50.fejezet

Brigi szemszöge*
Talán mégis létezik a boldogság?
Hát.. Minden esetre, nem kaptam belölle túl sokat az elmúlt időszakban. De vannak pillanatok, amiért igenis érdemes élnem, harcolnom, mégha csak a enyhe esélyt látok is arra, hogy valami jó történjen velem. De ez a kis enyhe bájcsevej Niall-el segített meglátnom azokat a dolgokat, amik egykor sosem kerülték el a figyelmemet, most pedig észre sem veszem őket.
Mint például: a rengeteg kérdés, ami a gondoskodásra utal. Hogy Niall igenes törödik velünk, annak ellenére, hogy teljesen megváltozott. A rengeteg kérdés, aminek alanya többinyire Skyler, Matty, Zayn, Louis, Liam és Én. A rengeteg kérdés, aminek a válasza minding a lelki állapotomat tükrözi. És mindig úgy válogatja a szavakat, hogy a válaszból még csak ki se maradhasson a véleményem.
Szeret minket. Segítenem kell neki. Az utóbbi teljesen egyértelmű volt, ahogy az előbbi is. Csak éppen... Mostanában nem vállalta ilyen nyíltan. De nem is baj.
Nem az a lényeg, hogy ezerszer elmondja mennyire szeret. Hanem az, hogy ezerszer kimutassa szavak nélkül.
Lejárt az időm, az őr az ajtóban várt. De valahogy nem mozdultak a lábaim. Nem akartam elhagyni Őt. Mert most Ő volt. Nem kábította el sem az alkohol, sem a drogok. Csak beszélt, kérdezett, és válaszolt.
De fel kellett állnom. Niall hamarabb kapcsolt, mint én. Ott állt mellettem. Kifordúltam a széken, és csak bámúltam felfelé. Bámúltam az arcát, a tekintetét, ami ugyanúgy nézett le rám, mint egykor, régen. Megdöbbentem és lehajtottam a fejem.
-Nem soká hazamegyek.-megfogta a kezemet, hátrébb lépett és felálltam.
-Úgylegyen.-mondtam ki leegyszerűsítve az érzéseimet. Szorosan a nyakam köré fonta a karjait, és kis fáziskéséssel, de én is hozzábújtam.
-A te dolgod az, hogy odafigyelj a családra. Tartsd össze őket.-kissé eltólt magától, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam egyet, és folytatta.-Egyszerre csak egy dologra kell figyelned...-mély lélegzetet vett. Nagyot nyelt és lehunyta a szemét. Egy darabig rákcsálta az ajkait, majd egy hatalmas sóhaj kiséretében kinyitotta a szemét.-Nehezemre esik ezt mondanom. Sőt. Megőrít. De ez az egy dolog...most Nóri. Össze kell kaparnod. És ami legrosszabb. Nem lehetek most veled.
A szemem könnybelábadt. Egy szót sem tudtam szólni. Bólintottam, hogy megértettem, majd ismét hozzábújtam. Most nem ölelt olyan szorosan. Így én is hamarabb elengedtem. Egy utolsó, jelentőségteljes pillantást vetettünk egymástra, majd lehajtott fejjel kivonultam.
Késő délutáni órákban a rádió mindig gagyi, ezeréves popszámokat nyom, éppen ezért, amint beültm az ülésre, becsatoltam magam, ki is kapcsoltam, hogy ne szóljon feleslegesen.
Csak most jöttem rá. Niall tekintetéből, abból, hogy milyen fájdalmas ez neki.. Nóri már nem húzza sokáig. Niall kevesebbet tud a dologról. Az aprócska részletek, a felesleges infók nem ködösítik el az agyát. Hamarabb rájött, mint én pedig csak egy éjszaka állt a rendelkezésére. Olyan érzés mintha közeledne az apokalipszis. Elveszítettem egy barátomat, akit a bátyjámnak is nevezhetnék. Elveszítem a szerelmemet. Ès most elveszítem azt, akit szintén testvéremnek nevezhetnék. Mi ez?! Mi jön még?! Ki lesz a következő?! Skyler, vagy talán Matty?! Lou, Liam vagy esetleg Zayn?!
Nyugi, ne agyalj ezen. Nyugi.-próbáltam visszanyerni a lelki békémet parkolás közben. Úgy döntöttem, ha már úgyis erre járok, bevásárolok.
Hogy is gondoltam, hogy ez majd olyan simán megy...? A pénztárnál egy dagi, szakállas paparazzi megállított. És feltette azokat az irritáló kérdéseket.
