40.fejezet

Brigi szemszöge*

Meghalt Harry. Justin kreált egy családi "botrányt". Nóri belebolondult Harry hiányába, és a mérhetetlen mennyiségű megbánásba. Kórházban fekszem. Két bordám eltörött. Megzúzódott a csuklom. A férjemet leakarják csukni. Nem tudom, hol a valódi és a majdnem valódi gyerekem. Egy vészjósló külsejű hapsi ül a szobámba, akitől kiráz a hideg...

Ennél nem is lehetne jobb! Ja, de! Ha  csávó elmenne, és hoznának helyette egy szelet sütit...

A süti csak álom. De legalább a hapsi elment. Majd egy orvos jött vizitelni. Két nővérke sürgött forgott körülötte, és keze alá dolgoztak. Igyekeztek, tették a dolgukat, de ennek ellenére nem bunkóztak. Ennek azért örültem, mert ők legalább nem idegesítenek.

Totál ki vagyok akadva. És most, hogy újra teljesen egyedül vagyok, még agyalni is tudok, bár nagyon nem örülök annak, hogy a gondolataim köré épített fal megrogy, és megrohamozzák az agyamat. Mármint, azt ami maradt belőle. Harry emléke örökké benne lesz a fejembe, ami azt is jelenti, hogy még párszor végig fogom gondolni a történteket. A Justin-os sztoriból hiányzik néhány darabka. Azon hiába agyalnék, nem tudom a teljes történetet. De itt van Niall....

Tegnap este teljesen kifordult magából. Matthew reakcióját teljesen megértettem. De valahogy, úgy éreztem nem engedhetem meg neki, hogy bántsa Niall-t. Hogy miért? Fogalmam sincs. Akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez a leghelyesebb. Hogy nem hagyom, hogy egy haja szála is meggörbüljön.. De ennek semmi értelme. Miért érzem ezt? Nem azon kéne agyalnom, hogy mi van vele, hanem örülnöm kéne, hogy egyáltalán életben vagyok.

- ÁÁH! A rohadt életbe! - egyszer csak a semmiből felkiáltottam. A fejemet hátravetve törtek elő belőlem a hangok.

Mit csináljak, hogy ez a zűrzavar kimenjen a fejemből? Nóri... Nóri mindig azt mondta, hogy a zene az mindig segít. Ha valami olyan feladatot kaptunk a suliba, amihez szükségem volt némi ihletre, és megkértem, hogy segítsen, mindig azt mondta, hogy tegyem a fejemre a fejhallgatót és menjek fel a youtube-ra. Ha valami bántott, de nem segített az hogy kiöntöttem neki a lelkem, és ellátott jó tanácsokkal, azt mondta, hogy hallgassak zenét.

És azt is láttam amikor sírt.. Előkapta a telefontját, bedugta a fülébe a fülhallgatót és lehunyta a szemét. Amikor ideges volt, de olyan valakire akit egy egyszerű bunyóval nem lehetett elintézni - pl.: Harry - bedugta a fülét és lehunyta a szemét. Zenével alszik el mind a mai napig. Zenével kel fel, zenével eszik, zenével vezet, zenével fürdik, zenével sétál, és - minden 2. szökőévben egyszer - zenével takarít. Hihetetlen mennyiségű zenét meghallgatott már.. És a mostani helyzetétől eltekintve mindig segített neki, hogy kibújjon a sötét szobából...

Talán ez lesz az ami engem is segít kimenekíteni a káoszból...

A telefonért nyúltam, és épp beledugtam a fülhallgatót, amikor kinyílt a szobám ajtaja. Skyler lépett be, Matty karjai alatt bujkálva. A hosszú, izmos karja átnyúlt gyenge válla fölött, ami szorosan tartotta. Egyben tartotta a kicsikémet... Aztán belépett Zayn és Liam. Kedves mosolyt erőltettek az arcukra. Bár teljesen feleslegesen. Nálam jobban úgysem tudja senki milyen az igazi Zayn/Liam mosoly. És ez határozottan nem az. Majd Nóri...és Justin, tettem hozzá gondolatban amikor megláttam az égnek meredő, szőke tincseket.

- Sziasztok. - mondtam a lehető legkedvesebben. Örültem, hogy itt vannak, így nem kell egyedül lennem a gondolataimmal. De Justin valahogy elrontotta a kedvemet.

- Hogy vagy? - kérdezte Zayn. Matthew leült a kanapéra, Skyler az ölébe. Liam és Zayn pedig a gyerekek oldalára. Nóri és Justin nem mertek beljebb jönni az ajtóból. Feléjük pillantottam mielőtt Zayn-hez fordultam volna. Feltűnt Justin állkacsának, füléhez közeli részén egy nagy folt. Mintha valaki behúzott volna neki... Ez a valaki csak az én három ügyes kis emberem közül lehetett...

- Egész jól. Bár az oldalam kicsit szúr. - mondtam, majd végleg Zayn-re szegeztem a tekintetem.

- Nem csodálom. - mondta Liam. - De ne mozogj túl sokat. Nehogy valami nagyobb baj legyen.

- Niall hol van most? - kérdezte Zayn.

- Előzetesben. - mondtam lehangoltan.

- Mily meglepő. - motyogta Justin, de ennek ellenére tisztán értettem. A hangjában hallottam, hogy sajnálja, mégis felhúzott.

- Nesze neked, példakép... - vágtam vissza dünnyögve.

- Hé, én soha nem ütöttem meg egy nőt sem! - erős és határozott hanghordozása simán elnyomta az én kis nyöszörgésemet, de nem hagytam volna annyiban ha Nóri nem szol bele.

- Justin, menjünk ki. - sutyorogta. Justin mellkasára rakta törpe kezét, ami pont szemmagasságba volt vele. Harry mellett sem tűnt nagyobbnak Nóri, de Hazza nélkül még kisebb és elveszettebb. Gyenge... Gyengébb mint valaha. Mi történhetett, amitől a gyerekek ilyen csendben vannak? Mi lehet az oka a késésnek? Vagy valami készülőben van, vagy megint történt valami amiről jobb nem tudnom. Mégis felteszem a kérdést:

- Mi az amiről nem tudok? - fordultam a négyes fogat felé, ami még mindig a kanapén ücsörgött.

- Semmi.

- Mégis mi lett volna?

- Jaj, anya, mégis mi lehetett volna?

- Nem volt semmi.

- De hogy nem. - jelentettem ki. Megvártam amíg megint elnyöszörgik a béna hárításukat, miközben tisztában vannak vele, hogy nem érem be ennyivel.

- Figyu, Brii - kezdte Matty -, tudjuk, hogy nem győztünk meg, de hidd el, nem kell tudnod róla.

- Mert? Akár mi is legyen az egyedül nem tudjátok megoldani.

- Dehogynem. Mi is el tudunk menni új bútorokat venni. - vágta rá elővigyázatlanul Skyler.

- Hogy mit?!

- Oké, elmondom. - állt fel végül Liam.

- Köszönöm, Daddy. - mondtam elégedett mosollyal az arcomon. - Amikor felhívtál, átmentünk hozzád. Ott volt Justin meg Nóri. Aztán jött az amikor Justin majdnem lesmárolta Nórit, amikor még nem tudták, hogy ott vagyunk. Zayn bement és állon vágta Bieber-t.

- Ez idáig oké, de mi van a bútorokkal?

- Megpörkölődtek. Amikor a gyerekek hazajöttek csinálni akart Nóri valami reggelit az egész bagázsnak, de valamit elrontott, aztán egy kicsit odakozmált a konyha.

- A gyönyörű konyhám! - a hangom elvékonyodott. Ahogyan elképzeltem a hófehér konyhapultot ropogósra sülve, a hideg végigszaladt a hátamon. - Matty, Skyler. Hogy engedhettétek meg neki? Tudjátok, hogy milyen állapotban van.

- Milyenben? - kérdezte Liam és Zayn egyszerre.

- Gyogyós. - jelentette ki Matthew.

- Matty! - Skyler rácsapott a feje búbjára amit még így, az ölében ülve is csak nehezen ért el.

- Mi van? Igazat mondtam. - dörmögött Matty.

- Igen, de úgy kellett volna, hogy  - Sky Zayn és Liam felé fordult. - aznap amikor Harry-t eltemettük Justin elcsábította kereszt anyut, lefeküdtek, aztán kereszt anyu belebolondult abba amit tett. Nem tudja megemészteni, hogy nincs többé Harry, és hogy amit tett megbocsájtható ha az ember olyan labilis állapotban van mint ő volt, vagy van. Nem hiszi el, hogy az a Harry akit ő lát, késsel és izzó szemmel, arra várva, hogy megölhesse, csak egy illúzió.... - magyarázta Skyler.

Liam csak bámult. Könnyek szöktek a szemébe. Nem tudom pontosan, hogy miért, de talán az lehet az oka hogy rájött, Nóri nincs többé..

Zayn kiborult. Kirohant a szobából... A könnyek hevesen versengve potyogtak le az arcáról. Kicsapta az ajtót, amin alig két másodpercen belül hatalmas hangzavar szűrődött be.. Nóri sikolyát hallottam először...