20. fejezet

Nóri szemszöge*

Reggel Brii felhívott azzal, hogy Niall elment... Két napja nem ment haza, nem is látták, de a legrosszabb az, hogy Skyler teljesen be van.parázva. Van egy olyan érzésem, hogy fél. Fél attól, hogy az apja is úgy jár mint Hazza. Lemegy, aztán soha nem jön vissza. De Sky alaptalanul aggodalmaskodik. Niall más. Érettebben gondolkodik mint Harry tette, és csak a biztosra alapoz. Nem hagyná veszni a családját. Nem lenne sem ereje, sem kedve. Na nem mintha Hazza-nak ez lett volna az álma...

 Justin jelent meg a konyha ajtajában, épp amikor a helyére raktam a telefont. Egy szál alsógatyában volt, ami most különös módon felkeltette a figyelmemet. Csupa izom hasán megakadt egy percre a szemem, majd a tekintetem felvezettem álmos, mégis mosolygós arcára.

- Jó reggelt! - mondta reszelős hangon.

 Elgondolkoztam egy pillanatra. Nem vettem figyelembe eddig egyik izmos testrészét sem, és most valahogy elkerülhetetlennek éreztem, hogy jól megnézzem.

- Ömmm....izé, neked is. - ráztam meg a fejem. Elcsoszogtam az asztalig majd leültem az egyik székre és csak bámultam.

- Valami baj van? - kérdezte és kihúzott egy széket. Leült majd mellém rángatta magát székestől.

- Ezt meg miből gondolod? - kérdeztem némi iróniával.

- Mond nyugodtan. Mint Brii-nek, vagy Matty-nek.

- Okééé....szóval... Niall elment, Sky be van parázva, hogy az fog történni ami Hazza-val, Brigi terhes, Matthew akárhogy is nem mutatja ki teljesen maga alatt van, nekem meg el kell temetni életem szerelmét....amúgy... az ég egy adta világon semmi bajom. - műmosolyt varázsoltam az arcomra, és arra számítottam, hogy elneveti magát. Mindegy lett volna ha csak kínjában is, de nem tette. Egy percig a szavakat keresgélte.

- Niall vissza fog jönni, Skyler-nek nem kell aggódnia, Matthew pedig még fiatal. Nem veszi úgy magára mint ahogy azt képzeled. Állandóan vele vagyok....

- Kivéve amikor nem, és nem látod sírni...

-.... Neked pedig itt vagyok én, Brii és másik négy fiú aki családtagként szeret, és bármikor segít neked ha szükséged van valamire.

- Csak az a baj, hogy egyedül engem nem érdekel, hogy mi van velem. Engem csak is az izgat, hogy mi lesz ezután. Nem velem. Hanem a fiammal, és minden mással aminek semmi értelme ha Ő nincs. - nem kaptam választ. Egyszerűen csak átölelt, és az arcomat nesztelen mellkasára fektette.

- Reggelizzünk meg, rendben? - tolt el magától.

Bólintottam, majd - mivel Amy beteget jelentett - elővette a tejet és a müzlit, összeöntötte őket és elém rakta. Nem volt olyan finom mint amihez hozzászoktam, de kedvesnek találtam, hogy megpróbálkozott egy gyors reggelivel - még ha csak egy müzli volt is.

 - Elviszem Matty-t. - jelentette ki miközben a mosogatóba raktam a tálkákat.

 - Megint? Hova?

- Azt még nem tudom. Majd kitalálok valami pasisat.

- Ömm...- dünnyögtem miközben visszaballagtam az ajtóhoz. - Az este...nem tudtam aludni, úgyhogy gondolkodtam.

- És?

- És arra jutottam, hogy... Nagyon őrülök, hogy ilyen jól kijössz Matty-vel, mert nagyon imádom és téged is, és...örülök, hogy van egy ilyen tesója mint te de... Neked is van egy gyereked. Leight-vel is kellene szervezned egy közös programot, nem gondolod?

- Hát...- vonta fel egyik szemöldökét elgondolkozva miközben felállt. - Igazad lehet. De van egy kis baj. Sel nem igazán szeretné ha Leight közelében lennék. - mondta.

Meg áll az eszem. Mindenki olyan komolyan veszi ezt az egész szülő dolgot. De teljesen feleslegesen. Kicsit lazíthatnának. Pl. Sel-nek sem kellene ennyire befenyíteni szegény kislányt. Én soha nem csináltam semmit úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Matty sem az a fajta és nem is lesz olyan, ha csak Ő nem akarja. Legyen az aki. Mindenki egy egyéniség és mindenkinek saját gondolkodásmódja van. Nem fogom olyanná nevelni amilyennek mások szeretnék látni. Tetoválást akar, mert így akarja kifejezni, hogy valamihez kötődik? Csak tessék. Úgy érzi jól magát ha a bokájáig log a nadrágja? Nem érdekel. Ha neki ezt tetszik, és így tudja kifejezni, hogy ki is Ő valójában, nem állok az útjába. Az meg hogy Sel eltiltja Juju-t Leight-től ....tiszta hülyeség.

- Selena mostanában nagyon furcsán viselkedik. Azt is meg akarja mondani a gyereknek, hogy szeressen e téged vagy se? Tiszta hülye, komolyan mondom.

