Nóri szemszöge*
Louis csak ült velem szembe az ágyon és bámult. De csak türelmesen vártam, törökülésben. Ma mindenki így viselkedett velem. Pedig arra számítottam, hogy jobban fognak örülni annak, hogy újra itt vagyok- vagyis nagyjából. És nem élek abban a hittben, hogy meghaltam. Így visszagondolva elég cikis a dolog. De akkor annyira valósnak tűnt minden.
- Na? Kibámultad magad? - kérdeztem pajkosan.
- Nem. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mit csinált.. Hogy ..mitől lettél olyan mint egy tini...
- Nem vagyok tini. És olyan sem vagyok mint egy tini.-magyaráztam égbeszökő szemöldökkel.
- De igen..
- Tudod mit? Menjünk le. - kérdeztem barátságosan és megszorítottam a kezét. Megvonaglott, amitől azonnal visszarántottam a kezemet.
Zack fájdalmas kis játékszere a testem átlagos hőjét is megnövelte. Amikor Brigi hozzámért átfutott az agyamon, hogy mi van ha rákérdez? Aztán rájöttem, hogy semmi. Zack nem vallana be semmit. Ami egy bizonyos szempontból nekem is jó. Muszáj vagyok jól viselkedni. Brigi azt hiszi, hogy minden rendben. Mindenki azt hiszi,hogy minden rendben, ebből következik, hogy senki sem aggódik.
- Bocsi. - hajtottam le a fejem.
- Ez meg mi? Szuper erőt is kaptál a dilidokitól, vagy mi?
- Mi? Nem, dehogy! Ez...ezt..csak a gyógyszerek teszik. - hazudtam gyorsan valami elfogadhatónak mondhatót, majd leugrottam az ágyról.
- Ja, persze. - forgatta a szemét.
- Gyere már! - már nyúltam volna érte, hogy magam után vonszoljam, de a mozdulatot hívogató intéssé változtattam.
- Megyek..megyek..- dünnyögött elgondolkozva.
Mindenki bezsúfolódott a konyhába. Akárhányan is voltak nem voltak nagy zajjal. Sőt! Mondhatni csendben ültek. Brigi felkapta eddig lehajtott fejét, és rám nézett. Pislogott kettőt és összeszedte magát. Nem volt hozzászokva az új énhez.
- Lassan mennünk kellene. Ha most elmegyünk Hazza-hoz, még vissza tudunk jönni és dumálhatunk. Este pedig ha...- haza...majdnem kimondta...- visszaviszlek titeket. - mosolygott bágyadtan. Annyira nem szerettem rájuk nézni, de az igazság az ha mindent elmondok csak rosszabb lesz..
- Justin-nal szeretnék elmenni. - jelentettem be.
Azt akartam, hogy béküljenek ki Harry-vel. Aki mostanában inkább idegbetegként szokott meglátogatni, mint gyilkosként. Már nem tesz gyilkossági kísérleteket. Sokkal inkább aggódik afelől, hogy életben maradjak. És nem tehetek semmit. Nem leszek soha elég erős, hogy elmondjam. Nem leszek elég bátor -és kegyetlen- soha. Pedig akkor vége lehetne. Csak az tartja bennem a lelket, hogy ezzel jót teszek. Na meg...ha kibírtam egy teljes hónapot -vagy többet, kitudja-, akkor többet is túlélek. Legalább addig míg ki nem múlok...
Justin felkapta a fejét, és elkerekedett, mogyoróbarna szemeit rám szegezte. Mindenki őt figyelte, és a tekintete ide oda járt a szobában tartózkodók között. Zack-nél megállapodott.
- Ez így...oké? Mármint...- dadogott. Puha ajkai között megakadtak a szavakat. Nem tudta hogy hogyan is kéne reagálnia.
- Menjetek. - vont vállat Zack. Jelentőségteljesen rám pillantott, majd bólintottam, úgy hogy csak Zack lássa.
