30.fejezet

Nóri szemszöge*

Egy hete teljesen egyedül vagyok. Ugyanis az, hogy Matthew naponta hazajön - fogalmam sincs, hogy merre jár - és benyit nem számít túl sokat. Bár annak örülök, hogy láthatom.

Tegnap éjjel olyasmi történt amit elveszettnek hittem. Olyasmi amiről azt gondoltam, hogy soha többé nem fordul elő: hallottam Harry hangját.

- Szia, Manó. - szolt reszelős hangján. A szívem megállt. Ledermedve fordultam a hang felé. Ott ült mellettem a földön, élénk zöld szemeit rám szegezte.

A könnyeimnek nem tudtam határt szabni. Tulajdon képen nem is én irányítottam őket. Lassan gördültek le az arcomon, szinte észrevétlenül. - Miért sírsz?

- Mert nem vagy itt. - súgtam habozva a rémülettől.

- De eljöttem hozzád. Most itt vagyok. Ne sírj. - simított végig az arcomon... Ahogy hozzám ért...ahogy megsimított...

- De sírok...- súgtam csukott szemmel, rekedten.

- Manó...- eresztette le a kezét.

- Sirok mert olyat tettem amit nem szabadott volna.  És tudom, hogy láttad...- hevesen fordultam felé, miközben a testemmel is felé fordultam. Aztán... Az arcához nyúltam de...eltűnt. Mintha ott se lett volna.

Egész éjjel fent voltam és vártam, hogy visszajöjjön. Egész nap itt ültem, de semmi. Sehol semmi.

Amint meghallottam, hogy csengetnek szélsebesen rohantam le a lépcsőn, felcsillant a remény, hogy visszajött. De csak Brigi állt az ajtóban.

- Szia. - mondta halkan.

- Szia. - válaszoltam csalódottan.

- Bemehetek? - kérdezte az ajtó felé mutatva.

- Gyere. - vontam vállat és arrébb álltam.

Belépett mellettem, és mielőtt végleg becsuktam volna az ajtót körül néztem. De nem láttam senkit, csak Brigi kocsiját.

- Miért jöttél? - szegeztem neki a kérdést, amint megfordultam. Ölbe tett kézzel néztem hitetlenkedő arcát. -Mi van?

- Mi van? Eljövök hozzád, amikor senki más, az éjszaka kellős közepén. Te meg...flegmáskodsz.

- Ahan. Teljesen flegma vagyok.

- Mit tudsz csinálni egyedül, egy bazi nagy, üres házba? Nem hiányzik, hogy élj?

- Nem. Nem kell az élet nélküle. - jelentettem ki minden hangsúlyt nélkülözve. Kínjában felkacagott.

- Mégis mit gondolsz? Hogy visszajön? Csak mert nem fog. - váltott nyugodtabb hangnemre, és egy lépést közeledett. - Meghalt. Harry már nincs. És én is azt mondom amit Justin: azt akarná, hogy boldog legyél.

- Neked is azt mondom amit Justin-nak: nem vagyok boldog nélküle.

- És akkor most mi lesz? Itt fogsz gubbasztani? Csak mert azt nem fogom hagyni. Élned kell.

- És ha nem akarok? Értsd már meg, hogy nem akarok. - törtem meg. Minden keménység elszállt a hangomból, és elgyengültem. Nem sírtam, mégis olyan gyengének éreztem magam...

- Oké. Hát ha máshogy nem megy. - szólalt meg pár perc múlva majd felszaladt a lépcsőn. Én csak a lépcső aljáig mentem. És vártam. Öt perc múlva egy bőrönddel szaladt lefelé. Lerakta mellém a hatalmas piros csomagot, majd újra felszaladt. Következőleg egy ugyan olyan, kék bőrönddel jött le.

- Hol a lakáskulcs? - kérdezte. Az ajtóhoz csoszogtam értetlenkedve majd kihúztam a belső zárból  kulcsot. Visszafordultam, már ott állt szorosan mögöttem a csomagokkal. Beleejtettem a tenyerébe a kulcscsomót. - Indulás. - bökött az ajtó felé.

- Mi van?

- Elmegyünk. Hozzám költözöl, Matty-vel.

- Haaa?

- Csak szállj be a kocsiba.

Durrogva vonultam ki a lakásból. Beültem a hátsó ülésre duzzogni, amíg Brii berakta a bőröndöket. Amikor beszállt hátra fordult de csak dühösen meredtem rá. De nem ellenkeztem. Talán lusta voltam...vagy csak egyszerűen nem érdekelt, hogy ezentúl merre visznek...

- Nóri! - ujjongott Skyler, amikor az emeleti folyóson összefutottunk. Szorosan ölelte körbe a derekamat.

- Hali, Sky. - dörmögtem. Vissza szaladt a szobájába Matthew nevét kiabálva. Csak ekkor vettem észre a gipszes kezét. - Mi lett Sky-jal? - fordultam szembe a mögöttem koslató Brigivel.

- Ööö...elütötték...- mondta mélabúsan.

- Mi van? Mikor? Hol? Ki? Felakasztom.

- Szadista...- suttogta Brii. Matthew lépett ki az ajtón. Skyler unszolta, hogy jöjjön ki a folyosóra de Matty-nek eszébe sem volt.

- Anyu. - bólintott.

- Szia....Matty. - sütöttem le a szemem.

- Matthew és Nóri ideköltöznek. - jelentette ki Brigi. Tulajdonképen csak ezért mondta, hogy megtörtje a csendet.

- Ez az! Hallod? Hallod, Matty? Mondom hallod, te s*gg? - ujjongott Skyler a lemerevedett Matty-nek.

- Matthew, létszíves vidd be a cuccod "ujjongok" kisasszony szobájába.

Percek múlva a vendégszobában várakoztam tovább...vártam Rá...

U.i: Bocsi, srácok, hogy ilyen rövid lett, de nem túl sok időnk van írogatni. Ez meg is látszik. Nem hozunk minden nap új részt, amit tényleg nagyon sajnálunk ... xXBóriXx