47.fejezet

Brigi szemszöge*

Elegem van! Elegem van az egész, nyomorult, életnek nevezett valamiből! Mindig csak egyre rosszabb és rosszabb lesz .. Persze, nem bánom, hogy Nóri itt van velem -velünk-, de most, hogy még azt sem tudja eldönteni, hogy Justin menjen-e vele Harry-hez vagy nem, és csak azt hajtogatja, hogy "Nem! De! Nem! De!", még úgy se tudom hogy mit kezdjek vele. Eddig se voltam biztos benne, de legalább eltudott dönteni rém egyszerű dolgokat. És arról nem is beszélve, hogy keresztül húzta a számításaimat. Azt hittem, hogy a mai nap végére lesz valami infóm Nóriról -akár jó, akár rossz-, és letudhatom. Aztán pedig koncentrálhattam volna Niall-re. De most ugyan ott vagyok, ahol két nappal ezelőtt: egyszerre ordítanak a fejemben.
Jó gyerekek módjára ültek a konyhában a többiek, és azt figyelték ahogy idegbetegen rohangálok fel-alá.
- Jól van... Akkor most..-dúrtam a hajamba. Szembe fordultam a srácokkal, de nem tudtam rájuk nézni.-Fogalmam sincs,hogy mit tegyünk...- vallottam be kétségbeesve, és leengedtem a kezemet magam mellé.
- Miért? Tennünk kellene valamit?-kérdezte Liam.
- Hát...egyszer vissza kell vinnünk.-mutattam Nórira, aki hevesen rázni kezdte a fejét.
- Minek?-kérdezte Liam zavartan.
- Mert nem jó neki itt.
- Dehogy nem.
- Liam, kérlek, te is tudod, hogy ez így nincs rendben.
- De igen, így tökéletes.
- Tudom min mész most keresztül.-néztem a szemébe. A szemöldökömet ráncolva gondoltam vissza.-Én is átestem ezen. De...neki nem jó itt.-ekkor Nóri felállt és elsétált. Matthew és Justin egyszerre ugrottak fel.
- Nyugi. Nem megy el. Nem tud. Bezártam az ajtót amikor kiraktam a dilidokit. - adta tudtunkra Liam.
- Valaki menjen utána...- dünnyögte Justin és visszaült a székére.
- Majd én.-és megindultam felfelé.
Benéztem a vendégszobába, majd a fiúkéba. Harry ajtaja zárva volt. Sejthettem volna. Óvatosan kopogtam az ajtón, de nem érkezett válasz. Megforgattam a szemem, majd újra kopogtam. Semmi.
- Tudom, hogy ott vagy.-mondtam.
- Bocs.-hallatszott a válasz.
- Mi?-zavarodtam össze.
- Bocs, hogy itt vagyok.
- Jaj, ne csináld már! Csak engedj be.-könyörögtem.
- Minek?
- Mert ajtón keresztül nem valami kényelmes beszélgetni. Na, nyisd ki szépen.-ráncos szemöldökkel nyitotta ki az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre már nem volt rajta nadrág. Egy ismerős, férfi pólóban, mezitláb állt előttem.-Miért vetted le a ruhád?-kérdeztem.
- Melegem van.
- Ja. Vagy úgy.-emeltem a magasba a szemöldökömet. Beléptem és becsukta mögöttem az ajtót. A szobában félhomály uralkodott. Biccentettem az ágy felé. Megindult abba az irányba, és leült a földre. Helyet foglaltam mellette és csendben ültünk pár percig.
- Miért akarod hogy elmenjek?-kérdezte maga elé bámulva.
- Nem azt akarom,hogy elmenj. Hanem azt, hogy jó kezekben legyél.-magyaráztam. Teljesen őszinte voltam vele. Minden szó szívből jött. Ha elmenne valószínűleg rosszul érezném magam. De valamilyen szinten megnyugtató lenne biztonságba tudni.
- De ott nem vagyok jó kezekben.-mormolta az orra alatt.
- Miért?
- Itt jobb... Minden szempontból.
- De miért?
- Nem szabad megmondanom.
- Hát jó..ha nem akarod.
Hosszú csend következet. Alattomosan töltötte be a helyiség mindn szegletét. Egykor Harry uralkodott itt. Amikor a One Direction a fénykorát élte, amikor mindenki élt, senki sem ült előzetesben, és nem volt elmebeteg. Most viszont...minden olyan rossz! Nem élem túl ezt az időszakot. Már előre látom...
- Emlékszel arra amikor eltévedtünk?-mosolygott. Nóri mosolygott. Az ÉN Nórim...
Ha elveszítesz egy olyan valamit, amit normális körülmények között figyelembe se veszel..és visszakapod... Elképesztő.. Nem a mosoly a lényeg. Hanem az aki mosolyog. Aki mögötte van. Nem sűrűn láthatom ezt a valakit. De mindig örülök ha benéz hozzám..
- Igen.-kuncogtam.-Lelopták Louis cipőjét.
- Tényleg.-nevetett velem.
- Ja,és arra emlékszel amikor Zayn-ék elraboltak?-kérdeztem.
- Harry a szellőzőből mászott elő.-elgondolkodott. Mintha látná maga előtt.-És a ha kuna ma tata.-nevette el magát ismét.
- Azt hitted, hogy Hazza hallucinál.-mosolyogtam.-Neked is hiányoznak ezek? Mármint... Az egész. Ami velünk történt.
- El sem tudod képzelni mennyire...
- Hát..minden esetre van egy tippem...
Itt van. Velem ...