- Jól van! Ez azért egy kicsit sok. - fakadt ki Brigi. - Nem hiszem el, hogy ez így rendben van. Láttam milyen állapotban volt. Egy röpke hónap nem elég ahhoz, hogy újra egész legyen! - magyarázott. A szívem hevesebben kezdett verni. Felállt a székéről, közelebb lépett hozzám és széttárta a karjait. Mindössze két lépés választott el minket egymástól.
Harry. Nem láttam, mert a hátam mögötti konyhapultnak támaszkodott. De tudtam, hogy ott van. Ott áll, figyel és csak arra vár, hogy mindent elmondjak. De ha térdre kényszerít egy korbáccsal, akkor sem mondok semmit.
Hátra néztem. Talán kissé hevesen. De kezdett eluralkodni rajtam az ideg. Harry olyan nyomást gyakorolt rám amire nem számítottam. A srácok jelenléte sem segített.
Mondd el. - szól Harry dörmögő, bársonyos hangja.
Nem lehet. - gondolom. Tudom, hogy hallja, még ha ki sem mondom.
- Nem kell elmennem vele. - javasolta Justin Briginek. Visszafordultam. És mire Justin szemébe néztem Harry ott állt a háta mögött.
Tudatnod kell vele.
- De! - szakítottam félbe a beszélgetést éles hangon.
Tudnia kell.
- Nem! - ordítottam Harry-re. Nem haragosan, inkább kétségbeesetten.
- Nóri...- kezdte Brigi és a kezét nyugtatón a vállamra tette. De ellöktem. Az érintésétől csak még nagyobb lett a bűntudatom.
- Eljön velem, és kész! - a kezem remegni kezdett. Az arcom égni. A szívem még hevesebben verni. Harry közelebb lépett Justinhoz.
Ha annyira szereted, nem hazudsz neki. El kell mondanod.
- Nem! Soha! Nem bántom..! - fakadtam ki újból.
- Nóri, cssss! - csitított Liam. Lassan lépkedett felém.
Úgy éreztem magam, mintha egyedül lennék. Egyedül állnék a csatatér közepén, amelynek egyik oldalán Harry áll, másik oldalon Brigi, a fiúk és a gyerekek. Zack csak egy néző volt. Nem tett semmit az ellen, hogy rosszabbá, esetleg jobbá tegye a kialakult helyzetet.
- De én azt akarom, hogy velem gyere...- mondtam elhaló hangon.
- Nóri...- Liam odaállt elém, forró arcom két keze közzé fogta. - Semmi baj. Nem kell semmi olyasmit tenned amit nem akarsz.-mondta lassan.
- Nem kell lassítva beszélni. Még mindig beszélem a nyelvet. - mondtam. Nagyot sóhajtott, majd szorosan magához ölelt. Befészkeltem magam a karjaiba, és hozzábújtam. Egy újabb sóhaj hagyta el a száját, és kissé leeresztett..megkönnyebbült.
- Mit csináltál vele? - kérdezte Zayn.
- Azt én is szeretném tudni. - mondta Lou. Nem láttam őket. De úgy képzeltem, hogy vele szemben állhatnak, mert a hang Zack irányából jött.
- Liam - suttogtam. Könnyek szöktek a szemembe. Tudtam, hogy ezt csak Ő hallja.
- Igen? - súgott vissza.
- Tudsz titkot tartani, ugye?
- Igen.
- Van valami, amit nem mondhatok el. De a lényeg, hogy tarts ki mellettem. Állj az oldalamra. Mond, hogy Zack nem tett semmit.
- Mi?! - nézett a szemembe.
- Cssss. - kérlelve pillantottam fel rá.
- De Nórten..Nóri...- kezdett bele esdeklőn. Nórtenilla? Tényleg ennyire hasonlítanék régi önmagamra?
- Tedd meg nekem, hogy nem mondod el...kérlek. Kérlek szépen! Ha elmondod nekik, úgy fognak reagálni, mint te... Kérlek állj ki mellettem..
- Persze.
-..és mond azt hogy Zack csak segített rajtam.-könyörögtem és visszafeküdtem Liam mellkasára.
Mindenki egyszerre kiabált. Ordítottak. Nem is értettem, hogy mit mondanak. Liam szívverésére koncentráltam. Számolni kezdtem, hátha eltereli a figyelmemet. De ekkor elszakadt tőlem.
