48.fejezet/2

Nóri szemszöge*
Hiányzott a gitárom. Unatkoztam. Tehetlen voltam. Harry sem szólt egy szót sem. Mintha duzzogott volna. Csak ült mellettem, miközben a párnát a fejem alá gyűrve bámúltam. Komoran meredt maga elé. Nem bírtam. Ügy éreztem, hogy mondanom kell valamit, mert megpusztulok.
-Mi bajod?-kérdeztem halkan végül. Valami nyomte a szívét, látszott rajta. De abban is biztos voltam, hogy nem fogja önként a tudtomra adni.
-Te.-jelentette ki másodpercek múlva.
-Mit csináltam már megint?-forgattam a szememet, és éreztem ahogy a homlokom ráncbaszalad.
-Semmit.
-Azon kivűl?
Természetesen nem válaszolt. Míj meglepő... Tudni akartam,meg nem is. Tudni akartam, mert akkor talán kiküszöbölhetem a csorbát. És nem akartam tudni,mert nem akartam csalódni...magamban. Újra meg újra. Elég rossz érzés tud lenni egy idő után..
-Nem is kérdezősködsz?-mondta kimért, közömbös hangon.
-Kéne?
-Szoktál.
-De unom. Ha el akarod mondani, elmonhatod anélkül, hogy harapófogóval kellene kihúzznom belölled a szavakat.-arra tippeltem, hogy az ezután következő néhány csendes percben megpróbálja összeszedni a szavakat. És igazam lett..
-Te...és Justin.-modta percek múlva. Nem lepett meg. Tudtam, hogy féltékeny, de azt hittem, hogy azon már túlvagyunk.
-Elmondtam egymillió egyszer..de ha szeretnéd elmondom még százszor.-mély levegőt vettem.-Justin. Csak. A. Haverom.
-Jobban szereted mint egy havert.-jelentette ki. Egyszer sem volt hajlandó rámnézni. Elég zavaró volt, de nem akartam még ezt is a szemére hányni. Csak olaj lenne a tűzre.
-Igen.-hangzott a válasz a számból, majd elagytam a szobát. Becsuktam magam mögött az ajtót, megfordultam és az ijedtségtől megtorpantam. Harry ott állt előttem, és a frászt hozta rám.
-Mit csinált jobban, mint én?-kérdezte dörmögve. Zöld szemei lenéztek rám, és az enyémbe fúrodtak.
-Semmit. Nálad senki nem csinál jobban semmit.-megindultam a födszint felé, de ismét utamat állta. Nem hagyta, hogy kikerüljem, hiába lépkedtem jobbra-balra.
-Akkor?-kérdezte élesen.
-Mit akkor?-vágtam vissza zavartan.
-Milye van neki, ami nekem nincs?
-Harry, hagyjál már.-megpróbáltam kikerülni. De nem ment.
-Milye?!
-Semmilye! Senki nem tud olyan lenni mint te...voltál.-hajtottam le a fejem. Most elengedett, én pedig lehajtott fejjel ballagtam le a konyhába. Elkullogtam a telefonig, majd bepötyögtem a rendőrkapitányság számát.
Néhány búgás után egy segítőkész férfi vette fel. Megadtam az általam keresett férfi adatait, mint pl. a nevét. Majd várnom kellett pár percet.
-Szia, Nóri vagyok.-mondtam óvatosan. Nem szerettem volna megíjeszteni, ennek ellenére mégis kikelt magából.
-Nóri! Te vagy az?! Hogy lehet ez?!
-Nem vagyok süket. Csak kicsit agybajos.-mosolyodtam el.-Figyu...csak azt szeretném kérdezni, hogy kölcsön vehetem-e a régi gitárt? Ami a szobádban van?-nem is tudtam igazán, hogy hogy is kellne feltennem ezt a kérdést. Tudom, hogy Niall-nek is a mindene a gitárja. Amit teljesen meg tudok érteni. És azt is meg tudom érteni ha nemet mond. Én sem szívesen adom oda bárkinek is.
-Ott vagytok nálunk?
-Nem. Itt a ...bandalakban.
-A régi lakásban?
-Ahan.
-Hát...ami azt illeti, azt inkább szeretném, ha ott maradna. De a padláson találsz egyet.-mondta kedvesen. Nekem teljesen mindegy volt, hogy milyen. Csak gitár legyen, amin játszhatok.
