26. fejezet

Brigi szemszöge*

 Dél lesz pár perc múlva, de elkönyveltem, hogy ez az egyik legrosszabb napom. Benne lesz a top 5-ben....

 Skyler zúgolódva indult meg a lépcső fele, olyan lendülettel, hogy nehezemre esett megállítani, de megtettem.

- Skyler. - felém fordította ragyogó barna szemeit mielőtt a következő lépcsőfokra lépett volna. - Gyere vissza, légyszíves. - szótlanul fordult sarkon és együtt ültünk le a nappali kanapéjára. - Miért van most ekkora szükséged apád jelenlétére? - kérdeztem egy perc elteltével. Zavartan nézett. Nem értette, hogy mire gondolok így nem is válaszolt. -Tudom, hogy mindig is nagyon szeretted apádat de....nem vágytál ennyire a társaságára, mint most.

- Nem tudom, hogy miért. Csak úgy. - vonta meg aprócska vállát. - Feltűnt, hogy nagyon keveset van itthon és szeretnék vele jó sok időt tölteni addig amíg lehet.

- Miért? Meddig lehet?

- Hát...addig amíg nem szed fel egy olyan ribit mint akit Kereszt anyuval jól helyben hagytatok, míg kórházba nem kerül, mi nem növök fel és kötözöm el, vagy...

- Vagy? Ne is gondolj a vagyra. Ami Kereszt apuval történt csak egy baleset. Bárkivel megtörténhetett volna.

 - Ja,de mi van ha legközelebb apa lesz az a bárki? Tudod milyen rossz így látni Matty-t? - a hangja intenzívebb lett. Mintha fájna neki valami.

- Mit látsz rajta? Nekem nem tűnt fel különösebben semmi. Csak a szokásos gyászdolgot vettem észre.

- Nem lehet igaz, anyu, hogy te nem látod. Majd meg hal. Annyira hiányzik neki, hogy...még sírt is...előttem. Anya, én még soha nem láttam ahogy sír. Mindig én sírtam neki. Ő csak káromkodott és szitkozódott, másokat ócsárolt de sose sírt és most....- a hangja elcsuklott és azonnal felé nyúltam. Az arca elgyötört volt. Közelebb csúsztam hozzá. Nem követelőztem a válaszért. Nem lett volna helyén való. Az ellenségemnek se kiválnám, hogy azt lássa amit én. A gyermeke elgyötört arcvonásait ahogy lassan eláztatja egy kosza könnycsepp. - Nem tudom mit tegyek. Tehetetlen vagyok. Nem bírom elviselni ahogy szenved de nem tehetek semmit. Azt sem tudom, hogy hogyan csináljam.

- Azzal segítesz a legtöbbet ha meghallgatod. Hidd el nekem.

- Nóri is ilyen volt?

- Ugyan ilyen. Amikor először láttam sírni azt sem tudtam, hogy mi van. Hogy menjek vagy maradjak. Az első alkalommal azért sírt mert Justin elveszítette Avalanna-t.... Rettenetesen sírt amikor Avalanna elment. És ha Justin szomorú volt vagy sírt akkor ő is. Mintha érezte volna amit Justin. Fura de igaz. És hidd el, ha másnak nem is de nekem igen, hogy az lesz a legjobb és akkor fogja úgy érezni, hogy mellette állsz ha meghallgatod.

- De akkor nem javulnak meg a dolgok.

- Nem. De könnyebben fogja megélni a bajokat ha tudja, hogy te ott vagy neki.

Az egész délutánt kettesben töltöttük. Beszélgettünk, társasoztunk, tévéztünk... Amikor már a nap lemenőben volt és az esőfelhőket narancssárgára festette, úgy döntöttem, hogy csinálok valami gyors kaját. Kikaptam a hűtőből egy mirelit pizzát majd a sütőbe dugtam. Megindultam vissza a nappaliba amikor a telefon megcsörrent.

- Haló? - szóltam bele.

- Hali, Brii, itt Matt.