-Hogy bírta elviselni, hogy Harry meghalt?-kérdezte. Épp a szatyorba pakoltam, a pénztáros nő meg szinte lefagyott.
-Hagyja figyelmen kívül.-legyintettem, és a keze újra járni kezdett.
-Lelkileg összeomlott, vagy Nóri segítette önt?-kérdezősködött a szőrös, dagi, kamerás törpe.
-Csak kopjon le.-utasítottam, de a vaku egyre csak villogott.
-169.21£.-mondta a pénztáros.
-Paracsoljon.-megkaptam a visszajárót, majd el is viharzottam.
-És ha már itt járunk, igaz hogy Nóri rákos?-megtorpantam és hitettlenkedve néztem a törpét.
-Mi?
-Rákos. Vagy nem?
-Nem.-ráztam a fejem és újra megindúltam.
-De valami betegsége van. Talán összeomlott Harry halála miatt?-egészen a kocsimig követett. De nem törődtem vele. Beraktam a hátsó ülésre a két zacskó frissen vásárolt kaját, majd beülni készültem.
-Nézze. Erről sem én, és senki más nem fog nyilatkozni.-azzal magamra csuktam az ajtót és elhajtottam.
De legalább egyedül volt. Na nem mintha ez sokat segített volna a helyzeten. A kérdései így is szíven szúrtak.
Förtelmes bűz csapta meg az orromat, ahogy beléptm az ajtón. Alkohol. Berontottam a konyhába, és csak azt láttam, ahogy a fiúk, névszerint Matthew, Liam, Louis és Zayn, elterülnek a részegségtől.
-Ez mi?-kérdeztem és lepakoltam a konyhapúltra. Kissé kezdet besötétedni így felkapcsoltam a villanyt. Megcsilant az asztallapra borított ital, amit elkezdtem feltörölni.
-Hát..mi csak..beszélgettünk.-mondta Zayn.-Nyugi.
-Jó, jó, persze.-forgattam a szemem. Matty felé fordultam.-Matthew, hol van... Teszed le!-épp meg akartam tudakolni, hogy hol van Nóri és Sky, amikor az elsőt szippantotta a...füves cigiből.
-Most mi van?-kérdezte. Kikaptam a kezéből, ledobtam a földre és széttiportam.
-Az van, hogy ha már a fiúk be vannak b*szva, akkor te figyelsz anyádra meg Skyler-re!
-Most miért üvöltesz?-kérdezte.
-Mert azt hittem, hogy benned megbízhatok annyira, hogy vigyázol rájuk!-elgondolkoztam egy perce.-Ugye, Nórinak nem adtatok semmit? Ugye nem?
-Nem...
-Persze, hogy nem.-vágott közbe Zayn.-Hogy gondoltad? Tudhatnád, hogy akár milyen segg részeg is vagyok, ne hozom közelebb a halálához.-ők is rájöttek.
Igaza volt Zayn-nek. Tudhattam volna, hogy ha senki más nem, akkor ő oda fog figyelni rá.
-Bocs, Zayn...-újra Matty-re koncentráltam.-Ha még egyszer meglátom, a seggedbe dugom. Honnan szetted?!
-Kaptam.-mondta flegmán, de nem lepett meg. Tudtam, hogy így fog válaszolni.
-Kitől?
-Egy haveromtól.
-Justin adta, mi?-nem válaszolt, így igennek tekintettem.-Hát akkor jegyezd meg szépen,-közelebb hajóltam hozzá.- ide többet Bieber be nem teszi a lábát.
-Anyuék fent vannak.-hangzott a válasz. Szép kis terelés..de bevált.
Szótlanul felballagtam az emeltre. Bementem Harry szobájába, de teljesen üres volt. Átmentem a Niall-ébe, és ott üldögélt Sky, a laptopjával.
-Szia, kicsim.-ültem le mellé.
-Szia, anyu.-mosolygott rám, majd megölelt.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kibontakozva az ölelésből, a monitort fürkészve.
-Logannel chatelek.-vigyorgott.
-Ahan.. Szóval akkor ne olvassam el?-kérdeztem huncutkodva, miután beleolvastam.
-Anya.-bökött oldalba kuncogva.
-Jól van. Akkor mond meg, hogy hol van keresztanyu.
-Sok volt neki amit a fiúk művelnek. Nem bírta volna. Kísértésbe esett, így vesz egy forró zuhanyt.
-Akkor inkább békén hagyom.-csendben ültünk egy percig, csak Sky gépelése hallatszott.-Melyik fürdőben van?
-A keresztapujéba. Miért?
-Azt nem használta senki egy ideje. Viszek be törölközőt.-azzal feltápászkodtam az ágyról.
