49.fejezet

Brigi szemszöge*
Reggel Nóri gitározása keltett. Nem zavart. Igazából nagyon megnyugtató volt, ahogy tompán átszűrődött a dal. A dal, ami a fiúk utolsó albumáról, a Midnight Memories-ről volt. Ahogy lassan eljutott a tudatomig, hogy mi is ez a dal, amolyan doppingszerként hatott rám. Elég nyugtalan voltam már így is. Aztán mikor harmadjára énekelte a refrént, kimásztam az ágyból és lezuhanyoztam.
You and I...
De a dal csak egyere szólt a fejembe. Mintha kergetett volna. A forró víz sem mosta ki a fejemből az ismerős hangzást. A megnyugtató hangulatot árasztó dal, kezdett elhatalmasodni minden más gondolat felett.
És rájöttem: nem menekülhetek. Így is tettem, persze csak miután felöltöztem. Kinyitottam a szobaajtót, hogy jobban halljam. De nem hallottam semmit. Felvontam a szemöldökömet, majd hunyorogva indultam lefelé a lépcsőn.
-Odafent volt. Nem is tudom mikor láttam utóljára.-magyarázta Nóri Justinnak, amikor beléptem. Csak ketten voltak a konyhában. Nóri háttal állt nekem, így csak akkor vett észre amikor feltünt neki, hogy Justin elnéz a válla fölött, nem figyel rá és egyenesen engem bámúl.-Oh, szia!-üdvözölt vidám barátnőm.
-Sziasztok..-mondtam dörmögős reggeli hangon.-Hol vannak a többiek?-kérdeztem körbepillantva. A dal még mindig ott motoszkált a fejemben. De ha beszéltem, a hangok elnyomták azt, így pár másodpercig tudtam másra is koncentrálni.
-Zayn és Liam elmemtek...kikapcsolódni.-mondta Justin "szerényen".
-Hol van az a bizonyos kikapcsolódni?-kérdeztem vissza és leültem velük szembe az egyik bárszékre.
-Passz. Nem mondtak többet.
-Matty? Sky?
-Még fent vannak. Alszanak.-mondta Nóri.-Én is el akarok menni.-jelentette be, kis fáziskéséssel.
-Hova?-néztem rá. Justin-nal jelentőség teljes pillantást váltottunk, amiből azonnal rájöttem, hogy neki sem tetszik az ötlet.
-Nem tudom. "Kikapcsolódni".-vont vállat.
-Nem lehet.-szögeztem le egész egyszerűen fogalmazva.-Ma elmegyek. Bemegyek Niall-höz.-gondolkodtam egy pillanatig.
Nem bizhatom a srácokra. Még csak gyerekek. Justin-ra pedig nem akarom. Pedig ő az egyetlen esélyem. Biznom kell benne... A francba... Reméltem, hogy soha nem jön el ez a pillanat...de segítséget kell kérnem..Bieber-től.
-Justin addig itt lesz veled.-közöltem Nórival.
Justin zavartan pislogott rám. Nem tudta elhinni. Nem is akarta elhinni. Még én is hallottam,hogy milyen furcsám hangzik az én számból..
-Oké.-vigyorgott Nóri.
-Csinálok valami reggelit.-mondtam.
*
Mi lenne a legmegfelelőbb ruha? Nem mehetek kihívóan. Nem öltözhetek ki, de nem lehetek alulöltözött sem.-agyaltam a szekrény előtt állva. Végül egy farmernél és egy kapucnis pulcsinál maradva, lófarokba kötött hajjal ibdultam neki.
A kocsiba szólt a zene.
You and I...
Folyamatosan erre koncentráltam. Próbáltam elnyomni az izgalmamat, elvégre eddig minden mást elnyomott, akkor most miért nem?
*
Azt gondolná az ember, hogy van még idő felkészülnie mindenre. Aztán az utolsó percekben rájön, hogy nem így kellett volna. El kelletg volna kezdeni a tréninget. De vannak dolgok amikre nem lehet felkészülni. Egy családtag elvesztése... Egy barát/testvér elvesztése... Egy szerelem elvesztése... Mutasd meg, hogy hogy kell minderre felkészülni és én megteszem!
De nem lehet. Mert nem tudod mikor jön el.
