45.fejezet/3

Brigi szemszöge*

Hál'istennek Matthew eltakarta előlem Nórit, így csak rémesen sovány karját láttam, ami szorosan fonódott körbe a magas fiú nyakán. Behúzódtam Zack mögé amennyire csak tudtam. Nem, nem azért mert féltem. Vagyis igen, de nem Nóritól. Hanem attól, hogy újra kiborul, amint meglát. Úgy látszik, én vagyok az egyetlen aki elveszi az eszét.
De nem sikerült megmenekülnöm. Amint elengedte Matty-t, Matthew arcán egy rég nem látott mosoly ült, ahogy felém fordult. Nóri szeme összeszűkült. Oldalra dőlt, hogy lásson engem. De addigra már teljes testemmel Zack mögé bújtam. Ez sem segített. Nem tudom, hogy mit csinált vele a doki, de meglepően bátran lépkedett felém.
És ekkor néztem végig egész testén. Eddig csak az arcát figyeltem, és mivel abból kiderült, hogy rémes állapotban van, nem mertem végignézni rajta igazán. Mezítláb lépkedett felém. Vékonyka lábán csillogott a bőr, ami a szokásosnál egy-két árnyalattal barnább volt, és tökéletesen sima. Picike rövidnadrágja megbújt hatalmas, fehér pólója alatt. Csak a szára látszott. A haja lófarokba kötve. Egyik kezében egy fehér rózsa, mellette egy vörös. Óvatos lépteken kecsesen siklott felém.
Megállt Zack előtt. Felnézett a férfira, aki bólintott. És mint valami jelre, Nóri hangja hasított a levegőt...
- Szia, Brii. - mosolygott félre billentett fejjel.
Mosoly volt. De nem tetszett. Bár, tudtam, hogy igazi, őszinte mosoly, nem olyan volt mint a régi. Mintha Ő állna előttem újra, de mégse. Nóri egy furcsa változata, de nem tudtam mi olyan furcsa benne.
- Szia. - köszöntem vissza és kiléptem Zack széles vállai mögül. De viszonozni a mosolyt nem sikerült.
- Miért bujkálsz? - vonta fel egyik szemöldökét. Így még inkább hasonlított tizenéves alakjához.
- Én..csak...öö... - dadogtam.
- Mindegy. - vágott közbe határozott hangon. - Mikor indulunk? - kérdezte.
Zavartan ráncoltam a szemöldökömet. Kiléptem egy újabb lépést, és a dokira szegeztem a tekintetem. Matthew Nóri mögé állt és jelentőség teljes pillantást vetettünk egymásra, majd újra az orvos válaszára vártam.
- Oh! Tényleg! Teljesen kiment a fejemből! Megígértem Nórinak, hogy elmegyünk, és meglátogatunk titeket. Na meg Harry-hez is benéznénk. - magyarázkodott Zack. A hangja teljesen más volt. Nem az a megszokott, karót nyelt pasi állt előttem, hanem egy hétköznapi ember.
- Okéé... Beszélhetnénk? - kérdeztem. Határozott pillantást vetettem rá, hogy kissé fenyegetve érezze magát.
- Persze. - vont vállat.
Visszavonultunk a folyosóra. Kérdőn álltam előtte, ne hogy azt higgye, hogy csak szórakozom.
- Biztos, hogy ez jó ötlet?
- Igen. Tudom, mit csinálok.
- Nem úgy néz ki. Teljesen ki fog borulni, ha újra meglátja Harry sírját.
- Sokat változott az utóbbi időben. Majdnem három hét telt el azóta, amióta láttad.
- De ez akkor is sok lenne még neki.
- Nem, nem hiszem. Hagynom kell, hogy különböző ingerek hassanak rá. Mint például te és Matthew jelenléte. Különben egy agyhalott zombivá változna rövid időn belül. - ehhez nem volt hozzáfűznivalóm. Nem is tudtam volna. Elvégre Ő a doki...
- Jól van. Te tudod. De ha valami baja lesz...
- Nem lesz.
- Ajánlom. - azzal visszavonultam a kertbe.
- Na? Indulunk? - szaladt elém Nóri. Nem vagyok még ehhez hozzászokva. Még mindig annál a hátborzongató jelenségnél járok, akit utoljára láttam. Kissé hátrahőköltem, de gyorsan összekaptam magam.
- Igen, persze. De húzz valamit a lábadra. És valami melegebbet is felkaphatnál.
- Igen anya! - forgatta a szemét, és elindult befelé.
Meglepetten néztem utána. Évek óta nem halottam ezt. De most is ugyan úgy iritált. Mit csinált vele ez a csávó?! Olyan mintha újra az a 17 éves lány állna előttem, mint évekkel ezelőtt.
A hideg rázott a gondolattól. Nem sokat változott, nem komolyodott meg kellően, de mégis csak belevert a fejébe egy két dolgot az élet.
- Hát asszem...nem teljesen reménytelen. - mondta Matthew. Mellém állt és egy percig csak álltunk. Majd összenéztünk.
- Ne szóld el magad. - azzal elindultam kifelé. Matty is megindult, majd a kórház bejáratánál újra találkoztunk Nórival és Zack-kel.
Fekete, csőnadrágban és tornacipőben jelent meg Nóri, a bállókabátos Zack oldalán. Csak egy vékony bőrdzseki volt rajta. Nem értettem, de amint hozzáért a kezemhez éreztem a benne lángoló tűzet.
- Te lázas vagy. - mondtam és megtorpantam.
- Nem, nem vagyok. - ráncolta a homlokát.
- Dehogy is nem. Tűzforró a kezed. - magyaráztam.
- Nem beteg. - lépett mellé Zack. Közelebb hajolt, és suttogni kezdett. - Majd mindent elmagyarázok, ha Matthew nem hallja.
Egészen addig rágódtam rajta amíg be nem ültem a kocsiba. Aztán megpróbáltam az útra koncentrálni...


Mostanában megint cserbenhagytatok minket?! Nagyon szeretnénk ha ehhez a részhez legalább két komi jönne (természetesen a mi válaszunkon kívül). Tudjátok, hogy imádunk titeket de nagyon szeretnénk kommenteket kapni;D
xxlov you allxx