48.fejezet/1

Brigi szemszöge*
Este mindenki elfoglalta a szobáját. Skyler és Matty a Niall-ében, Nóri a Hazza-éban, én pedig a vendékszobában hánykolódtam. Niall-re és a holnapra gondoltam. Mi lesz majd vajon? El sem tudom képzelni. És...vajon érdemes ezen agyalnom? Mi van ha semmi sem fog történni? Ha miden így marad? Vagy ha nem tudom kihozni...?
Elhesegettem minden Niall-el kapcsolatos gondolatot. Vagyis megpróbáltam. Úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába, csinálok egy bögre kakaót, hátha ettől megnyugszom. Tudom, elég gyerekes. De engem mindig megnyugtat. Kellemes, forró, és meleg.
Lassú léptékkel vándoróltam le a lépcsőn, majd az utolsó lépcsőfoknál megtorpantam. Halk beszéd hallatszott, ami kísértetiesen töltötte be a helyiséget.
-A neve? Niall Horan.-mondta Nóri halkan.-Igen. Persze. Várok.-majd elhallgatott. Telefonált. De kivel? És miért kérte Niall nevét?-Szia, Nóri vagyok.-a hangja kedves,szinte már szerény volt.-Nem vagyok süket. Csak kicsit agybajos.-kuncogott.-Figyu...csak azt szeretném kérdezni, hogy kölcsön vehetem-e a régi gitárt? Ami a szobádban van?-szünet. Várt, a válaszra, amit sajnos én nem hallottam.
Szóval Niall-el telefonon is lehet beszélni. Ez eddig, hogy nem jutott eszembe?! Voltam már ilyen helyzetbe... De persze akkor Nórinak telefonalgattam. És nem jutott eszembe! Pfuuu... Ekkora barmot..
-Nem. Itt a ...bandalakban.-szomorodott el.-Ahan. Hol? A padláson? Oké.-szünet.-Megvagyok. Mondjuk az kicsit kiakaszt, hogy itt logok a srácok nyakán. Tudom, hogy teher vagyok.. De nem tehetek elene... Ugye, hamar visszajössz?-bárcsak hallanám! Kíváncsi lennék rá, hogy vajon kitér-e a válaszadás elől..-Miért múlik rajta?-kicsodán? Micsoda?-Akkor tuti itt leszel.-...-Ne csináld!-hangosabban folytatta.-Egyrészt miattad, másrészt meg maga miatt. Ja meg Sky miatt is. Nem fog a hűvösre juttatni.
Ekkor belém hasított a felismerés, hogy rólam van szó. Rajtam múlik minden? Azon hogy én mit mondok? Remélem. De hogy gondolhatja azt Niall hogy hagynám, hogy lecsukják. Idegesség dogott el, és a szívem egy ütemmel gyorsabban vert.
Gyilkosság lenne.
A szerelemmel, a gyerekemmel...és magammal szemben..
-Mi? Miért?-csattant fel.-Ne már! Figyu...Gyorsan... Még csak annyit, hogy... Vigyázz odabent. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Komolyan. És a srácok...Brigi...Sky és Matty...a családod...mi...már nagyon...aggódunk.-dadogta óvatosan.-Oké. Szia..-fejezte be szomorkásan.
Be kéne mennem? Meg kellene kérdeznem, hogy mit mondott neki Niall? Vagy hagyjam?
A lustábbik megoldásnál maradtam és leültem a lépcsőre. A fejemet a falnak támasztva lehunytam a szememet.
-Tudom...-mondta Nóri olyan halkan, hogy alig értettem.-De... Nem fogok senkimek semmit mondani. Nem vagyok elég kegyetlen.... És? Ha Ők jól vannak, akkor nem érdekel... Igen, azt is tudom, hogy szenvedsz. De nyugodj meg. Egy ideig úgy sem fogok visszamenni.... Mert nem fogok mindent elmondani. Főleg nem Liam-nek. Ő olyan...szeretnivaló. Nem törhetem össze. Csak várj nyugodtan... A srácokon múlik, meg Justin-on...Jaj, ne rinyálj már. Justin csak haver.... Mert, szeretem. Nem annyira mint téged, de jobban mint egy havert. Azt hiszem...
Magában beszélt. Legalábbis kivűlről úgy nézett ki. Szüneteket tartott. Mintha valakivel beszélgetett volna. És volt egy tippem, hogy ki lehetett az. Lehet, hogy Zack hazudik...de az biztos, hogy Nóri látja Harry-t. Nem Zack közölte ezt velem elsőként. Hanem egy, a korához képest nagyon érett, felelősségteljes, okos kislány. A kislányom, akiben a keresztanyja még ilyen állapotban is megbízott...
-Brigi...-hallatszott egy suttogó hangocska.-Brigi, kelj fel. Az ágyadban jobb lesz. Gyere velem.-kinyitottam a szememet és Nóri térdelt velem szemben. Biztos a "Harry-s beszélgetést" is csak álmodtam... Legalábbis remélem.
-Gyere, segítek.-mosolygott tovább, és felém nyújtotta halvány bőrrel borított, vékonyka kezét...