Én viszont pontosan tudtam mikor jön el ez a nap. De nem vagyok felkészüve. Érzem, tudom, akarom. De valami nem enged. Valami, ami nem hagyja hogy nyugodt szívvel járjam végig a kopár folyosókat. És már a dal sincs velem... Már nem tud elnyomni semmit... Semmit.
Ahogy egy örrel az oldalamon várakoztam a folyosón, elgondolkoztam, hogy miért nem mentünk még be. De nem tartottam érdekesnek amíg egy kis "csini", színes ruciban ki nem lépett az a csajszi akivel a múltkor Niall-t láttam.. Most viszont alúlöltözöttnek és bénának éreztem magam. És persze egy vad amazonnak is, aki bármelyik pillanatban támadhat. Rám se nézett, de ennek ellenére ott ült az a piszkos mosoly azon a rusnya képén..
Felszaladt bennem a pumpa. Engedjenek be!
-Parancsoljon.-nyitotta ki előttem az ajtót az őr.
-Köszönöm.-bólintottam majd bementem.
Ott ült a kopár szobában melynek közepén egy asztal volt, két székkel. Hatalmas kék szemei rámeredtek és visszaült a székre. Távozni készülhetett. Megleptem. Nagyon. Végignézett rajtam, ahogy lassan közelebb mentem és leültem a székemre. Az ideg rohangált a testemben. Az a nőcske...
-Szia.-jelentettem ki közömbösen. Holott egy cseppet sem volt az.
-Brigi...Szerel...-nem fejezte be. Rázni kezdtem a fejem mire abbahagyta.
-Miért volt itt?-kérdeztem. A hangom élettelenebb volt mint valaha.
Ha ez "nő" itt volt, akkor biztos nem lehet közömbös számára.
-Nem tudom. Csak bejött. De kit érdekel? Engem nem. Itt vagy Te. Mesélj el mimdent ami az elmúlt egy hónapban történt.-megfogta az asztalon pihenő kezeimet, de kihúzztam az övéiből. Nem fogdosson azzal a kézzel, amivel a prostiját simogatta..
-Hát...-kezdtem bele. Nem akartam veszekedni. Elvégre most találkoztunk. Egy hónapja még csak nem is láttam.. És a vele kapcsolatos utolsó emlékem nem valami kellemes. Úgy döntöttem, hogy inkább beszélgetek vele, hogy ne úgy kelljen elvállnunk mint legutóbb.-Kórházba kerültem. Ott volt egy kis zűr. Nórit elvitték, gumiszobába zárták. Engem kezeltek, még szedem a gyógyszereket, de már jól vagyok. Matty és Sky nagyon jól megvannak a körülményekhez képest. Jó támaszt nyújtanak egymásnak. Liam és Zayn nagyon sokat segítenek. Most elmentek. Buliznak egyet, vagy mi.
-Várj egy percet. Az este beszéltem Nórival. Azt mondta a bandalakban vagytok. Vagy csak totál becsavarodott?
-Nem. Tényleg ott vagyunk. Zack, a dilidoki, elhozta hozzánk látogatóba. Ott volt egy kissebb bunyó. Justin majdnem megfolytotta Zack-et. Liam majdnem lecsapta, Zayn meg majdnem halálra verte.-magyaráztam.
-De miért?
-Mert csinált valamit Nórival. Valamit amitől újra "17" lett.
-És?
-És?-zavarodtam össze. Úgy látszik nem emlékszik rá, hogy mennyit szendvedtünk miatta....-Te komolyan nem tartanád furcsának, ha egy majd 40 éves nő félmeztelen, pajkos tinilány módra, happy-n rohangálna körülötted?
-Hát..
-Ja meg van valami olyasmi...hogy a teste hőmérsékelete...sokkal magasabb. Folyamatosan azt hiszem hogy lázas, közben meg teljesen normális.
Niall rágódott a hallottakan. Nem tudom...talán... Ki kellett volna hagynom ezt a részt. Vagy talán bele se kellett volna kezdenem.
-Megtaláta a gitárját?-kérdezte néhány perc múlva.
-Az az övé?-kérdeztem furcsálva.
-Igen. Annó, mikor ideköltöztetek akkor karácsonyra kapott tőlem egyet, ezt pedig elraktam. Nekem is megvan még az első, így az ő kis törpe, "Bieber" matricás, fényes gitárját is elraktam...