18. fejezet

Brigi szemszöge*

Csak ült és egy szót sem szolt. Kezdtem azt hinni, hogy nincs magánál, de aztán megmozdult. Feljebb ült a széken, mély levegőt vett és egyenes háttal belekezdett a mondókájába.
- Nem vagyok benne biztos hogy....ez jó ötlet volt. - mondta féléken. Nem én tehetek róla! Ez van. Amúgy meg....mi ne lenne benne jó? Imádtam amikor éreztem, hogy Skyler ott mocorog a szívem alatt, biztonságban, védve mindentől és mindenkitől. Bár még nagyon kezdetleges a terhességem, nincs hasam és bármelyik percben elveszíthetem, boldoggá tesz az a tudat, hogy még egy aprócska emberke bujkál a pocakomban és hamarosan fejlődni, nőni kezd.
- Mi van?
- Hát...gondolhattál volna Ni...
- Úgy mondod mintha én lennék a felelős. - csattantam fel kissé hirtelen. - Mintha nem két ember kéne hozzá!
- Most mi bajod van? - ugrott fel. Nem kiabált, de tisztán látszott ahogy az ér halványan kidagad a nyakán. Nem jól időzítettem.
- Semmi! Csak azt gondoltam, hogy ha már Niall ki akarja verni belőlem azt ami az enyém, és az enyém is lesz, te mellettem fogsz állni! - én is felálltam. Szembe álltunk egymással és kezdtem kellemetlenül érezni magam. De ezt a kellemetlen érzést elnyomta a düh. Úgy csak arra tudtam gondolni, hogy egyedül maradtam.
-  Nagyon jól tudod, hogy nem fogom azt mondani amit hallani akarsz! Ennyire azért ismerhetnél!
- Mi van itt? - kérdezte Justin és szembe fordult Nórival. A vállára rakta a kezét, majd két lépéssel hátrébb tolta. Tudta, hogy nem bántana Nóri, de azt is tudta, hogy kiszámíthatatlan. És ha ne adj Isten összezörrennénk, Nóri és a tapasztalata fölényeskedne. - Ne ordíts. - utasította halkan Justin Nórit, majd úgy fordult, hogy mindkettőnket lásson. - Miért veszekedtek?
- Elvárja, hogy azt mondjam amit hallani akar. - jelentette ki Nóri mielőtt kinyitottam volna a számat.
- Nem. Csak azt hittem, hogy legalább te mellettem állsz. - mondtam, visszafolyva a hangomat.
- Ahan.... Hát... Nem értek ehhez, csak kíváncsi voltam. És léci halkabban legyetek mert nem hallom a tv-t. - majd Justin vissza csoszogott a nappaliba.
- Gondolkodj el rajta. - mutatott a hasamra. - Lehet hogy neked jó, de Niall-nek nem biztos. Csak gondolj bele, hogy mit tesz vele a média...ismét. - majd egyedül hagyott. Visszaültem a székre, az ujjaimmal felszántottam a hajamat és felfogva támaszkodtam. Azt hiszem az lesz a legjobb ha most haza megyek. Szolok Sky-nak és hazafurikázunk. Aztán...elgondolkozok a dolgokon. Egy gyerek... De annyira jó lenne! Egy kisbaba, akiben csak gyönyörködni lehet.... Hagyjuk. Nem ábrándozok. Csak magamat kínzom... Nagyot fújva indultam meg az emeletre. Bekopogtam Matty ajtaján, majd amikor megkaptam az engedélyt, benyitottam és beléptem. Kissé szokatlan érzés fog el amikor ide bejövök. Lányom van, én is nő vagyok, fogalmam sincs arról, hogy milyen ha az embernek fia van, vagy ha az. Egy ilyen szobában minden csupa kupi és furcsa szagok terjengenek.
- Helló, skacok!
- Helló! - mondták egyszerre. Videó játékoztak.
- Megyünk.
- Aj, anya! Mindjárt nyerek. - mormolta Sky a tv-t bámulva.
- Csak szeretnéd! - mondta Matthew.
- Skyler. - mondtam kérlelve.
- Nem megy. Itt alszik. - jelentette ki Matty, minden előjel nélkül.

