37.fejezet

Nóri szemszöge*

Tudom, hogy nem valós... Tudom, hogy mindez csak látszat... Mindez csak egy álom...

Anya arca elkomorodik, ahogy leveszem a dzsekimet, és fölakasztom a régi, megszokott helyére. Miért nem örül? Olyan régen nem találkoztunk, egészen idáig utaztunk Londonból. Matthew, Harry és Brigi épp a csomagokkal foglalatoskodnak. Niall ott áll mellettem két lépésnyire. Próbált rájönni, mi történik, de ahelyett, hogy rákérdezne csak illedelmesen várakozik, hogy anya érvényesülhessen.

A körülöttem lévő dolgok elsötétülnek. Anya és én egyedül vagyunk. Csak egy nagy feketeséget látok anyun kívül. Lassan közelebb lép, csupasz karomat a csuklómnak fogva felemeli. Kémlelni kezdi  sebeimet.

- Vége. - jelenti ki. A kezemet leengedi. Értetlenkedve kezdem rázni a fejemet.

- Minek? - kérdezek vissza.

- A Harry-vel való kapcsolatodnak.

Ordítani kezdek vele. A torkom majd szét szakad, de anyu sem viselkedik különbül. Minden áron azt akarja, hogy hagyjam faképnél Harry-t, de nem engedek neki....

Elakad a lélegzetem és térdre rogyok. Anya lábainál holtan fekszik Harry ...

Abban a pillanatban felriadtam. A homlokomon lefolytak a verejtékcseppek, miközben felültem és visszahúztam magamra a takarót. Nem feküdtem vissza, annak ellenére sem, hogy az óra hajnali 2-t mutatott. Valahogy nem megy. Nem akarom. Nem akarok visszaaludni.

- Itt vagy. - suttogtam finoman, amint megláttam Hazza-t.

- Itt. - jelenti ki. Felemelte eddig lehajtott fejét, és a szeme színe szinte beleivódott az enyémbe. Mélyebben, vadabbul nézett rám a megszokottnál.

- Miért? - kérdetem.

- Talán nem látsz szívesen?

- Dehogy nem. Bármikor.

- Matthew miatt vagyok most itt. - mondja ki végül.

- Matthew? - összezavarodtam. Mégis mi lehet Matty-vel ha eljött miatta...?

- Igen. Nálad nincs jó kezekben. Azt akarom, hogy Brigi gondoskodjon tovább róla.

- De én nem akarom.

- Nem érdekel, hogy mit akarsz. Matthew nincs biztonságban. Feledkezz meg magadról egy percig. Gondolj a gyerekedre...a gyerekünkre.

Lassan bólintottam. Majd holnap elmondom Briginek. Most hagyom, had üvöltsék ki magukat Niall-el.

Brii totál kiakadt azon, hogy Niall hagyta, hogy meghúzzam a piás üvegét. Pedig nem történt semmi. Legalábbis szerintem. Nem nagyon emlékszem többre azon kívül, hogy nagyot kortyoltam az alkoholból.

Egy percig azon gondolkodom, hogy mit mondjak Briginek ha felkel. Hogyan mondjam meg neki, hogy azt akarom, ő nevelje fel a gyerekemet. A Harry-vel közös gyerekemet...

Mi van?! Mit csinálok?! Ezen még gondolkoznom se szabadna. Nem adhatom csak úgy valakinek. Matthew az enyém. Nem fogok lemondani róla, csak mert Harry úgy gondolja hogy így jobb.

- Nem. - szólalok meg közömbös hangon.

- Mi? Nemet mondasz?

- Nem fogok lemondani életem értelméről. - lassan szembe fordul velem, az ágy végéhez sétál, és egy hatalmas kés van a jobb kezében. Nagyot nyelek. A helyzetet fokozza a kint sipítozó mentő hangja.

- Te nem mondhatsz nekem nemet. - elindul az ágynak annak az oldala felé ahol ülök. A kés hegye hozzáér a lepedőhöz, és végighasítja azt. - Te az enyém vagy, azt teszed amit mondok. Főleg azután, hogy a temetésem napján megcsaltál.

Kezd eluralkodni rajtam a pánik. A szívem vadul zakatol, nem tudom csillapítani a légzésemet. A mentő szüntelenül visít. Megzavar abban, hogy enyhíteni tudjak a helyzetemen. A pánikroham első jelei után megjelenik bűntudat elsöprő ereje, befészkeli magát a fejembe. Pánikba estem. Csapdába estem. De nem ölhet meg. Ő Harry. És szeret engem.

- Nóri! - kiállt Skyler.

- Sky! Ne! Maradj ott! - kiálltok. Bár nem látom magam, mégis tudom, hogy a szemem tele van rémülettel.

- Nóri, mi a baj? - kérdezi miközben felugrik az ágyra. Visszakapom a tekintetem Harry-re...de nincs ott. Eltűnt.

- Se..semmi. - dadogok összezavartan.

- Nóri, gyere le. Szükség van rád. - elkezdi rángatni a kezemet. Mintha ő is pánikba esett volna.

Lemásztam az ágyról, ki rohant velem a folyosóra, onnan pedig  nappaliba. Nem láttam még soha ennyi embert itt. Az első ami feltűnt az az, ahogyan Niall-t kicipelik a rendőrök. Dühösen ordítozva vergődik. Aztán Matty, akit szintén néhány rendőr szegez a földhöz, nagy erőfeszítések árán. Majd Brigi akit egy csapat mentő tesz fel a hordágyra. Hét mentős van körülötte, furcsa gépekre kötözik és fecskendőkkel szurkálják. Ijesztő az egész helyzet.

A fél nappali szétverve, hangzavar, rendőrök, mentősök, villogó és visító autók...

Odaszaladtam Brigihez, de a mentősök nem engedtek oda hozzá. Azt mondták beszéljek a fiammal.

- Menj el innen! Nem szabad itt lenned! Ez nem neked való! - ordítja Matthew amint odaérek hozzá. A rendőrök elengedték ugyan, de nem mentek túl messzire.

- Matthew, kérlek, nyugodj meg. - mondtam. Egyszerűen nem tudtam mit tenni, vagy többet mondani és úgy éreztem, hogy a legjobb lenne most egy ölelés. A mellkasára vetettem magam és szorosan körbe öleltem. Nem engedtem el. Úgy éreztem, hogy soha többé nem szabad elengednem...