Szükségem volt egy kis időre míg összeszedtem magam. Jobban mondva pár órára. Mire felfogtam, hogy mi történt az óra 9:08-at mutatott. Kimásztam az ágyból belebújtam egy farmerbe és egy egyszerű, fekete pólóba majd leszaladtam és felkaptam a cipőmet. Kulcsra zártam az ajtót, és magam mögött hagytam az immáron üres házat. Néhány perc múlva megálltam Brigiék bejáróján, kiszálltam a kocsiból és megálltam a nyitott ajtóban. Brii idegbeteg módon vágta be maga mögött az ajtót és semmivel sem törődve elindult a kocsija felé.
- Brii! - intettem fakó hangon. Felém kapta tekintetét, egy pillanatig bámult majd valamivel lassabban elindult felém.
- Hát te? - térdezte furcsállva.
- Neked is szia.
- Bocs, csak ahhhh! Elegem van! - dúrt a hajába miközben fordult egyet.
- Hova indultál?
- Megkeresni Niall-t mielőtt Sky és Matty lejönnek mert ha...
- Mi van? Matthew itt van? - kérdeztem ámulva. Gondolhattam volna, hogy nem a Bahamákra megy....
- Ahan. Nem tudtad? - nem tudtam megszólalni. Nem is nagyon érdekelt mit mond. Bár a Niall-ös rész feleltette az érdeklődésemet, és nem akartam figyelmen kívül hagyni, most mégis máson járt az eszem. Bemenjek? Vagy azzal csak rontanék a helyzeten? Egy biztos: Brii-nek nem mondom el... Persze azt úgyis meg fogja tudni, hogy Matthew-val összevesztem, de azt nem fogom elmondani, hogy miért. És azt is tudom, hogy Matt nem fogja elmondani Skyler-nek. Szégyellné... - Mi bajod?
- Semmi, semmi. - ráztam meg a fejem amint észhez tértem. - Keressük meg Niall-t. - sóhajtva és fej rázva ült be az anyósülésre.
- Mi van Matty-vel? El kell mondanod. Nekem is jogom van tudni.
- Semmi, csak....ilyen tini izé... Kicsit összezörrentünk, de majd minden rendbe jön. - na persze, gondoltam.
Egy barom vagyok, ha sikerül valahogy kibékítenem Matty-t, akkor sem változik semmi. Soha nem éreztem semmiért bűntudatot. Gyerek koromban szem rebbenés nélkül etettem meg a macskával a verébfiókát és röhögtem rajta, nyugodt szívvel néztem ahogy elviszi a mentő az osztálytársamat törött kézzel, nem zavart amikor légpuskával lövöldöztem a macskára... Semmi. Mintha a kezdetektől nem lett volna olyanom amit bűntudatnak hívnak.
- Mi van Niall-el? - kérdeztem.
- Visszajött. Még tegnap. A temetés napján.
- De miért nem jött el?
- Nem volt..."ereje". Szerintem csak egyszerűen félt.
- Félt szembenézni a ténnyel, hogy Hazza nincs, és ő már szent és sérthetetlen, de ennek ellenére vannak olyan rohadt, seggfej ribancok akik szarnak erre. És miért? Mert fogyatékosak és nem gondolnak arra, hogy mi lenne ha még élne. És mert barmok, nem gondolkoznak előre mert azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. - hadartam indulatosan.
- Na jó, bajod? - ooops!, gondoltam.
- Semmi. - úgy csináltam mintha csak véletlen lett volna az egész. Végül is véletlen volt. - Csak elmondtam amit gondolok.
- És te ezen gondolkozol? Hogy milyen picsák vannak a világba?
- Az nem Ő? - kérdeztem mutogatva az egyik szórakozóhely előtti placcra ahol Niall ült az egyik padon sörrel a kezében.
- Mi a szar? - ugrott ki a kocsiból amint lelassítottam.
Nem értettem miért lett hirtelen ennyire indulatos de aztán megláttam Niall mellett egy "feketeruhásmenőnekhiszemmagam" csajszit. Fénysebességgel parkoltam le és szaladtam Brii után.
- Ki ez?! - ordított Brii.
- Szia! - mosolygott Niall kedvesen.
- Ki ez a ribanc?! - kiabált tovább Brigi a sötét - de egész szép - csajszira mutogatva. Niall felállt és vele együtt a ribanc is.
- Egy ismerősöm.
- El tudom képzelni milyen jó ismerősök lehettek ha simogatjátok egymás combját! - kár, hogy az elejéről lemaradtam...
- Ki a ribanc? - kérdezte flegmán a picsuszka.
- Te. - mondtam halkan, mégis mindenki hallotta.
- Nézz végig magadon. - mondta nekem. Elkerekedett szemmel figyelmet ahogy rázza magát mint valaki, amikor Brii közelebb lépett és az arcába mászott.
- Elkussolsz. Érted? Vagy túl szőke vagy? Mondjam lassabban? - mondta miközben megbökte a mellkasát. Előre léptem, Brii pedig hátrébb így egy vonalba kerülve.
- Szerintem mennyetek haza. - jelentette ki Niall.
- Szerintem meg fogd be. - vetettem oda.
- Te vagy az akinek otthon kellene lennie mielőtt a gyerek megtudja, hogy nem vagy otthon! - folytatta Brigi.
- Nyugodj már, kis picsa. - okoskodott megint a kis csaj. - Menj haza és vigyázz a kis ivadékodra, Niall-t meg hagyd békén. - Brigi ordított egyet, a következő pillanatban pedig nekiugrott a csajszinak. Lefagytam, és csak néztem egy pillanatig. Brigi nagyon jól futott neki de a csajszi elkezdte rugdosni, ami - csak úgy jelzem - nem túl sportszerű. Az agyvizem ami eddig is forrt, most úgy éreztem mintha forró leves lenne.
Megfogtam a csaj hátán a pólót, elcibáltam Brigitől, kihúztam a padok közül, majd lábra állítottam de nem engedtem el.
- Egyszer, egyetlen egyszer ugrassz neki annak az embernek - mutattam Brigire miközben a másik kezemmel a hajába kaptam - és halott vagy, vetted? -bólintott remegve. - Remélem anyád szűz. - azzal elengedtem és elesett.
- Anyu!
- Anyu! - kiabált Matty és Sky felénk szaladva.
- Esküszöm te nem vagy normális! - háborgott Matthew. - Mi van ma veled? Tök hülye vagy. Inkább menj haza.
- Nem megyek. - ellenkeztem. - Te vagy a gyerek, én meg az anyád. Az van amit én mondok.
- Apa, megígérted! - sírta el magát Skyler. - Azt mondtad, hogy nem mész el.
- Nyugodj meg, Kincsem! - ölelte magához Brii.
- És te,anyu? Mi van ma? Legyünk hülye szülők nap? - háborgott Skyler. Mi vagyunk a hülyék?! Ők nem tudják, hogy hol a helyük. Felnőttek vagyunk, ha jól tudom, és nem kell, hogy két tizenéves parancsolgasson.
- Anya, menjünk. - mondta Matthew.
Nagyot fújva fordultam Brigi fele, aki aprót bólintott majd Niall felé fordult.
- Haza jössz? Vagy haza jössz, és megint otthagysz minket, mert kanos vagy? - Niall elgondolkozva bámulta a földet majd egy perc elteltével megrázta a fejét....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése