Brigi szemszöge*
A többiek mind őrjöngtek. Megrpóbálták felfogni a történteket. Zayn azonnal utánuk akart indulni, de visszatartottam. Hogy miért? Elgondolkodtam. Mit akarhattak? Miért kellett nekik Nóri?
És mert bizonytalan voltam. Nem éreztem, hogy bármi is valódi volna, hogy bármi is úgy van ahogy annak lennie kell. És ez a bizonytalanság megőrjített. Bele se mertem gondolni, hogy vajon kik voltak ezek.
- Zack vitette el. - jelentettem ki hosszas merengés után. Ki más tette volna..? Nincs ellenségünk a környéken.
- Hogy az a...! - indult meg Zayn és Liam egyszerre.
- Álljatok meg! - kiabáltam. Durrogva visszafordultak. Nagyon nem voltam kíváncsi a duzzogásra, és legszívesebben beolvastam volna nekik, ordítva, mint valami felörült.
- Mégis minek?! - ordított Zayn.
- Mire vársz még?! - kiabált Liam is.
- Nem ronthattok rá. - a hangom kimért volt. Megpróbáltam minden indulatot bent tartani, hogy nehogy olyasmit mondjak amit később megbánok.
- Miért?! Ő megteheti?! - kiabált Louis is.
- Vegyetek visszább. - mondtam egyszerű, visszafojtott, monoton hangon. - Nem ordítozok, pedig tudnék, higgyétek el. Úgyhogy legyetek szívesek visszább venni. - egy percnyi néma csönd után folytattam. -Számítani fog ránk. Főleg rád, Zayn.
- Miért pont rám?
- Mert te vagy a leghevesebb és a legérzékenyebb. Szóval... Én megyek. Matthew-val. - senki sem szólt egy szót sem. Matty kajánul elvigyorodott, majd elindult felém.
- Indulatunk? - kérdezte és megállt velem szembe.
- Igen. - elgondolkodtam. Senki sem zavart meg, valószínűleg az előbbi "lecseszés" megtette a hatását... -Srácok, hívjátok a zsarukat. Sky..tartsd magadnál a telefont. Sunyiba megcsörgetlek ha bejöhetnek a rendőrök.
A terv készen állt, és nem volt időm felkészülni lélekben. Bár megtehettem volna! Bárcsak lett volna időm arra, hogy kisírjak magamból mindent. Mindent! De összeszedettnek kellett lennem. Meg kellett zaboláznom az indulataimat, hogy legalább én maradjak épelméjű ebben a tébolyult világban.
Soha nem engedtem Matty-t vezetni. Nem volt jogsija, ami engem felettébb zavart, mert mindig ide-oda kocsikázott. De most nem tudtam volna kellőn az útra figyelni. Nem ment volna. Elég volt arra koncentrál, hogy bent tartsak mindent. Minden olyat, amitől gyengének látszottam volna. Nagy feladat volt így önmagában is, a vezetés pedig nem segített volna rajta...
*
Most itt vagyunk. A meleg szobában, a kandalló mellett, és mindent átjár a karácsony szelleme és a fenyő illata. A sebeim még fájnak. Azok a sebek amelyeket akkor szereztem amikor meg kellett tanulnom élni egy olyan világban, ahol nincs barátnőm, nincs bátyám, és nincs szerelem. Ugyanis miután Zac-et lecsukták, Nórit még így is vissza kellett vinnünk. A saját érdekében. Jobb így neki, nem kell egy olyan helyen élni ahol mindennap éri valami inger. Ahol a problémák napi szinten jelen vannak. Ott ahol most van jó neki. De mielőtt az új orvos keze közzé engedtem volna, alaposan elbeszélgettem vele és utána néztem.
Niall-el kapcsolatban alakultak legjobban a dolgok. Ami azt illeti, nem túl jól, de a körülményekhez képest nagyon jól. 8 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott. Lassan, de telnek a napok. Egymás után vánszorognak, de tudom, hogy egyszer célba érnek.
Zac. Nos... Hát róla kiderült egy két dolog. Amikor beértünk Mattyvel a kórházba mindenki megbámult minket. Megértettem őket, mert elég feltűnő volt, ahogy ott szaladgáltunk a sok öreg nénike és bácsika között. Nem találtuk őket, majd összefutottunk az ápolóval aki először vitt be Zac-hez. Szerencsére tudta hol vannak. És megtaláltuk őket... A lány teste, ami életlenül hevert a padlón a szívbajt hozta rám. Hál' Istennek hamar kiderült, hogy csak elájult és még él, sápadtsága és mozdulatlansága ellenére is. És az is kiderült,ami a legmeglepőbb volt a dologban...
Hogy ismertem Zac-et..
Még régről. Együtt járt Nórival és velem középiskolába, és mivel izmos és jóképű volt - csak volt - így hamar összeakasztották a bajszukat Nórival. Aztán Nóri szakított vele. És mivel nemsokára rá jelentek meg a fiúk az életünkben, meg volt győződve arról, hogy a Harry hibája, hogy Nóri szakított vele. Amikor megtudta, hogy Harry meghalt, Nórinak pedig elment az esze, kapott az alkalmon, hogy lecsapjon rá. Mivel pszichológus volt, azt hitte, hogy ez majd milyen könnyen fog menni, de Nóri túlságosan kapaszkodott Hazza emlékébe. A dolog pedig visszafelé sült el.
Ezután következett, hogy Matthew lerohanta Zac-et... Én pedig hívtam a rendőröket, akik elvitték Zac-et, a lefizetett rendőröket és Matthewt. A megvesztegetett rendőrsereget felfüggesztették, Zac 21 évet kapott, Matty-t pedig sikerült kihúznom a szarból...ismét.
