28. fejezet

Brigi szemszöge*

Justin meg Nóri?! De hogy?! És miért?! Ez nem igaz. Biztos csak valami félre értés. Matty valamit nagyon félre érthetett.

- Ez hülyeség. - kacagtam kínomba. Skyler Matty kezét szorongatta, és megpróbálta eszméleténél tartani. - Biztos csak egy félreértés. Nyugodj meg.

- Nem. Ezen nem volt mit félreérteni. - lehunyta a szemét majd egy sóhaj után folytatta. -Amikor bementem, vagyis inkább elmentem a nyitott ajtó előtt, láttam ahogy Justin anyu fölött van, az ágyon fekszenek és Justin valamit anyu fülébe súg. Nem is tudom igazán, hogy mit mondott. De a lényege az volt, hogy felejtse el aput, és hogy legyen újra boldog...vele.

Nem bírtam tovább. Megráztam a fejem és Matty elé térdeltem. Mire lerótta a két lépésnyi távolságot Sky-jal szorosan fonódtak egymásba. Mintha soha nem akarnák elengedni egymást. Néhány percig néma csendben ültünk. Majd amikor eleresztették egymást, az ujjaikat szorosan összefonták. Matthew kezében Skyler-é egy játékbabáéhoz hasonlított, mégis tökéletesen beleillett Matthew - már majdhogynem - férfias kezébe. - És most mi van vele? - kérdeztem halkan, óvatosan. - Nem tudom. Teljesen összezuhant. Néha hallom ahogy órákon át pengeti a gitárt, énekel és sír. Nem merek bemenni. A frászt hozza rám. Teljesen magán kívül van. Tudja, hogy amit tett az nem helyes, és hogy...megcsalta aput. Ez pedig teljesen kiakasztja. - Gyere ide. - álltam fel kitárt karokkal. Skyler nehezen de elengedte Matthew kezét és hagyta, hogy a derekam köré fonja hosszú karjait.
- Minden rendbe jön. - mondtam halkan.
- Anya is mindig ezt mondta amikor apu megverte. - húzódott el egy röpke perc elteltével. Közelebb éreztem magamhoz mint valaha. Matty mindig is jó gyerek volt az én szemembe, még ha máséban nem is. Nagyon nagy szíve van, csak sosem mutatja meg. Nem is illene a férfias külsejéhez... - Majd mi segítünk, rendben? - kérdeztem mielőtt visszaült volna az ágyra. - Oké. - mondta majd leereszkedett a matracra. Skyler azonnal megfogta a kezét, és olyan szorosan fogta mintha az ő tulajdona lenne. - Megyek csinálok valami vacsit. - azzal magukra hagytam őket. Megkentem a melegszendvicseket, és épp a sajtot reszeltem amikor csengettek. Megtöröltem a kezemet egy konyharuhába majd ajtót nyitottam. Nagy meglepetésemre Logan volt az. A szeme kedvesen csillogott, ám amikor meglátta Matt cipőjét az arca egy pillanatra borongós lett. - Fent vannak az emeleten. - mutattam a lépcső fele kedvesen. Negyed óra múlva a lépcső aljáról kiabáltam, hogy a vacsora elkészült, de a kiabálásomat félbeszakította Logan rohanása. Szélsebesen száguldott lefelé a hófehér lépcsőn. - Máris mész? - kérdeztem zavartan. - Igen. És egy darabig nem is biztos, hogy jövök. - húzta a cipőjét. - Logan! - kiabált Sky rohanás közben. Majdnem elgázolt de sikerült kikerülnie az utolsó pillanatban. - Logan! Haver, állj már meg! - szaladt Matty is. Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy alig volt időm lereagálni. -Mi bajod van? - Az, hogy át vagyok verve. - jelentette ki Logi flegmán, miközben felegyenesedett. Skyler és Matthew vele szembe próbált ellenkezni.