- Ja. Tényleg. Elfelejtettem mondani. - nagyszerű. Most akkor egyedül leszek.
- Akkor megcsináljuk? - kérdezte Matt.
- Ahan.
- Mit? - léptem előrébb egy lépést.
- Semmit! - mondták egyszerre. Lehunytam a szememet, nagyot fújtam majd Skyler-hez lépve, puszit nyomtam a fejére. Amint becsuktam magam mögött az ajtót kuncogni és beszélni kezdtek. De nem értettem, pedig kíváncsi lettem volna, hogy mire készülnek. Észrevétlenül surrantam ki az ajtón. Szerencsémre Nóri nem volt a közelben így nem kellett magyarázkodnom, ami további kellemetlen pillanatokat szült volna. Otthon az üres ház fogadott. Niall elment és tegnap este óta nem láttam. De ami a legrosszabb....ma egyáltalán nem is jött haza. Ennél még az is jobb lett volna ha hajnalban ordítva ront be a házba. De nem, és ez másnap is így történt.

Reggel miután lezuhanyoztam, megreggeliztem és elindultam, hogy megkezdjem a szervezkedést... Jobban mondva elkezdtem volna... De szükségem volt Nórira és Matty-re is. Így - akár mennyire is kellemetlennek éreztem - elmentem értük. Bekanyarodtam az utcába, és elkerekedett szemmel figyeltem ahogy emberek hada tolong a bejárón. Ismerősek voltak. A rengetek kamera és mikrofon már ismerős volt. Nem tudtam leparkolni a ház előtt, így két házzal arrébb tettem le a kocsit. Elindultam a "hadsereg" irányába, majd amikor már csak néhány méternyire lehettem, megálltam és pipiskedve leskelődtem,hogy vajon hol tudnék átjutni az élősködőkön. Nem találtam egy apró rést sem, így neki veselkedtem, és keresztül duródtam rajtuk. Eltiportam kb 15 embert, felborítottam 10-et mire eljutottam az ajtóig.
- Húzz már innen! - nyomakodtam a csengőhöz. Justin kinyitotta az ajtót és beestem rajta. - Csukd be! - mondtam sietve. - Mi van itt? - kérdeztem a nappaliban ülőktől.

- Szentül hiszik, hogy azért költöztem ide mert együtt vagyok Nórival.  -mondta Justin.
- De honnan tudták, hogy itt vagy?
- Van egy hófehér Ferrari-a ami egy elég feltűnő autó. - mondta Nóri unottan. Furcsán nézett ki, amitől azonnal aggódni kezdtem. Mindent elfelejtettem ami tegnap este történt. Mindent... A hatalmas, szürke karikák arra utaltak, hogy nem aludt, a kócos haja és gyűrött pizsamája pedig ápolatlannak állította be. Pizsamában volt annak ellenére, hogy dél is elmúlt.
- Mi van veled ?- kérdeztem és odasiettem hozzá. A kanapé karfájának támaszkodott én pedig szembe álltam vele.
- Semmi. Csak ezektől a férgektől nem lehet aludni. - mondta. Különleges kapcsolatunknak köszönhettem. hogy megértettem azt az apró jelet amit felém küldött. "Ezcsakterelés" jelet leadva pislantottam egy hosszat, hogy megértse, hogy sikerült megértenem a jelet. Mellé támaszkodtam és a padlót bámultam.
- Szia, anyu! - szaladtak le a világ legszebb gyerekei a lépcsőn. Skyler elképesztő, gyönyörű és csillogó barna szemei tökéletesen illettek barna hajához. Matthew sötét haja az ég felé meredezett, és lemertem fogadni, hogy "Justin stílusú" cuccban van. Összeillettek. De nem tudtam volna elképzelni őket egy párként. Egymás ölébe ülnek, megölelik egymást, de azt a vak is látja, hogy csak barátok. Egy szerelmes pár nem vág a másik fejéhez olyat mint pl:" gyökér!, fog be!, de barom vagy!", és nem segít egyik a másikának párt találni.
- Szia, anya! - utánozta Matty Sky-t. Matthew kedve sokkal jobb volt mint reméltem. Skyler és Justin társasága nagyon sokat segít neki.
- Fogd be! - mondta Sky miközben odajött és átölelt.
- Fogd be! - Matthew is szorosan átfogott majd mindkettejük fejére nyomtam egy egy puszit.
- Na most már jó lesz? - kérdeztem tőlük.
- Tökéletes. - mondta Skyler majd mindketten eleresztettek....