- Szevasz, Kölyök. Adjam Sky-t?

- Nem, nem. Veled szeretnék beszélni. Át tudsz jönni?

- Persze, de csak később. Pizzát sütök.

- Király, hozol nekem is?

- Ahan.

- Várlak.

- Oké. Várj! - szóltam rá, mert eszembe jutott az az ember akivel ezen a számon szoktam beszélni. - Anyud?

- Nem tudom, nem is érdekel.

- Hogy hogy nem tudod?

- Amikor hazajöttünk, felment az emeletre és azóta nem láttam.

- Majd beszélek vele is. - sóhajtottam majd leraktam.

A pizza elkészült. Felvittem egy szeletet Skyler szobájába, aki az ágyban feküdt és tévézett. Közöltem vele, hogy van egy kis dolgom, majd mikor elindultam eszembe jutott Matty pizzája. Az ajtóban sarkon fordultam és visszaszaladtam a konyhába. Becsomagoltam egy szeletet Matthew-nak, majd útra készen beültem az autóba.

- Helló. Gyors voltál. - mondta Matty amint beengedett.

- Szia, hoztam kaját.

- Köszi.

- Gyors voltam, mert nem vártam meg, hogy Skyler elaludjon. - mondtam miközben a kabátomat a fogasra akasztottam. Kibújtam a cipőmből is, majd beültünk a nappaliba.

- Szóval? - kérdeztem szembe fordulva Matthew-val a kanapén.

- Szóval.... Kéne egy kis segítség.

- Mégpedig?

- Van tudod ez a Mia dolog.
- Ahan.

- Azt akarja, hogy "hivatalosan" is egy pár legyünk, de nem akarok többet a barátság extráknál. Nekem ez így most jó. Mert így nem kell vele annyit foglalkoznom és nem az van, hogy "elhanyagolom". - csak lestem.

Matty segítséget kért tőlem nő ügyben. Jó kapcsolatot ápolunk, mindig is bírtam a gyereket és neki sem volt semmi baja velem tudtommal. De erre azért nem számítottam. De boldog vagyok, hogy így alakult. Szeretnék vele olyan jóban lenni mint amennyire Nóri Skyler-rel. Vagy jobban. Szívesen segítek neki. Mi okom lenne arra, hogy ne tegyem?

- Hát...először is: nagyon örülök, hogy nekem szóltál. Másodszor: értem, hogy mit mondasz és egyet is értek, de gondold bele magad Mia helyzetébe is. Szegény lányt teljesen össze zavarod. Nem tudja, hogy kell e neked vagy sem.

- Persze hogy kell. Nagyon bírom, de nem akarom, hogy csalódjon bennem. Szeretem ha egy lány mindent megkap tőlem és annyit lehet velem amennyit akar, de most nem hiszem, hogy eleget tudnék neki tenni...

- Mond el neki is. Járj vele nyugodtan. De mond el neki, hogy nem lehetsz vele annyit mint amennyit szeretne.

- Köszi. - szólalt meg néhány percnyi gondolkodás után.

- Bármikor. De most megnézem anyudat.

- Oké.

Bekopogtam a szoba ajtaján de nem érkezett válasz. Újra próbálkoztam de semmi. Ekkor benyitottam és csak Nóri feje búbját láttam a sötétben ahogy az ágy túl oldalán ücsörög a földön az ágynak dőlve.

- Nóri, mi a baj?

- Menj innen. - jelentette ki fakó hangon.

- Mi?

- Menj el innen.

- De miért? Mi történt.

- Nem érted, hogy menj innen?

- Nem megyek sehova míg meg nem mondod, hogy mi bajod. - nem követelőztem de nem is engedtem.

- Nem fogom megmondani, úgy hogy el is húzhatsz. Inkább deríts ki, hogy hol van Niall. - flegmáskodott. Nem volt kedvem tovább ott leni. Úgy is megbékél és beszélő viszonyban leszünk. Csak most valami baja van....

- Ritka bunkó vagy. - csuktam rá az ajtót...