Brigi szemszöge*
Muszájnak éreztem felhívni Justint-t. Bár megfogadtam, hogy soha többé nem engedem be, most meg tettem. Mert meg kellett tennem. Elvégre, Ő is megérdemli, hogy elbúcsúzzon.
Fogalmam sincs, hogy miért, de érzem, hogy ennyi volt. Hogy holnapra már semmi nem lesz belölle. Max estig velünk lesz. Talán addig kibírja. De abban 100%-ig biztos vagyok, hogy a holnapi pirkadat lesz az utolsó amire ebben a házban ébred. Mert el fog menni...
A nyitott ajtóban bámultam kifelé, és vártam, hogy Justin megérkezzen. Nemsokára le is parkolt a bejárón, és sietősen lépkedett a szemerkélő esőben.
- Gyors voltál. - mondtam bágyadt hangon. A sírás folytogatott. Ha intezívebben szólalok meg, biztos, hogy elbőgöm magam.
- Mi történt? - kérdezte, amint becsuktam az ajtó.
- Vége.
- Minek?
- Nem minek, hanem kinek. Nórinak.. Búcsúzz el tőle.
Felmentünk az emeltre. Justin egy szót sem szólt mindvégig. Az ajtóban éreztem rajta, hogy feszült, de végül bement, én pedig kihívtam a srácokat.
Alig aludtam. Egész éjjel fent voltam, és a nappaliban tévéztem. A fiúk a konyhában ücsörögtek, de nem beszéltek. Inkább az alkoholba folytották a bánatukat. Matty felment Skyler-hez, aminek nagyon örültem. Egyrészt, mert így Sky nincs egyedül. Másrészt pedig, Matthew nem issza le magát. Justin odafent volt Nóriraval órákon át. Majd lejött és egy szó nélkül távozott. Nevezhenénk bunkóságnak is, de most csak menekülésnek hívnám. Ebben a helyzetben így tudom hívni...
Felmentem Harry szobájába, beültem a hatalmas fotelbe, a sarokba és felhúztam a lábaimat, egy bögre forró kakaóval. Aztán csak néztem. Néztem, ahogy alszik. Őrködtem felette, de tenni már nem tudtam semmit. Pontosan ugyan úgy ültem ott, mint 20 évvel ezelőtt, pontosan ugyan úgy bámultam. Részegen terült el az ágyamban, én pedig nem tudtam aludni. A méregtől. Meg mert nem volt hol aludnom. De legfőképp a méregtől. Hát..most nem részeg. Tiszta. Nem bűzlik. És ami a legfontosabb...hogy nem az én ágyamban van. Ezeket leszámítva minden olyan volt, mint régen..
Hajnalban levánszorogtam a konyhába, és nekiálltam reggelit csinálni. Megvártam, amíg a srácok is megjönnek. Ők sem aludhattak sokat, a lila karikák, amik a szemük alatt éktelenkedtek, elárulta őket. Mindenki letelepedett az asztalhoz, de senki nem nyúlt a reggelijéhet. Vártunk. Senki nem mondta ki, hogy mire, mégis mint tudtuk. Nórira..
A egyszercsak megjelent...
Senki nem mert egy szót sem szórlni.
- Jó reggelt. - mosolygott, és leült az asztalhoz.
Lassan enni kezdtünk, és kezdtem megnyugodni, hogy van még időnk, de akkor hatalmas robbaj hallatszott. Egy pillanat alatt történt minden. Az ajtó darabjai átrepültek a nappalin, ami a konyhából tökéletesen belátható volt. Aztán fura kommandós férfik lepték el a házat..
Fegyverük volt. Annyian voltak, hogy semmit sem láttam, mint valami rovartámadás. Sikolyokat hallottam. Skyler.
- Neee! Kereszt anyu! Eressze el, maga seggfej!- orditott Sky.
A férfi, aki szorosan lefogott, arrébb állt egy pillanatra, és ez az egy pillamat pont elég volt arra, hogy felmérjem a helyzetet, és sikerüljön felfognom.
A srácok mind ordítottak, vergődtek, mert lefogták őket. Nórit felkapta egy kommandó szerkós pasas, majd elviharzott vele. Aztán mindenki szabad lett. És eltűntek.. Mintha ott sem lettek volna. Egyedül a felborogatott székek árulodtak, hogy nálunk jártak.
- A rohat eget! - Matthew leseperte mérgében az asztalról a reggelinket, tányéostól.
- Ez meg mi a szent szar volt?! - dúrt a hajába Liam.
- Hova lett?! - kiabált Zayn is.
Louis ott állt mellettem, lefagyva. Skyler pedig zokogott.
Nem moccantam, nem szólalatam meg, nem pislantottam. Csak percek mulva tértem magamhoz.
- Mondtam, hogy elmegy..
U.i.: Hát, srácok...azt hiszem ti is érzitek, hogy a vége itt van. Pontosabban itt lesz. Mindössze 2, maximum 3 rész van hátra. :') Utólag is fejtsétek ki a véleményeteket az elkövetkezendő néhány fejezet kommentjeiben. :)
Igyekszünk, hogy a végén se unatkozzatok!
xXBóriXx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése