt a temető udvarán.
- Ez hihetetlen. - mondta anyu felrázva útban hazafelé. - Teljesen meg voltam győződve arról, hogy ez a banda mindig együtt lesz.
- Én is. De...nem lenne baj ha ezt most inkább hagynánk? Csak addig míg eltelik egy kis idő.
- Hát...oké. Ahogy gondold. - vetettünk véget az egyébként is rövid beszélgetésnek, épp amikor felhajtottam a bejáróra. Egymás után léptünk be az ajtón, majd anyu a konyha felé vette az irányt. Ledobtam a cipőmet majd felszaladtam a lépcsőn .Skyler szobáját tűztem ki célul, de csak a küszöbig jutottam. Nekidőltem az ajtófélfának, de nem szóltam egy szót sem, nehogy észre vegyenek.
- Felajánlotta, hogy elkísér, aztán a kapuban megálltunk mert mondani akart valamit. És képzeld.... Tetszem neki! - ujjongott Sky Niall-nek. Egymással szemben ültek az ágy közepén. Igaza apa-lánya pillanat amit ennyi idő után üdítő volt nézni, nem pedig beleszólni.
- Rendes gyerek. - mondta Niall. Hiányzott a hangja és most, hogy hallhattam kissé megnyugodtam.
- Nekem már nagyon régóta bejön. Akkor tetszhettem meg neki amikor kirándulni voltunk. És most már nem kell afelől aggódnom, hogy Matty hanyagol Mia miatt és egyedül leszek...
- Szóval...már együtt is vagytok? Nem gyors ez egy kicsit? Olyan kicsi vagy még és ....
- Anya, anya, anya! - szaladt felém Sky amint feltűntem neki. Niall eddig háttal ült, és most felém fordította tengerkék szemeit. - Képzeld, apa hazajött! - örvendezett és átölelt.
- Igen, látom. - nyomtam egy puszit a fejére. - Ki is az új barátod? - kérdeztem miközben elhúzódtam. - Hát...izé... Logan.
- Ez az! Össze jött! Ooooh, teee! - vontam a mellkasomra. Örültem neki. Egyrészt mert nagyon tetszett Skyler-nek. Másrészt pedig Logi nagyon rendes gyerek... A kirohanásai ellenére is.
- Megfojtasz. - sziszegett Sky.
- Ooopsz! Bocsi. - azzal elengedtem. - Hát te? Hogy hogy itt vagy? És miért nem jöttél el a temetésre?
- Ezt majd négyszemközt. - hallatszott a válasz.
- Aj, hagyjuk már! - legyintett Sky és úgy fordult, hogy mindkettőnket lásson. - Ti nem tudtok"négyszemközt" beszélgetni. Hallja az egész utca.
- Mi lenne ha most lenne az a "négyszemközt", ami Skyler szerint nem négyszemközt? - kérdeztem. Hamar meg akartam ejteni a beszélgetést mert féltem, hogy újra elmegy.
- Felőlem. - azzal feltápászkodott az ágyról.
- De ugye vissza jössz? Nem mész el megint, ugye? - állta el az útját Skyler.
- Nem megyek sehová. - na persze, gondoltam. Azzal elindultunk a hálószobába, Sky-t magunk mögött hagyva.
- Anyu a konyhában van, nem szeretném ha hallaná. - mondtam. - Nincs szükség az ordítozásra.
- Ahan.
- Szóval?
- Nem jöttem haza. Ezen emut kell annyit beszélni? Szabad ember vagyok. - vont vállat és lehuppant az ágyra.
- Szabad, családos férfi vagy. - helyesbítettem.
- És?
- Mit és? Nincs és. Az vagy. Itthon kell lenned. Nem azt mondom, hogy 0-24-ben, de jó lenne ha még számítanánk valamit. A gyerek teljesen ki volt akadva, hogy hol vagy. Azt hitte, hogy úgy jársz mint Harry. Elmész, de nem jössz vissza.
- Chhh!
- Most mi van? Szeret téged, de te...
- Én is szeretem. Ennek semmi köze nincs Skyler-hez. Ő a második életem és szándékosan soha nem bántanám.
- Mégis azt teszed. El nem tudod képzelni, hogy mit tettél azzal, hogy nem jöttél haza. Főleg a történtek után... Amúgy meg...hol voltál..? Megint.
- Lógtam. Nem szabad?
- Nem vagy már husz éves.
- De 60 se. Nem fogok itthon ülni.
- De jó lenne ha legalább naponta hazajönnél.
- Persze, persze. Ezt fogja az a másik görcs is csinálni? - mutatott a hasamra.
- Mit?
- Az is halálra fogja magát aggódni?
- Nem. Nincs másik gyerek.
- Hova lett?
- Elveszítettem.
- Mázli.
- Bunkó.
- Mégis minek kellett neked az annyira? - ült fel ismét a hasamra mutatva.
- Nem az, hanem ő. De nem igaz, hogy nem érted. Hozzád akartam kötni magam, egy újabb módon. De te ezt is elvetted tőlem.
- Nem én tehetek róla, hogy elveszítetted.
- Elveszítettük. Ez a gyerek ugyan annyira a tied volt, amennyire az enyém.
- De nekem nem kell.
- És ha nem meg el és megszületik? Akkor mit csinálsz? Halálra éhezteted? Vagy mit?
- Semmit. Nem érdekelt volna. Jobb is hogy nincs. Mert így legalább nem kell azt hallgatnom, hogy milyen sz*r apa vagyok.
- Miért nem voltál ott Hazza temetésén? - kérdeztem egy perc elteltével.
- Dolgom volt.
- Mi lehet ennél fontosabb?!
- Most mondtad hogy nem kell ordítozni.
- Leszarom! Mi dolgod volt?! Mi lehet fontosabb mint a testvéred temetése?! Tudod mit? Ne is válaszolj. Nem érdekel. - azzal kirohantam a szobából...