 - Nem tudom, nem érdekel és nem is fogok vele foglalkozni. Ha nem szeretnéd, hogy elvigyem Matty-t akkor...

- De vigyed. Hogy ne vihetnéd? Csak eszembe jutott milyen lehet Leight-nek. Nem nagyon ismerem, de biztos szomorú mert nem láthat. Matty-t pedig olyan messzire viszed amennyire csak akarod.

- Köszi. - mosolygott.

Brigi és én újra bevettük a várost, minden féle üggyel kapcsolatban. De legfőképp a temetéssel foglalkoztunk. Kocsikázás közben megpróbáltam megnyugtatni, és beszéltünk a babáról....

- Az este nagyon fájt a hasam. - kezdte. - Éreztem, hogy valami nincs rendben. Aztán nem sokra rá elmentem WC-re és....- nem tudta befejezni. Épp egy piros lámpához értünk és le sem vette róla a szemét.

- És elvetéltél. - fejeztem be.

- Fogalmad sincs milyen érzés. - mondta egyhangúan. Zavartan figyeltem ahogy az utat bámulja miközben lassan megindul vele. -Te sosem veszítettél el egyet sem.

- Ja, ahan...nem értelek. Hogy veszíthettem volna el, mikor csak egy gyerekem van? Brii, ne húzd az agyam. Van elég bajom.

- Persze...mert másnak nincs.

- Most megint mi bajod? Hormonzavarod van?

- Nem. Csak kib*sszotul zavar, hogy ilyen könnyen fogod fel az anyaságot. Elvesztettem a gyerekemet te pedig tök egyszerűen kijelented, hogy "elvetéltél".

- Biztos a hormonok. - hagytam rá.

Tovább papolt arról. hogy hogy kellene gyereket nevelnem de nem érdekelt. Mindenre egy egyszerű "ahan"-nal válaszoltam, és tudtam. hogy hiába magyaráz, semmin nem fogok változtatni amíg a gyerekből nem lesz drogdiller vagy valami hasonló. Nem fogom addig fegyelmezni meg nevelgetni amíg nem muszáj.

 Hulla fáradtan estem be az ajtón. Útközben elküldtem négy paparizzit melegebb éghajlatra, akik még mindig Justin-ról faggattak. Az ajtóban lerúgtam a cipőmet, felakasztottam a dzsekimet a fogasra majd bementem a nappaliba és arccal borultam a kanapéra. Nem mozdultam egészen addig amíg Matthew és Justin meg nem jelent.

- Helló, anyuci. -borzolta össze a hajamat Matthew.

-Helló. - dörmögtem a matracba.

- Na gyere szépen. - hallatszott Justin hangja, majd óvatosán a hátamra fordított és felültetett. Éreztem az illatán, hogy nem rég zuhanyozhatott, és nem mellesleg alsónadrágban volt.

- Ne már! Olyan kényelmes volt. - nyafogtam. Leültek mellém és bekapcsolták a tv-t. Észre se vettek, így hát bevetettem magam a hatalmas ágyba ami csak rám várt odafent, az emeleten.

Elsüllyedtem a párnák között, de ismét nem aludtam. Napok óta nem alszok, esetleg csak egy két órát. A többit pedig átsírom...

Pont úgy ahogy tegnap reggel, most is az ágy közepén ülve figyeltem ahogy a nap felkúszik az égre, sárgára festi, jelezvén, hogy eltelt egy újabb éjszaka. Amit szintén egyedül töltöttem. Harry-vel a problémáink ellenére is, intenzív nemi életet éltünk. És bár nem ez a nagyobbik bajom, valahogy ez is közre játszik. Hiányzik. Hiányzik Ő, hiányzik az érintése, az illata, a csókja, a göndör fürtjei...és újra sírni kezdtem...

Összeszedtem magam, kimásztam az ágyból majd beálltam az egész alakos tükör elé és fölkötöttem a hajam. Bár a gipszem levették, a kötésem - amihez már teljesen hozzászoktam és jelentéktelen volt - még mindig ott viritott a karomon. A heg a másik kezemen, a forradások a lábaimon...mind rá emlékeztettek. Egy hirtelen mozdulattal sarkon fordultam és eltűntem. A lépcsőn szaladgálás közben enyhe szellőt kavartam a lakásban és az egy szál póló - és persze bugyi - csak úgy lengedezett körülöttem.

- Anyu, húzd le a pólód. - javasolta Matt amikor beértem a konyhába. Lehúztam, hogy takarja a fenekemet majd leültem a srácok mellé.
- Mióta van tetkód? - kérdezte Justin tele szájjal.

- Amióta Londonba lakunk.

- És miért "ha kuna mat tata"?

- Nem tudom. Egyik reggel így keltem fel.

- Mielőtt megkérdeznéd: apuval voltak bulizni és fogalma sincs arról, hogy hogy került a seggére a tetkó. - magyarázta Matty.
- Ahan. - mondta Justin, majd lenyelte a falatot. - Te nem eszel? - kérdezte tőlem.
- Nem, kösz. Megyek és készülődök.

- Hánykor lesz? - kérdezte Justin. Matthew csak lehajtott fejjel evett tovább, ezzel kívül tartva a külvilágot...
- Délután. Brii és én 2-re megyünk, de nektek elég negyed 3 körül is ott lenni.