- Ki vert át? - hitetlenkedett Matty. - Ti! Skyler, mégis mit hittél? Hogy befogom venni? Hogy nem veszem észre amikor Matthew-val kézen fogva üldögélsz? -borult ki a vékonyka srác. - Mi? Ez hülyeség! Félre érted a helyzetet! Nincs semmi köztem és Matthew közt. Szeretem, imádom, bármit megadnék érte, de nem úgy. - magyarázkodott az aprócska, barna hajú lány a két magas fiú között. Matty és Sky válaszra, én pedig a folytatásra vártam. Nem azért mert élveztem. Sőt! Egyszerűen rühelltem azt nézni ahogy a kislányom elveszíti első nagy szerelmét. Én arra vártam, hogy mikor bújik ki Matty-ből "Nóri" és ugrik Logan torkának a flegmaságért. Logi megrázta a fejét és nyugodtságot színlelve lassan kinyitotta az ajtót és kilépni készült a küszöbön. De Sky nem hagyta elmenni. Megfogta a kezét, mire Logi reflexből visszafordult. Skyler ekkor már elég közel állt ahhoz, hogy Logan forgolódásából csók legyen. Vigyorogva néztem végig Skyler első csókját. A szemem sarkából pedig azt figyeltem ahogy Matthew lassan elhátrál majd felszalad a lépcsőn. A csóknak vége szakadt. Logan mosolyogva kezdett hátrálni, de megtorpant. - Logan! Itt hagytad! - robogott el mellettem ismét Matthew egy sapkával a kezében. - Kösz, haver. - veregette meg a vállát Logan. - És bocs az előbbiért. - szégyellte el magát Logi. Annyira édes gyerek... - Okéé. - törtem meg a csendet. - Ha már szent a béke és mindenki kicsókolózta magát akkor maradj és vacsorázz velünk.

A napom ismét unalmasan indult, de ami az után következett egy cseppet sem volt elhanyagolható.

Matthew, Skyler és én elindultunk egy gyors étterembe mert mindképpen sült krumplit akartak enni én pedig lusta voltam elkészíteni. Bementünk az étterembe. Skyler ment legelöl, utána pedig Matthew. - Üljünk oda. - mutatott Matty a Sky által kiszemelt asztallal ellenkező irányba. - Miért? - kérdezett vissza Skyler. - Mindig ott szoktunk ülni. - De most menjünk arra. - akaratoskodott Matty. Gyanúsan néztem rá, mire az állával Sky asztala felé bökött. Oda pillantottam, és persze Skyler is. Nem kerülte el a figyelmét Matthew "jele". - Oh! - nyögtem. Pontosan Skyler asztala mellett ült Niall. Egy nővel. Nem olyannal mint amilyennel valamelyik nap láttuk. Ez normálisan nézett ki, aránylag művelten is, a haj ápolt, a ruhája rendesen állt rajta, és eltakarta azokat a részeket amikre nem feltételen voltam kíváncsi. Skyler sarkon fordult, szembe állt velem és csillogó szemekkel kérlelni kezdet. - Anyu, ugye odamehetek? - Sky, szerintem hagyjad. - javasolta Matthew. De nem hatott rá. Tovább bámult, de nem tehettem semmit.. Csak megráztam a fejem. - Úgy látom..most...nagyon elfoglalt. - mondtam halkan. Skyler elrohant, ki az utcára. Olyan hamar eltűnt, hogy fel sem fogtam. De amint észhez tértem utána rohantam. És persze Matthew is. Az ajtón kilépve először balra majd jobbra néztem. Jobbra, úgy két háznyi volt a sarok, egy kereszteződés. Sky csak szaladt rendíthetetlenül. De mégis megingott a talaj a lába alatt amikor egy BMV lepte meg. Felsikoltottam és rohanni lezdtem. Matty Sky nevét ordítozta. Amint odaértünk letérdeltünk mellé. Beszéltünk hozzá. Eszméleténél volt. A nevünket és az apja nevét kántáltam. Elsírtam magam és a könnyeimet az arca felett engedtem útjukra...