Időközben sikerült kiharcolnom, hogy én lehessek Matthew törvényes gondviselője. Szóval most már törvényesen nevelhetem. De Justin-tól nem bírtam elszakítani. Ha akartam volna, se tudtam volna. Egyrészt, mert nem volt szívem. Másrészt pedig tulsagosan szerette..
Így most itt vagyok. Így kerültem ide. Ahogy átgondoltam mindent, ami velünk történt,kirázott a hideg, és hirtelen túl hangosnak éreztem a társaságot. Felálltam, belebújtam a csizmámba, felvettem a sapkámat, és magköré fogtam a kabátomat.
- Hova mész? - kérdezte Sky.
- Csak levegőzöm egyet. - bólintottam halványan mosolyogva.
- Oké, de siess, mert ki akarom bontani az ajándékomat. - azzal visszaszaladt és beugrott a fiúk közzé.
Elvánszorogtam az öreg kis padhoz, ami a befagyott tavacska mellett volt, hóval borítva. Lesepertem róla a havat, és letelepedtem. Meredten bámultam a tavacska befagyott vizét a sötét éjszakában, és belegondoltam...
- Hát... Azt hiszem..most van vége a történetnek...- mondtam, mintha Nóri ott ülne mellettem, és válaszoltam volna a 20 évvel ezelőtt feltett kérdésére...
Búcsúzás!
A búcsú fájdalmas és nehéz. Ezért nem szereti senki. De sajnos mindig eljön, és most is itt van. Reméljük nem okoztunk csalódást. Nehezen, de eljutottunk idáig. És köszönünk mindent! Ez a búcsú az össze olvasónknak szól. Az összes olvasónknak, aki valaha is olvasta a We Are Not Afraid-ot, és annak "2. évadát". :)
Teljesen felesleges lenne regényt írni, így hogy már vége. Mert egy a lényeg: köszönünk mindent! <3
Love,
Brigi&Nóri
Sziasztok! Lehet, hogy nem fogjátok látni a kommentemet, hiszen a blognak már fél éve vége, de mégis leírom. Én a blogra már úgy találtam rá, hogy be volt fejezve, a WANF és ez is. Unatkoztam így google-n keresgéltem, mikor rátaláltam erre, de nem olvastam el rögtön. Valahogy nem volt kedvem, ezért is bocsánat, viszont könyvjelzőnek elmentettem. Aztán elkezdtem olvasni. Igaz, úgy tartom, hogy ez mégis csak egy újabb 1D-s, csajos sztori, de a tiétek valamiért megfogott. Én sem tudom megmondani mi az, talán az, hogy eléggé ki volt dolgozva, nem csak egy összecsapott munka, meg aztán 111 fejezetet + az itteni 54 nem kis teljesítmény megírni, én már csak tudom.
VálaszTörlésBevallom, én Brigit sokkal jobban bírtam, mint Nórit, sajnálom, lehet ezzel megbántottalak. Igaz, hogy máshol inkább az ilyen vagány csajszikat bírom, de itt más volt, erre pedig Niall is rátett egy lapáttal.
A WANF érdekes volt, hisz mégis az volt az első, ott kezdődött minden. Tükröződött a karakterek személyisége, jól be lett mutatva. Ami a WANF 20 years later-t illeti, eőször nem terveztem, hogy elolvasom, a fejlécen lévő két lány kicsit elijesztett, de aztán végül belefogtam. És nem bántam meg. Kicsit nekem zsúfolt volt a szereplőgárda, a gyerekek miatt, de ki lehetett bírni. Mikor meghalt Harr y én mindvégig titkon abban bíztam, hogy csak megvan az egész játszva és visszatért ( a sok Marvel film után nem is csoda, emelett még tudnak ilyenre példát mondani), de mégsem volt úgy. Kicsit hiányoltam Niallt, viszont ennek így kellett lennie,
A vége pedig... Nem sírtam, viszont eléggé szívszoríto volt, és mindig erősen hat rám, mikro eszembe jut. Nekem ez a Nóris ügy, hogy kezeltetni kellett A holdat az égről c. könyvet jutatta eszembe (megjegyzem, eszméletlen jó könyv).
Nem is tudom minek habaltyolok itt, lehet Ti ez meg sem lássátok, viszont jó volt ez így elmondani/írni. A történet tetszett, megszerettem nagyon, csak abban bízok, hogy még rábukkanok még egy blogotokra, esetleg rátok a közösséi oldalon, hogy ott is majd eltudjam mondani.
Nagy rajongótok, Jellyfish
Szia! :)
TörlésElőször is köszönjük, hogy ilyen szép, hosszú és lényegretörő kommentet írtál. Nagyon jól esik, ilyenkor úgy érezzük, hogy értékelik a munkákat, noha már rég véget ért.
Megemlítetted a közösségi oldalakat is. Ha bármilyen kérdésed lenne, vagy csak beszélgetni szeretnél nyugodtan írj nekem https://www.facebook.com/finipali, vagy Briginek https://www.facebook.com/Brigii.Directioner és mindent elmondunk amit tudni szeretnél. :)
Arról is szót ejtettél, hogy szeretnél még az írásainak felől hallani. Ne aggódj! :) Nem tettünk le a blogolásról. Van egy új, teljesen más történet, amit ha figyelmesen olvasol megtalálhatod benne Brigit és Nórit. Természetesen nem pontosan ezekkel a vonásokkal ruháztuk fel az új karaktereket, de megpróbáltunk néhány dolgot megtartani. :) az új blog I'll take care of you http://wearethebestfriendforever.blogspot.hu/ néven olvasható és nagyon reméljük, hogy ez is tetszeni fog! :)
love,
NóriXx