27. fejezet

Brigi szemszöge*

Hogy őszinte legyek kissé megharagudtam rá, annak ellenére, hogy tudom ez csak egy "kirohanás" volt a részéről, amire két nap múlva - vagy kevesebb - nem fog emlékezni. Mégis. Mégis felhúzott, de fogalmam sincs, hogy miért. Mintha ez más lett volna. Hangja, a haja, a bágyadt, égő szemei, a testtartása...az oka. Nem is tudom pontosan, hogy miért durcázott be.

Idegbeteg módon nyitottam ki tágra az ajtót a lakáskulcsom segítségével. Kitártam magam előtt az ajtót és amilyen szerencsés napom van, azonnal kiesett a kulcs a kezemből. Egy villany sem égett, így a kulcsot sem találtam. Morogva tapogatóztam a kapcsoló után, és a következő pillanatban a fény vette át az uralmat a szoba felett. Felkaptam a kulcsot, majd sarkon fordultam, hogy becsukjam az ajtót. A kezem a kilincsre tettem, amikor hideg fuvallat söpört végig a házon, mégis melegnek éreztem. Egy pillanatig csak álltam ott elkönyveltem, hogy vihar lesz. Becsuktam az ajtót, de a szél ellenállt de másodjára sikerült. Kulcsra zártam, majd hitetlenkedve másztam fel a lépcsőn. Nem értettem a hirtelen támadt szelet, de nem is izgatott. Kivéve amikor a vihar felerősödött és nem hagyott aludni.

Másnap reggel eltökéltem, hogy jó kedvet színlelek, de amint megláttam, hogy Niall fényképe eltűnt az éjjeli szekrényről, azonnal felpattantam. Kidugtam a lábam takaró alól, majd a puha szőnyegen nyugtattam és az arcomat a tenyerembe temettem.

Elment. Jelentettem ki magamban. Nem sírtam el magam. Nem akartam, és most az egyszer az akaratom győzedelmeskedett. Nem sírhatom el magam. Skyler miatt nem. Ezekkel a gondolatokkal vettem be a konyhát. De nem jutottam tovább az ajtónál. Skyler ott ült az asztalnál, felhúzott lábakkal, zsiráfos pizsamában....Niall képét tartva. Egészen biztosnak tűnt, hogy Niall mégsem cuccolt össze és költözött el végleg, de hátra pillantottam és nyugodt szívvel konstatáltam, hogy a cipője a helyén van. Az ajtó mellett, a fogas alatt. Visszafordultam Sky-hoz és ezúttal oda is mentem.

- Szia, Kincsem. Mit jót csinálsz? - álltam a háta mögé miközben végigsimítottam, és Niall képét néztem.

- Szia. Semmit. Csinálsz nekem reggelit?

- Persze. - majd neki álltam.

A reggeli végeztével Skyler felment az emeletre, én pedig nekiálltam mosogatni. Felmentem én is, hogy felöltözzek és mire visszamentem a szobába a kép ismét a helyén volt.

Egész délelőtt céltalanul rohangáltam a házban. Fel a lépcsőn, le a lépcső...újra és újra. Kezdett elegem lenni a tétlenségből. De a tehetetlenség még inkább kiakasztott. Niall nem vette fel, Nórival fogalmam sincs hogy mi van. Skyler teljesen összezuhant a tegnapi naptól. Mégis mit tegyek? Ennyire egyedül azért még sem lehetek.

- Brigi. - szolt anyu a lépcső tetejéről. A nappaliban kapcsolgattam a tv-t.

- Mond.

- Kivinnél a reptérre?

- Máris mész? - álltam azonnal talpra. Csak most tűnt fel, hogy a bőröndjét is maga után húzza. Leemelte a lépcső utolsó fokáról is és a lépcső alján szembe állva egymással folytattuk.

- Igen. A jegyem oda-vissza foglaltam. Muszáj mennem.

- Skyler-től elbúcsúztál már?

- Igen. Nagyon szomorú. Hívd fel Matty-t, hogy jöjjön át és gyógyítsa meg.

- Oké. Ez nem is rossz ötlet.

Anyu reptérre szállításán kívül semmit sem csináltam. Este csak bebújtam a takaró alá és próbáltam nem észrevenni a Skyler szobájából kiszűrődő zajt figyelmen kívül hagyni. Nem túl hangosan de Sky mégis sírt. De tudtam, hogy nem mehetek be. Most Matthew-n a sor. Én nem tudta elhitetni Skyler-rel, hogy az apja teljes biztonságban van, így hát egy olyan embert kellett felhívnom akiben megbízik - na nem mintha nekem nem hitt volna. De az alvás sem ment. Matty-ről és Skyler-ről eszembe jutott az én...nem is tudom minek hívni Nórit. Lecsoszogtam a konyhába és a telefonhoz "siettem". Bepötyögtem a számot majd néhány másodperc múlva Nóri hangját hallottam.

- Mi van? - szolt bele. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Az a bunkó, keserű hang ami tegnap este óta csak rosszabbodott, a frászt hozta rám. - Haver, ne szórakozz! - sürgetett.

- Ööö... Csak én vagyok, Brigi.

- Mi van?

- Veled mi van?

- Semmi. Te mit akarsz?

Azzal leraktam. Mérgembe az asztalra csaptam a telefont, majd teljesen megfelejtkezve a "Matty+Sky" beszélgetésről, berontottam a tinibarlangba.

- Matty, mi baja van anyádnak? - rontottam neki a srácnak kissé hevesen.

- Mi? Honnan tudjam?

- Mióta összevesztetek totál befordult és idióta lett. Mégis mi történt?

- Semmi.

- Matthew.

- Semmi. Magánügy.

- Nóri és köztem nincs olyan, hogy magánügy. Mond meg, kérlek. - váltottam hangnemet.

- De nem tehetem. Elsüllyednék szégyenemben.

- Előttünk sose szégyelld magad. - súgta neki Skyler és megfogta a kezét. Matthew mély levegőt vett majd nehézkesen de belekezdett.

- A temetés estéjén.... Lefeküdt Justin-nal! - borult ki.

Skyler abban a pillanatban átölelte, mintha ezzel akarná egyben tartani. Matthew megtört, én pedig lefagytam....

 Ui.: Ne haragudjatok meg, de alkotói válságban vagyunk. Nem sikerült túl intenzívre ez a fejezet, de ezt csak felvezetésnek szánjuk. Kérlek maradjatok velünk, a történet kialakul csak adjatok egy kis időt! Köszönjük a megértést!