-Ez elég béna kifogás. Azt is mondhattad volna, hogy "lekopok, nem zavarok, mert tudom, hogy kínosan érzed magad."-mondta Skyler.
-Mindegy.-vontam vállat.-De egy törölközőt tényleg vinnem kell.
Esküszöm, hogy nem szándékos volt. De láttam. Annak ellenére, hogy azt kivánom, bár elkerűlte volna a figyelmemet.
Nóri a zuhany alatt állt, a fülke ajtaja pedig nem volt teljesen elhúzva. A gőzfelhőn keresztűl is tökéletesen kivehető volt. Háttal állt nekem, a háta pedig tele sebekkel, hegekkel és égesnyomokkal. Borzalmasan nézett ki. Még a látványa is fájdalmas volt. Hát akkor neki milyen lehetett... Mintha egy bőrréteget cibáltak volna le róla cafatokban... Elzárta a vizet, és szembe fordult velem. A bordái messziről kivehetők voltak... Ès sebesek. Az alsó lengőbordái körül ugyanolyan sebek voltak mint a hátán.
A légzése gyorsúlni kezdett.
-Nóri...-mondtam halkan, alig érthetően. Az arca eltorzult.
-Nagyon fáj...-nyögte könnyezve. Odarohantam hozzá és a vállára terítettem a törölközőt. Csak állt, a karjait lógatta maga mellett, az arca sápadt volt, könnyes és még mindig fájdalmas grimaszba torzúlt.
-Úr Isten...-suttogtam.-Nem lesz semmi baj. Gyere.-mondtam ezúttal rendes hangon.
-Nagyon fáj...-mondta újra.
-Csss...-kilépet a zuhany alól, majd csurom vizesen becsoszogott Hazza szobájába.
Segítettem neki felöltözni, óvatosan megtörölgettem hátát és felvette Harry egyik pólóját.
-Menjünk le.-mondtam. Elindult mellettem, a folyosón hallottam a csupasz lépteket magam mellett. Nem csattogtak. Mint egy balerina, olyan finoman közlekedett mellettem.
A konyhában, nagy meglepetésemre és örömömre rend volt. És ezt persze Skylernek köszönhettem. Mert, habár a fiúk takarítottak és Zayn csinált vacsorát, Skyler is ott volt. 100% hogy ő vette rá őket. De sajnos ott volt Nóri, és a probléma, a látvány, ami nem hagyot nyugodni.
-Srácok.-mondtam és mind rámfigyeltek.-Mutatni akarunk valamit.
-Nem. Nem szabad. Brii... Ezt nem lehet.-könyörgött mellettem lesoványodott barátnőm.
-De segíteni fognak. Legalábbis remélem.
-Nem! Kérlek. Ne csináld.-sírt.
-De fájdalmaid vannak, Nóri!-mondtam határozott hangon. Bár megengedhettem volna magamnak, hogy fejet hajtok az akaratának, de nem olyan időket élünk.-Fordulj meg.-mondtam halkan. Feljebb húztam a pólóját.
-Szent sz*r...-suttogta Skyler és odaszaladt hozzánk.
-Anya...-mondta Matty.
-Ez mi?-kérdezte Louis. Nóri megfordult, a poló széle kicsúszott a kezemből és újra elfedte a testét. Felszisszent ahogy az anyag érintkezett a bőrével.
-Lou, segíts.-sírt és közelebb lépett. Louis a közre fogta Nórit, hogy magához húzzhassa és megölelhesse, de a törpe lány ismét felszisszent. Lou felhúzta a pólót rajta, mellalá, és elképedve bámúlta. Zavartan pislogott, majd a lehető leggyorsabban, de legóvatosabban leengedte a felsőt.
-Nem tudok.-mondta.
-Zayn?-sírt Nóri. De Zayn nem válaszolt.-Nagyon fáj...-közelebb lépkedett a bátyjához, de az csak megrázta a fejét.
-Ha tudnám mi ez, segítenék. De én sem tudok.-mondta Zayn és Nórit a mellkasára húzzta...
-Nagyon fáj...-zokogott tovább a mi kis sebzett vadunk. És lassan elveszítettem minden  önuralmamat..

Kedves olvasók!
Ismét elmondjuk, hogy nem magunknak írjuk a blogot. Nektek. A tietek. És rengeteg időt elvesz, hogy kitaláljunk egy új fejezetet, alkossunk valamit a semmiből. Szóval...örülnénk, ha kommentelnétek, mert ha nem...akkor sajnos a We Are Not Afraid -Twenty Years Later bezárja kapuit. Legalábbis részemről. xXNóriXx