33.fejezet

Brigi szemszöge* 

Az agyvizem az egekig szállt. Mi az, hogy a rendőrség hozza haza?! Azt eddig is tudtam, hogy nem egy szent, és hogy nem az iskolába hanem mellé jár, de Nóri sose mondta, hogy "ekkora" problémák vannak vele. És ez talán csak is azért van, mert nem tartotta túl lényegesnek...
- Jó estét. - mondtam olyan halkan amennyire csak vissza tudtam fogni a hangomat. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy "takarodj fel az emeletre!", de ezt sajnos nem tehettem, sőt...valójában nem is akartam.
- A fiatal úr azt mondta, hogy itt tartózkodik a törvényes gyámja, vagyis az édesanyja. Beszélhetnénk vele? - kérdezte az egyik, a másik jóformán meg sem moccant, még csak nem is köszönt.
Nem tudtam mit tegyek. Matty egy "Ne!" jelzést adott le, amit azonnal sikerült felfognom és értelmeznem, de nem voltam vele előrébb. Nem engedhetem be őket Nórihoz. Még a végén hisztérikus rohamot kapna a zsaruk viszont lásától.
- Sajnos nem engedhetem meg. Per pillanat rám bízták Matthew-t, beszéljenek velem.
- A hivatalos gyámjának kell átaludnunk a gyereket. Kérem had beszéljünk vele.
- Nem lehet. Most éppen...nagyon beteg, rosszul van. Nem hiszem, hogy szívesen végignézné ahogy rókázik. - hazudtam valami értelmes félét. Nem ment ez nekem úgy ahogy annak kellett volna, de amint megláttam a fintort a felnőtt férfi borostás arcán, éreztem, hogy sikerült, bevették a sztorimat.
- Ömmm....hát ez esetben... Itt írja alá, hogy a fiatal ember immáron az ön figyelme alá került. - tolta elém a papírt, amint egy rakat betű volt. Nem vacakoltam az olvasással, csak aláírtam.
- Mi a fenét csináltál? - kezdtem bele a "hangos megbeszélésbe" amint a rendőrautó eltűnt a láthatárról.
- Semmi közöd hozzá.
- De igen, van. Matthew, légyszives  válaszolj addig míg szépen mondom.
- Elmentem a haverokkal.
- És? Biztos hogy nem a semmiért a zsaruk kocsijában kötöttél ki.
- Muszáj ezt?
- Igen.
- Szerintem meg nem. - majd hátat fordított és megpróbálta véghez vinni az első lépést az emelet felé.
- Nem mész sehova. Nem végeztem. És te sem. Ülj le a kanapéra. - meg sem moccant csak nézett rám. - Most. - azzal, bár szem forgatva, de elindult.

- Mit akarsz annyira tudni? - kérdezte halkabban. Mivel visszább vett, szükségét éreztem annak, hogy én is jóval óvatosabb legyek. Leültem mellé, és felé fordultam.
- Csak azt, hogy mit csináltál. Verekedtél? Loptál? Drogoztál? Vandálkodtál?
- Semmi különös nem volt. Az egész csak annyi volt, hogy...Skyler..
- Skyler? - lepődtem meg. Mit keresett ott Sky? Talán őt bántotta? Nem. Biztosan nem. Soha nem tenné. És ha így is lenne akkor már tudnék róla.
- Igen. Ott ment Logan-nel. Intettem nekik, Logan visszaköszönt, Slyler még csak felém se fordult. Logan szolt neki, de csak megrántotta a vállát. Az agyam elborult és a következő pillanatban pedig a véres öklömet bámultam. - a kezéhez kaptam, eddig fel sem tűnt, hogy a kezére van tekerve egy szakadt, piszkos rongydarab, mert a kézfejére húzta a dzseki ujját. Lekaptam róla a rongydarabot, hogy kitisztítsam a sebet és tiszta kötést rakjak rá.
- Mit, vagy kit vertél szét?
- Mellettem parkolt egy kocsi, annak a jobb első ablakát. A kocsi tulajdonosa hívta a rendőröket.
- Nem csodálom. Menj és mosd ki hideg vízzel, aztán teszünk rá egy rendes kötést.
- Most pipa vagy. - jelentette ki.
- Igen, az vagyok. De ezen ne csodálkozz. Most egy darabig én fogom játszani a "pótanyu" szerepét, és szeretem ha a dolgok úgy mennek ahogy azoknak menniük kell. Szóval, nincs több zsaru taxi, iskolába fogsz járni, megmondod mikor és hol voltál, és értesítesz arról ha elmész.
- Mi ez valami katonai suli? - háborodott fel. - Nemhogy megcsinálni, még megjegyezni se tudom ezeket.
- Már pedig megfogod ha jót akarsz.
- Miért? Mit fogsz csinálni? Szobafogság? Elég jól ismersz, szóval ezt jobb ha el  felejted. - felállt és megindult felfelé.
- Az arcodból is visszavehetsz.
- Jaja, persze. - szaladt fel.
Fel tudtam volna robbanni. Mégis mit kezdjek most? Még csak nyavalyogni se nyavalyoghatok. Elvégre...én hoztam ide őket...

Másnap Niall nem tért vissza. Ahogy eddig sem tette, valószínűleg most sem fog 2 napnál hamarabb visszajönni ... Minden esetre úgy főztem, hogy mindannyiunknak elég legyen.
- Ő bezzeg ehet az emeleten...- durrogott Matty miután leültem melléjük.
- Nem fog lejönni, enni pedig kell neki. - mondtam majd neki kezdtem az evésnek.
- Nem jön le egy bizonyos emberke miatt...- morgolódott Skyler. Duzzogott mert Matthew mellé ültettem. Kezdett elegem lenni a vitából.
- Leszállhatnál a témáról. - vágta rá Matty.
- Talán ha normá...
- Elég legyen. - jelentettem ki mielőtt Skyler folytathatta volna.
- Miért nem bújsz inkább Logan seggébe? - gúnyolódott Matty. Oké, hagyjuk, gondoltam. Nem szólogatom őket. Ha nagy baj lesz majd közbe szolok. Most legalább megbeszélik a dolgot ...
- Miért nem mész és bújsz az ágyba Mia-val?
- Haza se kellett volna jönnöd!
- Engem legalább nem a zsaruk hoztak haza!
- Az is csak miattad volt!
- Mégis mi?! Te tiszta hülye vagy!
- Ha nem b*szod fel az agyam nem lett volna semmi!
- Hozzád se szóltam!
- Épp ez az! - néma csend következett.
A csend ami megtörte a jeget. Skyler elképedve pislogott Matthew-ra. Kinyitotta a száját de egy hang se jött ki rajta. Majd kérdőn nézett rám. Komoly? - kérdezte a szemeivel. Igen. - jeleztem egy lassú pillantással.
Sly lehunyta a szemét, a szemöldöke meggyűrődött. Vártam. Vártunk. Matty elszégyellte magát. A padlót bámulta válaszra várva, ami úgy tűnt soha nem jön el. Ide oda pislogtam kettejük között várakozás közben. Skyler lehajtott fejjel, csukott szemmel gondolkodott tovább, majd Matthew felállt és kitolta maga alól a széket. Kifordította Skyler-t székestől. Sky így szemben volt vele, majd Matty a hóna alatt megfogta és talpra állította. A vállára feltette, és Sky rongybaba módra terült el széles vállizmain.
A háború véget ért ... Skyler és Matthew is bocsánatot kért minden elhangzott szóért, ami esetleg túlságosan beletiport a másik lelkébe.
A nap további részében arra vártam, hogy hátha Niall hazajön. A srácok felmentek az emeletre, játszottak, majd Logan ismét elvitte Skylert. De Matthew... Nem tudom felfogni, hogy mi olyan jó abban ha az ellenkezőjét csinálja annak amit mondok. Ismét szó nélkül távozott, de most legalább nem a zsaruk hozták haza.

Fent voltam az emeleten, közeledett a vacsora idő, gondoltam lemegyek a konyhába. Megálltam a lépcső alján és próbáltam rájönni ki az aki Matty ölében ül - nem úgy nézett ki mint Mia, sőt, még csak nem is hasonlított. Nem hiszem, hogy összekevertem volna, még így, hogy háttal ült nekem a csajszi.

Csókolózni kezdtek, a kis csaj egyre hátrébb dőlt, Matty pedig fölé hajolt.
- Na, azért ez már sok! - robogtam oda hozzájuk.
- Most megint mi van? - morgolódva ült fel Matthew, majd felsegítette a miniszoknyás lányt. Nem lehetett több 15-nél.
- Nem fogsz senkivel se hancúrozni a kanapémon. És ha jól látom ez itt nem Mia.
- Nem.
- Akkor?
- Mit akkor? Nem csalom meg, nem kell beparázni. Nem voltam együtt és nem is vagyok együtt Mia-val...
- Akkor csókolózzatok máshol.
Kézen fogta a karcsú farmerszoknyás lányt, majd kivezette az ajtón. Hajnali 2-kor találkoztam újra Matthew-val....