Nóri szemszöge*
Justin Bieber és a One Direction zenéje duruzsol a fülemben. A zene a testem minden pontját átjárja. Érzem, hogy gyenge lánggal melegíti a testem, de nem éget meg. Óvatosán nyaldossa a bőrömet. Minden hangon hosszan elidőzöm, megízlelem, hogy egyetlen másodpercet se felejtsek el, hogy semmiről se maradjak le.
Törökülésben ücsörgök napok óta. A lában elzsibbadt, a szívverésem lelassult, alig élek. Meg kellene mozdulnom, hogy elmúljon a zsibbadás, és a szívem ne csak lustán verdessen, hanem egy is dobbanjon.
Magam elé bámulok, a zoknimat figyelem, amikor egy pár láb jelenik meg előttem, mankóval kisegítve. Nem mozdulok. Abban reménykedem, hogy ez a valaki azért jött, hogy elvigyen oda ahová való vagyok. Az alvilágba.. Hogy egyszerűen csak felcibál a földről, és elvisz innen...mert én nem ebbe a fehérségbe vagyok való. De nem történik semmi. Semmi!
Felnézek, mérgesen pillantok fel, hogy megértessem vele, nem tetszik a tétlensége. A szeme elkerekedett. Hatalmas barna írisze kissé ijedten, aggódva pillant le rám. Ekkor feltűnik, hogy ezt arcot ismerem. Jobban mint bármelyik másikat. Kihúzom a fülhallgatót, és lerakom magam mellé.
- Szia. Hoztam neked valamit. - felém nyújt egy gyönyörű hangszert. A húrokon csillognak a fények, soha nem láttam gyönyörűbbet.
Nem válaszoltam, köszönésképp bólintottam.
- Szóval, nem is beszélsz velem. - várt...válaszra. De hiába. - Hát jó. Akkor...csak egyszerűen elmondom, hogy kiviszlek innen.
Tényleg elvisz? Képes rá? Hatalma van mind-e felett?
És ekkor belém hasit a felismerés.... Brigi is halott. És itt van velem, a nagy fehérben. Nem! Neki nem szabad, nem lehet, ő nem...! Vigyáznia kell Niall-re, Liam-re, Zayn-re, Louis-ra, Sky-ra és Matty-re! Nem lehet itt! El kell innen tűnnie! Most!
- Menj! Menj el! Nem szabad itt lenned! Tűnj el! - ordítok. A szívem újra verni kezd. Pontosabban zakatolni. Felugrok, megragadom a vállát és elkezdem tolni a szivaccsal fedett ajtó felé. De ellenáll, ha bár elég gyenge. Nekimegy az ajtó mellett a puha falnak. És az ajtó kicsapódik. Nagydarab pizsis csávók özönlenek be, és fognak le. Lehámoznak Brigiről, mintha az életét féltenék, pedig már halott. - Menj! Ne gyere vissza! El kell menned! Soha ne gyere vissza! Vigyáznod kell rájuk! Menj már innen! - már vagy két méter távolság van köztünk, de a pizsis pasik még mindig ugyan olyan erősen szorítanak. Brigi ledermedve lapul a falhoz, majd egy zavart pillantással elintézi. Újra életre kel. Lerakja a gitárt, a falnak támasztja. Majd elmegy....
- Na végre! Menj! Menj! Vissza se nézz! Ne...nézz...vissza... - apró szúrás, a hangom elcsuklik, a fény megszűnik. A szorítás enged, a szemem lecsukódik, a lábam megrogy, és álomba merülök...
Ui.: Ez a rész rövidebb, mint a többi. És ez annak köszönhető, hogy ez csak egy kis jelenet volt, ami bemutatja Nóri jelenlegi életét, érzéseit, és elmondja, hogy hogyan látja most, összetörve a világot.
A kommenteket várjuk! :)Xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése