Brigi szemszöge*
Hiány. Niall. Valahogy ez a két szó kezdett egy és ugyanaz lenni. Elmondhatatlanul rossz érzés. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani amikor a vándormadarak "V" alakban hagyják el az országot, és két madár közt túl nagy a távolság. Nem tudod, hogy miért, és igazából nem is túl szembetűnő, mégis érzed, hogy valami - vagy valaki - hiányzik onnan. Jó, tudom. Ez egy elég bénácska kis hasonlat, de ha ezt el tudod képzelni 10x-es nagyításban kezded megközelíteni sejteni azt ami most bennem játszódik le.
Egy hónap után újra beléptem szeretett otthonomba Skyle-rel, Matty-vel, Louis-val, Liam-mel és Zayn-el. Minden pontosan ugyan úgy volt ahogy itt hagytam Mintha senki sem nyúlt volna semmihez. A rend rend maradt, a gyűrött takaró ugyan olyan gyűrötten volt ledobva a kanapéra. Egyedül a konyha változott. Pontosabban a konyhabútorom. De az is csak színben.
A srácok nagyon rendben voltak. A táskáimmal koslattak utánam, miközben körbejártam a földszintet. A konyha közepén sarkon fordultam, és ráncos homlokommal feléjük fordultam.
- Minden pontosan ugyan, úgy van ahogy hagytam. Szóval ..most vagy mindent restauráltatok, vagy nem tudom. - Sky a földre szegezte a tekintetét. Nem akarta megint kellemetlen helyzetbe hozni a srácokat ezért nem nézett a szemembe. Nehogy kihúzzak belőle valamit. Mert, hogy sandítanak abban 100%-ig biztos vagyok.
- Nem is voltak itthon. - Louis egyenesen a szemembe nézett. Tartotta a hátát, a többiek helyett is. Nagyon remélem, hogy a magyarázata végére nem húzom fel magam. Nem lenne szívem lecseszni. - Nálam volt mindenki.
- Ki az a mindenki? - kérdeztem teljesen higgadtan.
- Sky, Matty, Zayn és Liam.
- Megkértél, hogy vigyázzunk a srácokra, én pedig amúgy is egyedül voltam, szóval...visszaköltöztem a "bandalakba". - magyarázta Zayn.
- Danielle teljesen megértette, hogy min mész most keresztül, így nem ellenkezett amikor azt mondtam, hogy egy kis időre én is visszamegyek. Napközben pedig Ő is ott volt, Lee-vel és Logi-val. - mondta Liam.
- Ez nem is volt olyan rossz ötlet. De szólhattatok volna. - mosolyogni próbáltam. Nem azért nem ment, mert valójában nem tetszett a dolog. Folyamatosan Niall járt a fejemben.
- Menjünk oda. Ott több a hely, több a szoba. És így mindkettőtöknek lehet saját szobája. -mutogattam Sky és Matty felé, majd elindultam a bejárat felé. - És ha kijön Nóri is...
- Kiengedik? - Zayn azonnal ott termett mellettem. Kiléptem a küszöbön és félreálltam.
- Remélem. Különben Matthew-t is elvihetik. - mondtam szomorúan míg kijöttek a többiek, és bezártam az ajtót.
- Mi? Hova visznek? - fordult vissza Matty.
- A kocsiban elmagyarázom.
Bemásztunk mindannyian Louis nem kapcsolta be a rádiót pedig köztudott tény, hogy Lou csak rádió mellett tud vezetni. De most hallani akarta a mondandómat. Ahogy mindenki más is.
- Ha Nóri bent marad, vagy tartósan sérültnek nyilvánítják esetleg gyógyíthatatlannak akkor Matty-t elviszik nevelőintézetbe.
- Mi? És erről eddig miért nem tudtam? - Matthew teljesen bepánikolt. Teljesen meg tudom érteni. Mellettem ült és szinte éreztem, hogy remeg.
- Nyugi. Majd megoldom, hogy akkor se vigyenek el, ha anyádat karanténba zárják. -vigasztaltam.
- Nem mehetek oda. Tiszta bolondok háza! Nincs rendes kaja, közös zuhany, lakótársak. -nyavalygott.
- Nem mész oda. Nyugi. - sutyorogta Skyler.
Matthew egész úton pánikolt. Pedig tudtam, hogy nem lesz semmi. Éppen ezért én nem is aggódtam. Most csak Niall-re tudtam koncentrálni. És arra, hogy két nap múlva újra látom. De nem számítok semmi jóra Nórival kapcsolatban reménykedtem, de minden elszállt, amikor megláttam. Őt holnap láthatom újra. Bárcsak elmondhatnám ezt Harry-ről is...
Szeretem ezt a házat, mindig a régi, kellemes emlékeket juttatja eszembe. Louis és Zayn felvitték a cuccaimat a régi szobámba - a vendégszobába. Leültem a kanapéra és mielőtt újra kusza gondolataim közzé vetettem volna magam, leszögeztem egy tényt gondolatban: Először csak Nórival foglalkozom. Ezzel arra akartam célozni, hogy az agyam ne kavarja össze a dolgokat. Így hát..megpróbáltam kizárni Niall-t egy időre a fejemből.
- Matthew. - szóltam hátra. Kilépett a konyhaajtón, majd mellém sétált.
- Igen? - lehuppant a puha kanapéra, és egyik karját átvetve a háttámlán, felém fordult.
- Azt szeretném kérdezni, hogy...nem-e jönnél el velem holnap anyudhoz? - az arcáról eltűnt az érdeklődés. Sőt, mi több az összes érzelemnek nyoma veszett. Kifejezéstelen arccal rágódott. Türelmesen vártam a válaszra.
- Nem .- jelentette ki végül határozottan.
- Oké..megértem. De elmondod, hogy mi akadálya?
- Nem.
- Hát jó... Látom nem vagy túl beszédes kedvedben. - bólintottam.
Viszonozta a biccentésemet, majd visszament Sky-hoz a konyhába. Nem volt szándékomba hallgatózni de mindent hallottam. Rajtuk kívül - és persze rajtam - már mindenki fent volt az emeleten. Nem vettem észre, hogy Liam mikor ment fel, de tudtam hogy ott van.
- Mi az? - kérdezte Skyler.
- Semmi, csak annyit kérdezett, hogy...nem-e lenne kedvem bemenni vele anyuhoz. - Matty hangja kissé furcsán hatott. Megköszörülte a torkát és Sky reakciójára várt.
- Holnap mentek? - Skyler nagyon optimistán állt a dolgokhoz. Nem gondolt arra, még csak eszébe sem jutott, hogy Matty nemet mondott.
- Nem.
- Mikor? Úgy tudtam, hogy holnap megy kereszt anyuhoz.
- Ahan. Akkor lesz a látogatás... - egy ideig csend honolt.
- De te nem mész, ugye? - csalódott volt, de egyáltalán nem volt meglepve. Mintha Skyler mindvégig tudta volna, de mégis.
- Nem.
- De miért?
- Csak.
- Matty! Mond el, léci! Tudod, hogy bármilyen nyalás dolgot fogsz mondani, úgysem nézlek le...ahogy azt te gondolod.
- Skyler, nem akarom elmondani. Nem kell mindenről tudnod. Amúgy meg...nem bírod az ilyesmit. Nem kell, hogy még az én hülyeségem miatt is a te fejed fájjon.
- Nem érdekel, hogy fája a fejem, ha a tied nem.
- Jaj, Sky!
- Jaj, Matty!
- Miért akarsz mindig, minden lépesemről tudni? Komolyan, néha rosszabb vagy mint egy barátnő. - Ouch! Ez még nekem is szarul esett.
Kicsit úgy éreztem, mintha magamat és Nórtenillát hallgatnám...