- Bieber! - órdította. Csak másodpercekkel később nyitottam ki a szememet...
Justin Zack nyakát szorongatta, miközben a srácok megpróbálták letépni róla. Harry ekkor már Zack mögött állt. Matty, Lou és Liam azon ügyködtek, hogy leszedjék Justint a dilidokiról. Harry azzal a kacér, féloldalas mosollyal dicsérte Justint. Most nem az volt a célja, hogy bárkit elcsábítson, de engem sikerült. Csak álltam, és néztem ahogy a fény áramlik a háta mögötti ablakon és hátulról megvilágítja.
- Menjünk innen. - jött oda Brigi.
- Kereszt anyu, menjünk. - noszogatott Sky.
- Hallod? - kérdezte Brii.
- Húgi, nem kell ezt nézned. Menjünk. - fogta meg a kezemet Zayn.
- Justin nélkül sehova. - jelentettem ki.
- Oké, de ahogy elnézem most nem ér rá. - noszogatott tovább Zayn.
Ne menj sehova. - szól Harry.
Felé néztem.
- Nóri! Az Isten szerelmére! Hagyd már! - Zayn az ujjait szorosan a csuklom köré fonta.
- Nem! - kirántottam a kezemet az övéből. Odarohantam az őrjöngő Justin-hoz, és beszélni kezdtem neki. -Nem tett semmit. Csak jót akar. Ugye nem fogod bántani? Ugye nem? Ugye megteszed nekem? A kedvemért? Értem? - suttogtam. A kezemet a mellkasára fektettem. Lassan felegyenesedett és leengedte a kezét, amit Liam és Louis szorongatott. A válla már kevésbé feszült meg.-Justin... Kérlek... Csak..csak jót akar..- sutyorogtam tovább, így még jobban leeresztett. A szemem sarkából láttam ahogy Liam fintorog.
- De...Te..annyira..-nyöszörgött.
- Csak gyere velem.
- Nem.
- De.. De...Miért..?-a könnyek újra felgyülemlettek könyörgő szemeimben. A fenébe! Nehogy elbőgd magad..
Ne sírj... Csak ne sírj. - súgja Harry a vállam fölött.
Köztük álltam. Az enyémek voltak. Ők ..
- Ha most elmegyek veled, nem fogom kibírni amikor elmész azzal a szeméttel. Nem akarom végignézni, érted? Inkább menj Brigivel. És ígérem, hogy mire visszajössz itt se leszek...
Liam és Lou időközben elengedték. Liam a vállára rakta a kezét, és hátrébb húzta. Justin arrébb lépett kettőt, majd Liam engem gyengéden előrébb tolt, Justin-hoz. Megállt Zack előtt és ellentmondást nem tűrően bámult rá.
- Állj fel. - mondta. Zack csak bámulta hatalmas szemekkel. - Állj fel!
- Oké, oké! Nyugi haver. - állt talpra a doki kezét maga elé tartva.
- És most tűnj el. - mutatott Liam a bejárat felé.
- Pazar...- forgatta a szemét. - Nóri. - biccentett az ajtó felé. Előre léptem egyet, mire Justin visszatartott a vállamnál fogva. Louis azonnal megfogta a kezemet, Liam pedig kirakta elém a karját.
- Nóri nem megy sehová. - mondta Liam.
- Liam...- mondta halkan.
- Nem, Nóri! Megígértem hogy nem teszem, és úgy is lesz. De el nem vihet. Nem tudom hogy milyen dilibogyókkal tömi a fejed, de többet nem kaphatsz!
- Akkor is legyén ilyen heves, ha a kezed közt fog meghalni! - tromfolt rá Zack.
Liam Louis-ra és Justin-ra nézett, jóval a vállam fölött. Bólintott és már csak azt vettem észre hogy Justin mellkasára fektetem az arcom. Louis eltűnt. A következőkben kiabálás és ajtócsapkodás volt, amit már csak fél fülel hallottam, mert Brigire koncentráltam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése