34.fejezet

Sziasztok!:)
Meghoztuk a kövi részt. Igaz, hogy tegnapra ígértük de nem volt időnk hozni. De ma bepótoljuk. Komik még mindig érnek, mondjátok el a véleményeteket és hozzatok feliratkozókat!:D

Jó olvasás!xx

xxBórixx

Brigi szemszöge*

Megláttam Matthew-t ahogy lassan próbál beosonni a nappaliba. De mivel nem képes olyan halkan lépkedni, hogy ne halljam meg, és nem képes láthatatlan maradni a tv fényében, hamar felfedeztem bujkáló alakját.

Megtorpant. Rémület futott át az arcán, érezte hogy most megkapja tőlem azt amit az anyjától sohasem. Élete legnagyobb lecseszése következik, gondolta. De nem tetszett az az arckifejezés, ami, bár csak egy percig volt látható, beláttatta velem, hogy nem szabad ennyire befenyítenem.

- Szia...- sutyorgott.

Csak bámultam egy darabig az arcát, amin az látszott, hogy kezdi kellemetlenül érezni magát. De érezze csak. Én is kényelmetlennek tartottam a zsaruk közelségét.

- Szia.

- Nem szeretnél mondani valamit? Valamit amitől "jobb kisfiú" leszek? - kérdezte furcsállva.

- Nem tudom. Nem hiszem. Esetleg azt, hogy menj és feküdj le.

Vállat vont majd eltűnt. Elég későre járt, és nem tudom hogy ez minden este így van e, de Nóri ijedten dermedt meg a lépcső alján amikor meglátott...

Az én arcom sem lehetett különb. Csak az enyém nem a rémülettől torzult el hanem a meglepetéstől. Talpig felöltözve, rendezett hajjal, állt előttem, amit nem tudtam mire vélni. Úgy tűnt készül valahová, és ha nem kérdezek rá nem is fogja megmondani...

- Mész valahová? - nem jöttek a szavak a szájára. De csak türelmesen vártam.

És míg vártam feltűnt valami. Valami megváltozott. Valami, de nem tudok rájönni, hogy mi lehet az. Nem megy. Minden teljesen rendben volt. A tipikus Nóri - farmer+ing - kombinációt viselte, a haja ugyan úgy állt, ugyanolyan színű volt. Az arca - a kifejezéstől eltekintve - semmit sem változott. Nem találtam a hibát akárhogy is kerestem.

- Azt mondta, hogy menjek el hozzá, látogassam meg, mert a temető nagyon unalmas tud lenni és most nagyon szomorú egyedül.

Mint valami horrorfilmben: a fejét oldalra döntötte, a tekintete üres, üveges volt. Szinte tudatlan. De nem rémültem meg. Csak felálltam és közelebb léptem. Ahogy egyre közelebb léptem, Nóri automatikusan hátrált.

- Ki mondta? - kérdeztem óvatosan.

A tekintete hirtelen élénkebb lett. A feje rendes szögben állt, megtorpant. Rázni kezdte a fejét.

- Nem mondom meg. - súgta a háta mögé. Nem volt ott senki és semmi, csak a hófehér fal... - Nem mondhatom el. Megharagszik.

- Figyelj, menjünk fel az emeletre és feküdj le.

A hajmeresztő, horrorfilmbe illő éjszaka utáni reggel áthívtam Dani-t. Muszáj volt valakivel beszélgetnem. Kezdtem azt érezni, hogy antiszociálissá válok. Skyler és Matthew nagyon jó társaság, a maguk módján. De nem felnőttek, ők nem az én korosztályom. Szükségem volt valakire akivel jól el tudok beszélgetni legalább egy teljes órán keresztül.

- Nem gondolod, hogy Harry az oka? - kérdezte Dani amint elmeséltem neki a fura jeleneteket.

- Fogalmam sincs. - ringattam a fejem. - De ez a legvalószínűbb.

- Anya! - Skyler hangja hasított a levegőbe. A léptei hangosan kopogtak a lépcsőn, majd berohant a konyhába, ahol Dani-vel beszélgettünk. - Anya, anya,anya! - ismételgette. Teljesen fel volt pörögve.

- Mondjad már. Valami baj van?

- Nóri...

- Mi van vele? - vágtam közbe.

- ...azt kérdezi, hogy lejöhet e.

- Hogy ne jöhetne? - értetlenkedtem. - Mi ez az egész?-

- Azt mondta, hogy most biztos mérges vagy rá, amiért el akart menni az éjszaka közepén.

- Szólj neki hogy jöjjön le. - Danielle és én jelentőségteljes pillantást vetettünk egymásra. Sem ő, sem én nem tudtok, hogy mi folyik itt pontosan.

- Szia, Dani. - jelent meg Nóri. - Szia, Brii. - mosolygott ... - Csak egy kis kaját viszek fel. - elugrándozott a hűtőig majd kitárta az ajtaját.

- Csak nem éhes vagy? - kérdezte Danielle óvatosan.

- Viszek neki enni. - egy hirtelen határozott mozdulattal sarkon fordult, kezében egy nagy tányérral, amin két csirkecomb terpeszkedett. Még mindig az a gyanús mosoly ült az arcán.

- Kinek viszel enni, Nóri? - Dani még mindig nagyon óvatosan tesztelgette az "új Nórit".

De "Miss. Happy" nem válaszolt csak elugrándozott. Dani egy pillanatig elgondolkozott, majd óvatosan nézett fel rám. Körülbelül úgy ahogy Nórira.

- Szerintem ... nincs minden rendben. - mondta.

- Nem értelek.

- Nóri...belebolondult Harry hiányába.

A világ megszűnt forogni, a nap sütni, a szél fújni. Nincs semmim... Végleg egyedül maradtam ... Mert már nincs Ő...Nincs Nóri ...