51.fejezet

Brigi szemszöge*

Órákig agyaltunk, hogy hogyan történhetett. Egyszerűen nem tudtuk felfogni, hogy a meleg víz, hogyan égetheti sebesre az ember bőrét. De a gondolatmenetünket megszakította valami. Nóri Zayn ölében ült, már nem sírt, de úgy tűnt a grimasz már soha nem tűnik el az arcáról. Hirtelen Zayn nyögésére lettünk figyelmesek. A szeme ide-oda cikázott a keze, és Nóri között. Majd feljebb emelte és a látóterembe került férfias tenyere... Vérvörösre váltott.

- Te vérzel. - szólalt meg végül a rémült tekintetű, borostás srác.

Egy fél pillanat elteltével már mindenki ott állt. Zavaros elméjű barátnőm nem értett semmit az egészből. Felállítottam, és megfordítottam, hogy nekem háttal álljon.

- A pólód teljesen átázott. - mondtam.

- Mitől? Mi van? - kérdezte.

- Vérzenek a sebeid. - mondta Louis.

- Gyere. - azzal az emelet felé irányítgattam. - Skyler gyere fel te is.

- Én is segíteni akarok. - mondta Matty.

- Matthew... Figyelj...- megálltam és visszafordultam, de nem mentem oda. - Nem hiszem, hogy előtted kellene levetkőztetnem az anyádat.

- Oh.. Hát...akkor.. Azt hiszem én, itt maradok. - mondta kissé szégyenlősködve.

- Liam. - szaladt le Skyler, aki időközben felment Nórival.

- Igen? - emelte rá csillogó, mégis bús szemeit Liam.

- A fertőtlenítőt és a kötszert hol találom? - kérdezte sietősen Sky.

- A gyógyszeres szekrényben. - hangzott a válasz, majd Sky-jal együtt felmentem az emeletre.

- Hozom a kötszert. - mondta Skyler, és elvált tőlem a folyosón.

- Oké.

Benyitottam Harry szobájába, majd tovább mentem a fürdőig. Nóri ott állt a tükör előtt, egy melltartóban, és a vért törölte le a karjáról, amit valószínűleg vetkőzés közben kent össze.

- Jól vagy? - kérdeztem az ajtóban állva.

- Nem igazán. - mondta hidegen, fájdalmasan, és megvizezte a törölközőt.

- Mi ez az egész...? - suttogtam inkább csak magamnak. Elkezdte letakarítani a vért a többi testrészéről is, de inkább csak szétkente.

- Megjöttem. - jelent meg Skyler.

Én is beléptem az ajtón, majd nekiálltam megtisztítani a sebeket a vértől a hátán. - Kicsit csípni fog. - mondta Skyler, és bekente azokat a sebeket amik a hasa fölött voltak. A szer neve megjegyezhetetlen, de felismerem ha meglátom. Valami fura kenőm szerű oldat, ami megállítja a vérzést, vagy legalábbis csillapítja.

- Sky! - üvöltött fel Nóri és térdre rogyott. Skyler-rel egyszerre kaptunk utána, de mindkettőnk keze tele volt. 

- Kereszt anyu! Ne haragudj. - térdelt le Sky. Én is leguggoltam. - Én nem akartam... Ne..

- Semmi baj...- nyögte Nóri.

- Be kell mennünk a kórházba. - jelentettem be.

- Nem! - ordította Nóri rémülten és sietősen feltápászkodott. - Inkább meghalok itt, minthogy be kelljen mennem! - elnézett mellettem. Követtem a tekintetét, de nem láttam semmi különöset, így újra őt figyeltem. Mintha hallgatna valakit... Aztán leesett. Harry újra "itt van". Nem is zavartam, és amikor Sky ki akarta zökkenteni a keresztanyját a képzelődésből, rázni kezdtem a fejem.

- Menj. Mindjárt megyünk mi is. - súgtam oda neki, és egy engedelmes bólintással távozott is.

- Jól van. Te nyertél. Nem bírom tovább. - hunyta le Nóri a szemeit. A könnyei még így is utat törtek maguknak, majd mélyet lélegezve felém fordult, és felnyitotta a szemeit. - Zack volt.

- Micsoda?

- Zack tette ezt velem.

- Micsoda?!

Annyira biztos voltam benne, hogy Nóri odabent jó kezekben van. Hát ezért ellenkezett, ha a kórházról volt szó... Nem viszem oda többet. És igen, most már én is úgy gondolom, hogy inkább halljon meg itt, ebben a fürdőszobában mint ott...

- Zack és az áramos kis szerkentyűi. Azt mondta olyan leszek, mint amilyennek ti szeretnétek engem. Jó leszek..

- De mi nem akarjuk, hogy jó legyél. - mondtam könnyes szemekkel.

Így álltunk egy percig, majd ismét elkezdtem kitisztítani a sebeket. Fájdalmas úton, de sikerült bekennem azzal a valamivel a sebeit. Befektettem az ágyba és lementem, hogy hozzak fel neki zabpelyhet. Nem evett semmit napok óta.

Amikor leértem mindenki a beszámolómra várt. De nem tudtam semmi mondani. A müzli készítése közben elkapott a sírás, ami hamar átcsapott zokogásba. Leültem a székre, és pillanatokon belül gyengéd kezek simogattak.

- Anya..? - suttogta Sky.

- Semmi baj...- emeltem fel a fejem szipogva. - De még ma este, mielőtt elalszik... Búcsúzzatok el tőle...