32.fejezet

Sziasztok újra itt! :D Úgy döntöttünk, hogy folytatjuk a blogot. Őszintén reméljük nem hiába. Nagyon örültünk a komenteknek amiket küldtetek. Fenomenális érzés volt mikor olvastuk őket. Imádunk titeket de azért komizni se felejtsetek.:D Viszont azt sajnáljuk, hogy várakoztattunk titeket. De meg kell értenetek a mi helyzetünket. Szerintem köztetek is van olyan sőt, jó sokan lehettek akik épp úgy mint mi blogot írtok. Ti is tudjátok milyen ez. De hagyjuk is. Nem jártatom tovább feleslegesen a pofim.
Jó olvasást!:)xx
                                                                                                                                 xxBrigixx

Brigi szemszöge*

Nem tudtam mire vélni Matthew viselkedését... De nem is ez volt a legmeglepőbb.

Sky összeráncolt szemöldökkel kapta  fejét Matty felé. A Matty elterülve nézett vissza rá értetlenül.

- Te nem az én Matty-m vagy. - jelentette ki Skyler nagy meglepetésemre. Egy pillanatig csak pislogtam, és próbáltam helyet találni a heves reakciónak a fejemben.

Sky utána ment Nórinak, én pedig szigorúan néztem Matthew-ra.

- Menj fel, légyszíves. - mondtam minden kedvességet nélkülözve.

- Most mi van? Egyszerűen nem bírtam elviselni. Már ez is az én hibám. - durrogott de egy tapodtat sem mozdult. Nem vagyok hozzászokva, hogy ellenkezzenek velem, de nem sokáig fogja játszani a nagyfiút...ezt garantálom.

- Igen, a te hibád. Nemhogy örültél volna neki, hogy lejött. Ilyen se mostanában lesz, te meg jól elcseszted. Menj fel, és ma ne találkozzunk többet.

- Hogy az a...- kezdett bele, majd fortyogva tolta ki maga alól a széket.

- Nem gondolod, hogy kicsit kemény voltál? - kérdezte Niall amint Matthew elment. Elkezdtem leszedni az asztalt, Niall pedig tovább ücsörgött.

- Nem Nóri vagyok. Nem fogok neki mindent. Míg Nóri össze nem szedi magát...

- Az se mostanában lesz...

-...addig kénytelen leszek "anyáskodni" felette.

- De lehet, hogy ez kicsit sok volt.

- Az lett volna sok ha az engedetlensége miatt lekeverek neki egy pofont. - jelentettem ki mérgembe.

Elpakoltam, Niall felment majd nekiálltam a mosogatásnak. Mosogatás közben azon járt az eszem, hogy vajon mi vonzotta le Nórit a lépcsőn.
Amikor megjelent az ajtóban, megakadt a falat a torkomon, a szemem pedig rajta. A villa nem mozgott tovább a kezemben. Majd amikor úgy láttam, hogy kezdi kissé kényelmetlenül érezni magát, biztattam, hogy jöjjön enni. De végig azon járt az eszem, hogy vajon mi történhetett.

Egyedül volt, nem volt odafent vele senki. Nem zavarta senki, nem utasították enni, mégis mintha valami parancsot teljesítene - amit nem igazán szeretne - kelletlenül sétált be a konyhába. A szeme zavart volt. Úgy nézett ránk mint valami idegenekre a hatalmasra tágult pupilláival. A két fekete folt ott csillogott a szeme közepén és ide oda cikázott az arcunkon.

Niall reggel nem volt mellettem. De szinte éreztem, hogy reggelre el fog tűnni. Nem lett volna semmi értelme itt maradnia. Legalábbis számára... Biztos hiányzott neki a cafkája...

Kénytelen-kelletlen kimásztam a jó puha ágyból majd megindultam a folyóson végig és benéztem a szobákba.

Skyler és Matthew jó távol feküdtek egymástól. Skyler valószínűleg nagyon pipa Matty-re, de nem aggódom. Kibékülnek, csak órák kérdése.

Nóri az ágyon ült, törökülésben. Maga elé tartotta a kezét, tenyérrel felfelé és lefektette a matracra. Mintha fogná valaki kezét. Elvarázsolóan bámulta a semmit. Ha nem látom be az egész szobát 100%, hogy azt hiszem, nincs egyedül. Úgy nézett maga elé, mintha ott lenne valaki és mesélne neki... De persze biztos voltam benne, hogy egyedül van.

Skyler egész nap duzzogva hagyta faképnél Matthew-t, valahányszor megpróbálta a közelébe férkőzni.

- Elmentem. - jelentette ki Skyler, majd kilépett a konyha ajtón.

- Hova? - kérdeztem.

- Logan-nel lógunk kicsit a városba.

- Matty is megy? - kérdezősködtem. Visszalépett miközben a cipőjét próbálta felhúzni. Elugrált mellém és megkapaszkodott az asztalba.

- Az kéne még. - morgott.

-  Mi bajod? Nem ártott neked semmit. Csak egy kicsit hevesen reagált, ennyi az egész.

- Na jah. Hevesen. - forgatta csillogó barna szemeit.

- Gondolj bele, hogy most neki milyen lehet. Az apja..meghalt. Az anyja befordult... Nem tud ő sem uralkodni magán.

- Te csak ne védd. - azzal kisétált a dzsekijéért.

- Nem védem...- elgondolkoztam egy pillanatra. Mindössze annyi jutott az eszembe, hogy talán nem kellene ennyire védenem Matty-t...- Mikor jössz? - tettem fel egy random kérdést.

- Passz. De ha esik vagy hűvös lesz, már pedig esni fog ahogy elnézem, akkor elmegyünk Logan-ékhez.

- Oké. Majd felhívom Dani-t.

Nóri nem volt hajlandó lejönni. Én pedig nem akartam bemenni hozzá. Nem zaklatom - gondoltam.

Matthew-t lefoglalta a videojáték, amit mérgében majdnem szétvert. De mivel Skyler szobájában volt, és nem akart szétverni semmit, lejött majd egy szó nélkül távozott... De nem is ez volt a legnagyobb problémám...hanem az ahogyan érkezett...

A nappaliban néztem a tv-t. Nem sokkal azután kapcsoltam be, hogy felhívtam Dani-t. Épp vacsoráztak, azt mondta egy fél óra és hazahozza Sky-t.

A zenecsatornák között váltogattam amikor csengettek. Teljesen biztos voltam benne, hogy Skyler érkezett meg. Bár gondolhattam volna, hogy ő nem csenget, ha van kulcsa.

Feltápászkodtam, beledugtam a lábamat a papucsomba majd ajtót nyitottam.

- Jó estét, asszonyom. - bólintott az egyik rendőr Matthew oldalán...