-Hol? A padláson?-kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.
-Ja.
-Oké.
-Hogy vagy? Mi van veled? Ugye már nem szomorkodsz?
-Megvagyok. Mondjuk az kicsit kiakaszt, hogy itt lógok a srácok nyakán. Tudom, hogy teher vagyok.. De nem tehetek ellene... Ugye, hamar visszajössz?-tereltem. Ne akartam elkezdni nyafogni. Elég furán nézett volna ki. Elvégre ő van börtönbe...
-Hát...ami azt illeti..Brigin múlik... Azon, hogy mit mond.-kissé csalódott volt.
-Miért múlik rajta?
-Ő volt az akit...tudod...bántottam.-mintha kihalt volna belölle minden. Minden olyan érzés aminek az imént, az üdvözlésemnél hangot adott.
-Akkor tuti itt leszel.
-Nem. Nem hiszem. Ezt még Ő sem tudná megbocsájtani.-reményvesztett hangjától végig futott rajtam a hideg.
-Ne csináld!-biztattam talán kissé hangosan.
-De csinálom. Mégis miért tenne ilyet?
-Egyrészt miattad, másrészt meg maga miatt. Ja meg Sky miatt is. Nem fog a hűvösre juttatni.-Eddig nagyon sok mindenben nem voltam biztos. De ebben igen. Ismerem Brigit. Hülye lenne, ha hagyná bent rohadni Niall-t. Attól is mindig ki volt akadva ha engem előzetesben látott, nem hogy Niall-t! Tudom, hogy most nagyon szenved. Nagyon szenvednek mintketten. És Brigi lassan összeomlik.
-Figyelj, Törpilla...most mennem kell.
-Mi? Miért?
-Lejárt az idő.
-Ne már!
-Jó éjt!
-Figyu...Gyorsan... Még csak annyit, hogy... Vigyázz odabent. Nem tudom mi lenne velem nélküled. Komolyan. És a srácok...Brigi...Sky és Matty...a családod...mi...már nagyon...aggódunk.-próbáltam sietni, de a szavak nem akartak a számra jönni.
-Nagyon hiányzól te is, és a többiek is. Bár csak megölelgethetnélek titeket! Mond meg a többieknek, hogy szeretem őket.... És téged is. Próbáld összeszedni magad. Matty-ért... Viszlát, Törpike!-köszönt el szomorúan. Rossz volt hallni mindezt. Nem azt, hogy szeret minket. Hanem azt, hogy mind-e mögött mi van: egy szenvedő ember.
-Oké...Szia...
A vonal megszakadt, a szívemmel együtt. Elgondolkodva ültem fel a konyhapúltra. Harry az asztalnak támaszkodott és felém fordúlt.
-Szenved. Szereted. De meglepő. És neki sem mondtad el.
-Tudom...-forgattam a szememet.-De... Nem fogok senkinek semmit mondani. Nem vagyok elég kegyetlen....
-Penge élen táncolsz. Ha nem vigyázól neked annyi.
-És? Ha Ők jól vannak, akkor nem érdekel...
-Én is hánykódom.
-Igen, azt is tudom, hogy szenvedsz. De nyugodj meg. Egy ideig úgy sem fogok visszamenni.... Mert nem fogok mindent elmondani. Főleg nem Liam-nek. Ő olyan...szeretnivaló. Nem törhetem össze.
-De én persze nem érdekellek.
-Csak várj nyugodtan... A srácokon mulik, meg Justin-on...
-Justin-on! Mindeig minden tőlle függ!-fakadt ki. A szemeit az enyémbe mélyesztette, ellökte magàt az asztaltól és felháborodva lépett közelebb.
-Jaj, ne rinyálj már. Justin csak haver....
-Persze.Mégis lefeküdtél vele.
-Mert, szeretem. Nem annyira mint téged, de jobban mint egy havert. Azt hiszem...
Összezavarodtam. Kezdtem ismét elveszíteni az irányítást. De nem tehettem. Tartanom kellett magamat. Megígértem Niall-nek. Mélyet sóhajtottam, majd elindultam felfelé, hogy előkeressem azt a bizonyos gitárt. De a lépcsőn belebotlonttam egy alvó Brigibe. A falnak tamásztott fejjel aludt a lépcsőn. Óvatosan felkeltettem, majd felgardíroztam a szobájába. És elindultam a "keressünkgitárt" hadjáratra....