- Mert szeretem tudni, hogy mi bajod. Te is ezt csinálod, ha én duzzogok. - helyesbítek: csak nekem esett szarul...
- De az más! - ellenkezett Matty fennhangon.
- Nem, nem az. Csak mond el...léci!
- Ahhhh! - Matthew hangja végigsöpört a házon. Kirázott tőle a hideg, de tudtam, hogy semmi komoly. - Jól van! Ülj le! - hallottam ahogy az asztal melletti székek egyikének lába arrébb csúszik a sima padlón és hangosan nyikorog. - Nem akarok elmenni, mert nem akarom látni ahogy szenved. Elég szar amikor azt kell nézned ahogy az anyádnak teljesen elmegy az esze, miután az apád meghal.
- Úgy sajnálom..
- Mit?
- Mindent. Nem akartam, hogy ez legyen. - Sky hangja eltorzult. A sírás fojtogatta...
- Ne sajnáld, nem te tehetsz róla.
- Gyűlölöm ezt. - valószínűleg ölelkeznek, mert Skyler hangja eltompult.
- Hidd el, én is...
Reggel Harold nyávogására ébredtem. A Nap még csak felkelőben volt, de a szürke kandúr máris talpon volt. Ott ült a résnyire nyitott ajtóban és sötét bundája segített kivenni az alakját. Tuti, hogy direkt nyávog pont az én ajtómban Nem bír. De én se őt. Akkor került ide, amikor Sky macskát kért tőlem meg az apjától hét éves korában. De nem kapott. Nem voltam hajlandó befogadni egy újabb kisállatot. Májky után nem. Ha a következő is a szívemhez nő és elpusztul... - gondoltam akkor. De persze ott volt kereszt anyu meg kereszt apu Akik a "mindent szabad elv" mellett fogaltalak álláspontot. És másnap beállítottak egy rusnya kiscicával. Sovány volt, a szőre ramatyállapotban a színe is zavaros volt. A szürke foltok a lehető legérdekesebb módon helyezkedtek el a fején, hogy leginkább egy pici, rusnya hiúzhoz hasonlított. A Harold elnevezést persze Hazza után kapta. De mivel nem voltam hajlandó együtt élni vele, ide költözött be, de ettől függetlenül Skyler cicája maradt.
- Jézus fasza! Húzz már innen! - eldobtam a párnám, ami nekicsapódott az ajtónak és beljebb hajtotta. A macska fújtatva, de végül távozott.
Túl voltam a reggeli készülődésen, majd lementem reggelizni. Amint azon is túlestem levetettem magam a nappali kanapéjára és a tv-t kapcsolgattam. Azon kívül, hogy megnéztem az időjárást, semmit nem csináltam. Ne volt benne semmi figyelemre méltó, így végül kikapcsoltam. Csak néztem a fekete, üres képernyőt a bögrémmel a kezemben, amibe néha-néha beleszürcsölgettem. Léptek hallatszottak a lépcső felől Liam ballagott lefelé, Zayn-nel a sarkában. Jó reggelt kívántunk egymásnak, majd elindultak a konyhába reggelizni. Matty és Louis jött lefele, de vitatkozás közben elfelejtettek köszönni. Matthew-t jobban érdekelte Lou sípolós répa alakú mamusza, Louis-t pedig, hogy a mamusz védelmére kelljen.
Ebéd után a fürdőszobában igazgattam a hajam, amikor a nyitott ajtón kopogtak. Matthew. Az ajtófélfának támaszkodva figyelte mit ügyködöm.
- Mizujs, Matty? - kérdeztem egy kis idő múlva.
- Hát...igazából...lehet, hogy hülyén fog hangzani..de azt szeretném kérdezni, hogy nem-e mehetnék-e veled mégis? - meglepetten vettem le a szemem a tükörképemről és szegeztem Matty-re. Aludt rá egyet. Tuti, hogy ez segített neki újragondolni a dolgokat. Vagy talán Skyler.
- Dehogy is nem. Örülök neki, hogy így döntöttél ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése