Nóri szemszöge*
Bűntudatom volt amiért el kellett mondanom. Nem tehettem mást, esélyem se lett volna mást mondani. Brigi látta, és Harry sem hagyta, hogy elsimlisskedjem. És...én sem bírtam volna. Kezdtem még jobban megbolondulni a kínzó fájdalomtól. Akárhányszor víz érte a bőrömet a sikoltás és hisztizés kerülgetett.
De nem tudtak segíteni. Feleslegesen mondtam el. Nem lett jobb nekem, Nekik pedig főképp nem. És azt sem tudtam, hogy mit mondjak, hogy mi az oka. Briginek elmondtam. De az is biztos, hogy közölte a többiekkel.
Próbáltam nem vergődni és üvölteni míg Brigit vártam. Le kellett gyűrnöm, hogy ne idegeskedjenek még jobban. Harry pedig az agyamra ment. Ott ült a sarokban, a fotelben azzal az idegesítő, önelégült mosollyal az arcán, ami úgy tűnt, soha nem fagy le az arcáról.
Arra számítottam, hogy Brigi beállít egy tál müzlivel, de ehelyett Matthew nyitott be, háta mögött Skyler-rel, és a többiekkel. De Brigi nem volt ott. Felvont szemöldökkel fordultam feléjük. Sky gyorsan letörölte a könnyeket az arcáról, amiket nem tudtam mire vélni.
- Ahój, Kapitány! - indult meg Matty. Beugrott mellém az ágyba én pedig csak mosolyogtam. Ekkor Hazza arcáról is eltűnt a gunyoros mosoly, és egy sokkal szívmelengetőbb vette át a helyét.
- Ahój, Matrózok! - a srácok eleinte megilletődtek egy kicsit, de aztán bátran lépkedtek befelé. - Hát ti? - kérdeztem, amint mindenki letelepedett. - Hol van Brii?
- Nem tudom. - mondta Louis.
- Szerintem még lent van a konyhába. - mondta Zayn.
- Ahan. De...ti? Na nem mintha baj lenne, hogy itt vagytok, csak nem számítottam rátok. - mondtam.
- Csak benéztünk, hogy minden rendben van-e. - mondta Liam.
- Hát...minden oké. Már amennyire lehet. - magyaráztam.
Örültem neki, hogy mind itt vannak velem, de valahogy nem állt össze, hogy mit is akarnak pontosan. Talán csak beszélgetni szeretnének? De miért pont most? Ott áll előttünk a holnap. Senki nem megy sehová, én pedig főleg nem.
- Srácok...- szólalt meg Lou. Minden szempár rászegeződött. A többieknek nem tetszett valami, nem úgy néztek ki mint akik azt akarják, hogy Louis bármit is mondjon. De Lou fel sem nézett. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak. - Elmondom.
- Ne.. - súgta Matty.
- Lou, nyeld le,léci. - mondta Liam megértő hangon. Zayn csak a fejét rázta.
- Mond csak. - mosolyogtam Louis-ra és közelebb ültem hozzá.
- Hát..-kezdte. - Igazából azért jöttünk, hogy elbúcsúzzunk.
- Mi..? - kérdeztem hangtalanul. Elakadt a lélegzetem. Vissza akarnak vinni..?!
- Nem tudhatjuk, hogy mikor hagysz itt minket.
- Mi..? - ismételtem.
Miről beszél? - kérdezte Harry.
- Nem tudom. - súgtam.
- Szóval...csak annyit szeretnénk mondani...hogy szeretünk.
- Mi..? - kérdeztem rendes hangon. Lehet, hogy ennek egy érzéki pillanatnak kellett volna lennie, de jól elcsesztem, az tuti.
- Miről beszélsz, Lou? Csak mert én ugyan nem megyek sehová. - a homlokom ráncba szaladt, és eszembe jutottak a bent töltött idők..- Nem megyek el.
- Remélem is. - mondta Zayn.
- Mi bajotok van? - kérdeztem teljesen zavart állapotban. - Ennyire ne nézzetek hülyének, légyszíves.
- Nóri... Mi csak... El akartunk búcsúzni. - mondta Liam és kinyújtotta felém a kezét, majd megsimogatta a vállamat.
- De nem megyek sehova! - mondtam kissé ingerülten. Megpróbáltam egy lendületes mozdulattal keresztül vágni a szontyoli képű Lou-n, de a sebein feszültek a kötés alatt, és hasogatni kezdtek. Káromkodva, de végül kimásztam az ágyból, teszem hozzá: tök feleslegesen...
Brigi is megjött. Justin-nal...
Lecövekeltem és úgy döntöttem, hogy egy szót sem szólok. Csak hallgatok. Hogy kire azt még nem tudom. Talán a srácokra..talán Harry-re.
Mi a szart keres ez itt?! - üvöltött Harry. - Már kezdtem megnyugodni, hogy végleg eltűnt a föld színéről!
- Hali, srácok! - intett Justin.
- Helló..- üdvözölték a többiek.
- Hagyjuk itt őket. - mondta Brigi. Mindenki megindult, Zayn pedig csigatempóban követte őket. Az ajtóban odahajolt Justin-hoz.
- Hozzá ne nyúlj. Az ő érdekében. - köpte oda. - Na meg persze a sajátodéban.
- Zayn..- szólaltam meg mégis. Valahogy nem bírtam ki. De még mindig ott álltam mozdulatlanul.
Justin belépett az ajtón.
- Csukd be. - mondtam mielőtt közelebb jöhetett volna.
Leültem az ágy szélére, egy lábamat lelógattam a másikat pedig magam alá húztam. Justin is leült majd feltettem neki a kérdés, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor megláttam.
- Hogy hogy itt vagy? És hogy hogy Brigi beengedett?
- Ő hívott. - meglepett arccal bámultam rá. Átmásztam az ágyon és átültem arra az oldalra ahol ő volt. Szembe ültem vele, és a szemébe néztem.
- Miért akarnak elbúcsúzni tőlem a többiek? - kérdeztem halkan.
- Hazudjak? -kérdezett vissza.
- Ez milyen hülye kérdés? - vigyorogtam az értelmetlen mondaton.
- Szerintem nem akarod tudni az igazat. - mondta komor arccal. Ezt látva az én mosolyom is elveszett.
- De igen. - jelentettem ki ugyan olyan komoran.
- Érzik, hogy meg fogsz halni. Félnek, ha most elalszol reggel nem kelsz fel, így mielőtt lehunynád a szemed, el akarnak köszönni.
Nem szóltam semmit. Felesleges lett volna. És nem túl helyénvaló. Így inkább Justin ölébe másztam, kissé fájtak a sebeim, de megpróbáltam nem túl gyorsan mozogni, így túléltem. Szorosan bújtam hozzá, és éreztem ahogy Harry egyre ingerültebb lesz, majd eltűnik..
- Te is azt hiszed, hogy meg fogok halni..? - kérdeztem.
- Nem tudom. Esélyes vagy rá.
- Hát...minden esetre..elég szar tudni, hogy talán nem érem meg a holnapot. Pedig...azon kívül, hogy belehalok a sebeim okozta fájdalmakba...semmi bajom. - mondtam optimista hangon.
Pedig rémült voltam... Rettegtem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése